Utazás in details

Szóval ott tartottam 50 perce, hogy taxi a ház előtt, és ilyenek.

Nos, a taxis úgy gondolta, hogy bár a Margithíd akár köpésnyi távolságra van tőlem, mégis az Erzsébet híd lesz az, ahol mi át akarunk menni, és rá akarunk fordulni a Keleti pályaudvarhoz elvezető cél egyenesebe. A város nézésnek az ára majdnem az lett, hogy lekéstem a 6:30-as Baranya ICt. Ettől egyedül az mentett meg, hogy a 3-as pénztárban ülő kedves szőke hölgy világbajnok sebességgel adta ki a jegyeket. Ha jól rémlik 6:24-kor álltam be a sorba, és 3 perc múlva már a jegyekkel a kezemben siettem felfelé a lépcsőn. Mindenzt úgy, hogy legalább 6-an álltak előttem.

Pontosan indultunk, és most az utasellátó kocsiban ülve pötyögöm eme sorokat “Kontinentális reggeli”-m fogyasztása közben, miközben elhagyjuk éppen a várost, ahol élek. Most értünk ki Tétényől. Ha visszafoghatatlan közlés kényszerem lesz, majd úgyis folytatom.

9:40 körül majdnem könny szökött a szemembe, megláttam azt a mozdonyt, amit 4 évesen vezettem. Nem, nem játék mozdony volt. A Baja-Sárbogárd útvonalon közlekedő M41 2142 névre hallgató szépség volt. Azóta amikor meglátom, mindig elérzákenyülök. Most is félálomban üldögéltem az InterPici egyik négyesében, és felnéztem, és amikor legláttam csak annyit, mondta, hogy szia bébi 🙂

Node, most hazaértem és valahogy így fest a családi kép most körülöttem:
András, Tamás és a batyi

Tisztelt Szerkesztőség!

Tisztelt Szerkesztőség!

Még sohasem írtam Önöknek, de most végső kétségbeesésemben elhatároztam, hogy a segítségüket kérem. Nehéz döntés előtt állok.
Az utóbbi időben észrevettem, hogy a feleségem gyakran furcsán viselkedik, az a gyanúm, hogy félrelép. Amikor csörög otthon a telefon és én veszem fel, előfordul, hogy nem szól bele senki. Néha az asszony késő estig távol marad, ilyenkor állítólag a barátnőivel talákozik, de ha kérdezem a nevüket, azt mondja, úgysem ismerem őket, a kolléganői.
Néha ébren maradok, és az ablakból lesem, hogy milyen autóval jön haza, de ő kiszáll egy sarokkal odébb, és gyalog jön végig az utcán. Ki tudja, talán nem is taxival érkezik!

A múltkor a kezembe vettem a mobiltelefonját, hogy megnézzem, hány óra, dühösen rámkiabált, hogy ne nyúljak a személyes dolgaihoz. Azzal is megvádolt, hogy kémkedem utána.

Tegnapelőtt, amikor ismét elment estére itthonról, úgy döntöttem, hogy kimegyek a házunk elé, és ott várok a sötétben, míg haza nem jön. Olyan helyre állítottam a vadonatúj Harley Davidsonomat, ahonnan jól látható az utcasarok, elrejtőztem mögé és figyeltem az utcát. Ahogy ott térdeltem, észrevettem, hogy valami csöpög a motoromból. Hát, látom, hogy egy egész olajtócsa van már alatta.
Most mit tanácsolnak, próbáljam magam megjavítani, vagy vigyem vissza a kereskedőhöz?

Köszönettel

András