Got home

Nos szóval az van, hogy hazaértem.

Ahogy többen is megírták most hétvégén volt a XII. Halászléfőző Népünnepély Baján.

Ez egy két napos rendezvény, a hal, a bor és a zene hármas bűvkörében.

A pénteki nap ilyen bemelegítő nap volt, – mint írtam korábban is – játszották a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt. Még aznap este az egyik buli sátorban játszott a Madarak nevű Rock n’ Roll formáció, és nem utolsó sorban a Petőfi-szigeti Party Arénában volt buli ahol fellépett többek közt James Cole, JayDee (NL), TommyBoy, Budai, Newl…

Ide végülis nem jutottam be, mivel Zolival és Körtével beszélgettünk a rendezők főhadi szállásán, majd elindultunk a buli felé. Körte bejutott, mivel technikusi karszallagja volt, Zoli bejutott mivel rendezői és szinpadi belépő kártyája volt, nekem akkor a kettőből egyik sem volt, így kint maradtam.

Ellenben kint találkoztam Kovács Robival, ittunk egy kör jägert, és némi pezsgőt. Majd ők vissza mentek, én pedig elindultam haza. Közben felhívtam Zolit, hogy mégis hol van. Mint kiderült már ő sem volt bent, olyan oknál fogva, hogy hajnali fél háromkor meghalt az apja…

Másnap délután háromra mentünk ki teljes harcidíszben a térre elfoglalni a főző helyünket. Ismét pár asztalra Győzikétől és díszes társaságától…

Szóval Andorkával kellemesen el állatkodtunk a tüzifa aprítás közben. Miközben egy kellemes, széparcú barna kiscsajjal néztünk néha össze a szemközti asztaltól. Már csak azt nem értem, hogy miért szemezett velem, és miért bámult (Judit információira hivatkozva) amikor ott volt a pasija. No mindegy.

Este hatig a helyi népzenei kiválóságait hallhattuk, a Bácska tambura zenekartól a Kobolyáig mindent. Majd néhány bakival fűszerezve nyitotta meg dr. Révfy Zoltán Baja város polgármestere ünnepélyesen a halászlé főzést. Ezután egészen este hétig a füsttel, a lángokkal és a könnyeinkkel küzdöttünk. Hét után nem sokkal készült el a lé, amit sok részletben fogyasztottunk. Mindenkivel ettem egy kicsit. Judittal és Zozóval kezdtünk neki, majd Andorkával folytattam, közben megérkezett Funkey mester és Richnovszky kartárs is. Ezután futott be Édesanyám, Lucival, Margittal, és a sok gyerekkel.
Eszterkéék többször is meglátogattak bennünket, de sem enni sem inni nem akartak velem 🙁

Mire megérkeztek kezdett énekelni Baby Gabi és Ricky, aztán Crystal közben elkezdtük elpakolni a léfőzés és az asztal maradványait. Desperadó koncert végére vissza is értünk 😉 Élveztük a tüzijátékot, amiben volt pár ötletes és szépséges megoldás, majd pedig húztunk haza.

Másnap délután 3-kor indultunk vissza, és útközben megálltunk még Soltvadkerten fagyizni… 😉
A vasárnap estém pedig azzal telt, hogy Jászain ültem ismét Szandinál, és egy Tamás nevű mekiben dolgozó sráccal beszélgettem.

Weekend

Nos, úgy indult a hétvégém, hogy sikerült nem a délután 5-ös Intercityvel menni Bajára, aminek eredménye képpen csak este 11re tudtam hazaérni. Ellenben legalább jó társaságom volt hazafelé dex és orsi személyében, akik olyan kedvesek voltak és megvártak engem. (Valójában lekésték 4 perccel az IC-t, de így kedvesebbnek hat.)

Este 11kor,pedig ketten is vártak a vonat állomáson. Egyik édesanyám volt, másik pedig eszterke. Viszont valahogy nem találkoztam anyummal, mert valószinüleg késett pár percet, így eszterkével elmentünk éjszakai bevásárlóközpont túrára, élelmiszer szerzés céljából. Amelynek eredménye képpen bevásároltunk sok-sok édességet kishugom és öcséim legnagyobb örömre, valamint, némi jégrémet belső használatra. Persze eredetileg kenyérért indultunk… 😀
“Weekend” bővebben

Strength and Honor

Nos, végülis rávettem magam, hogy megnézzem a 300-at, mitöbb sztike vett rá.
Nem értettem, hogy a kedvenc “Hello Kitty” -s drágám, miért van oda egy darabolós, kaszabolós, művérben uszó, erotikus jelenetekkel tarkított filmen.
De ő olyan, akinek hiszek, és ha azt mondja, hogy megéri megnézni, akkor este 9kor neki indulok a városnak, hogy nézzük.

Duna Plázábaban néztük meg, egy kb 300 főre méretezett teremben, ahol nem voltunk egyész huszam.
Ennek többek közt az az előnye, hogy letudom tenni a kabátom, nem öntenek nyakon kolával, oda ülök ahova akarok és nem lóg bele egyik 190 magas barom sem a képbe.

A kivetítővel tökéletesen szemben foglaltunk helyet, és mit mondjak, ott volt a legjobb az összhatás.

A film hangulata teljesen elkapott.
Érdekes volt, a rabszolga támadó-, a lelkes amatőr-, hazáját védelmező, és a maréknyi, de egész életében harcra tanított haderők kontrasztja.
A spártai hozzáállás nagyon bejött.

Lehet hogy bolondnak nézték őket, de ők voltak az egyetlenek, akik megsebezhették, a legalább hasonlóan őrült Xerxészt.

Jó volt látni, a görög harcmodort, hogy nem egyéni teljesítményre építettek, hanem csapatmunkára.
Tudták hogy nem lehet gyenge láncszem a falban, mert akkor az egész csapatnak vége.
Nem utolsó sorban volt egy egyszerű, de jól begyakorolt rendszerük, amit minden ellenféllel szemben hatékonyan tudtak használni.

Tetszett, hogy nem létezett számukra menekülés, volt egy nagyon erős viziójuk amiért harcoltak, és hogy mindenben a lehetőséget látták.
Nyilván jólhangzó poénosba hajló megoldásokban.
(“Akkor árnyékban fogunk harcolni…”)

Háromszoros túlerő. Az görögöknél jó esély.

Hi there!

Nos, most az nagy fenn forgás, hogy sztike notebookja elött ülök, az új albérletében, Gödöllö igen csendesnek mondható részén.

Együtt jöttünk fel kocsival, aztán úgy gondoltam ha már ily’ jó volt velem, hogy elhozott 4 keréken, akkor segítek neki felcuccolni a lakásba.

Ennek végeztével össze izzítottam a TVt, a DVD lejátszóval, majd dolgom végeztével notebookért nyúltam, keresem egy titkosítatalan WLAN hálózatot, és voilá 🙂

A lakás lassan pofásodik, minden megtalálja a helyét, kint pedig sötétedik. Gondolom lassan süvítünk vissza a város felé. Otthonról pedig megbloggolom az elmúlt napok történéseit.