Péntek estém Szeparéban

Szóval ezen a hétvégén megint sikerült a lovak közé csapni 🙂

Úgy indult, hogy péntek este eleresztettem egy nagyobb körtelefont, hogy ki mit csinál. Kalóz és kangi Prágában voltak, a Lesz testvérek és Márk a Balatonban áztatták magukat. Szóval az maradt, hogy Ákoskával elmentünk Szeparéba vacsorázni.

Majd rájöttem, hogy neki sincs kártyája. De ekkor bevillant, az egyetlen legális és járható út, ahogy bejuthatunk, ismerős és protekció nélkül is 🙂

A vacsiból két cézár saláta lett, némi burn társaságában. Valamivel később kiváncsiságunk áthajtott minket ZPbe, ahol megnéztük milyen az „ágyas meggy”. Majd tettünk egy nagy kört, és sikeresen átestem 6 kiscsaj táskáján, amivel tuti beloptam magam a szívükbe. Majd az egyik sarokban egy szőke kiscsaj nyúl utánnam, hogy „Várj!”.
A másfél burn és a pálinka jó hatással volt az emlékező tehetségemre, így azt sem tudtam ki ő… De hirtelen ráeszméltem, hogy igen, őt Timinek hívják, és Judit pesti barátnője, aki még csak 17, de már most is nagyonjócsaj… No végülis annyi lett, hogy kapott tölem névjegyet, meg hogy a blogját átkéne alakítani így meg úgy, és tudok-e benne segíteni. Mondtam hogy ofkorsz 🙂

Aztán Virgin Mojitokat iszogattunk, és megvártuk amig noel befut 😉
Megérkezett nem sokkal utánna dr. Gullai két csajjal és két sráccal. Majd szolid sörözgetésbe bonyolódtunk Molnár Imre aktív aszisztálása és noel felé irányuló „zaklatása” mellett. Egyik hölgy kísértetiesen hasonlított Kéri Kittyre, de nyílván nem ő volt az 🙂

Majd 3 körül úgy dönöttem, hogy én bizony elhúznék haza.
A 906-os megállójában kedves ismerősökkel találkoztam. Habbival és Semiramissal, meg jó pár barátjukkal.
Ugye Habbinak aznap volt a szülinapi partyja, amit Buddha helyett végülis ZPben ünnepeltek (és mégcsak nem is hívtak…).
Aztán hazaérkezés, és gyorsan alvás, mert reggel megyek Zugligetbe.

Tonight

Nos hát este miután végeztem Arany tízben, mentem Deákra gyalog, mert az jó és egészséges.

Közben felhívtam csengő hangú Le Meridieni fodrász recepciós Emy babát, akinek jórég hallottam vidéki hangját, és megegyeztünk abban, hogy baján egymásnak rohanunk sokan.

Majd találtam nyitva egy Match, ahol vettem 2 doboz energia ital, hogy ne aludjak rá teljesen a hölgyekre akikkel 9 kor volt találkozni valóm Blahán.

Ezt így sikerült is abszolválni.
Némi mekdonáldszos gasztronómiai és kulináris kiruccanás után tettük tiszteletünket az Óborozó nevű csodálatos zenésszórakozóhely jellegű intézményben az Ó utcában, ahol is a The Walrus adott koncertet.
Sikerült a végső, „We are The Walrus” cimű számra becsapódni.
Lent találkoz dr. Gullai, és zenekar tagjaival, valamit sok pirszinges, emós, metálos, és alternatív fazonnal.
A hely annyira alternatív volt, hogy már a jegyszedő is emo volt 😀

Ezután neki indultunk a budapesti éjszakának egyészen a Deák térig, ahol is Dorci ment Délnek, mi Kicsivel mentünk északnak.

Itt a vége fuss el véle, holnap folyt. köv. or something.

Angel

So when I’m lying in my bed
Thoughts running through my head
And I feel that love is dead
I’m loving angels instead


Érdekes volt résztvevők mai névsora: Kalóz, kangi, abattoir, Original, Mr. Gullai, noel…
És sokáig lehetne folytatni a sort, azokkal akire nem számítottam, hogy lent lesznek és mégis.

Viszont alapvetően csalódott vagyok, nondjuk már az elején látszott, hogy bebuktam, amirok kiderült hogy szerda óta ketten is gyúrják az agyát, hogy mit gondol velem kapcsolatban…

Csalódott vagyok… Kurvára.
De jobban akarom, mint ez előtt.

Ha azon múlna, igen, még Angiet is énekelnék.
Visszafelé, héberül, ó-arámi nyelvjárásban…
De kurvára nem ezen múlik.

Inkább alszom, és arra gondolok, hogy holnapra elfelejtem.
De illúzió. Megmérgezett.
És ezt pontosan tudja…