Címke: Gandi

Eheh, vagyis Electric Zuboly Orchestra koncert

Este lerángattam Gandit Morrison’s 2be, ahol végülis a ruhatárban előterében ültünk le sörölni, és beszélgetni, miközben a nagyszinpadon zajlott az Electric Zuboly Orchestra koncertje.

Elsőre, amikor belehallgattam borzasztónak tűnt, majd Gandi is odarakta a füleit, és neki is felállt a szőr a hátán, szóval inkább elvonultunk a már említett legcsendesebb helyre beszélgetni. Ezután megjelent Hori és Schipty, velük pedig szinte kötelező kimenni bulizni, ez így is történt…

Amikor az elsősorban álltunk, elkezdtük élvezni a koncertet, mert megláttuk, hogy a beatboxkoént a szinpadon üzemelő Busa István nagyon jól tolta. Ezért maradtunk, és nagyon megtetszett a zene amit csináltak. Az utolsó számot agrár-technónak nevezték, pedig nem sok technós vonulat volt benne, mondhatni semmi 🙂

Viszont tényleg marha jók voltak.

Az este további részée úgy alakult, hogy Gandi a sok munka miatt, elhúzott aludni, mi pedig letelepedtünk a Karaoke teremben és elénekeltünk mindet a Hófehér Jaguártól, a Balatoni nyáron át, a Get Downig.
Az est mérlege: 2 üveg Coronita, és egy üveg pezsgő…

Rushin’ week

Így is lett. Kilencker felkeltem, és Katát boldogítottam a jó reggelt jellegű smseimmel.

Viszont kezdődő csúnya torok fájásom volt. Írtam Francknak, hogy csak 11 után fogok beérkezni.
Nem olvasta el, mivel ő is addigra jött. Öröm-boldogság.

Fél 12-re értem be. Összekapartam a munkáimat, kiosztottam a feladatokat, majd kimentem Westendbe Károllyal ebédelni. Vissza irodába dolgoz-dolgoz. Aztán kezdtem egyre szarabbul lenni, és álmosodni.

Végülis este fél nyolckor bedobtam a taccsot. Hívtam egy taxit, és haza. Nem volt lelkierőm gyalogolni hazáig… Schipty, Hori és Kicsi hívtak le Morrison’s egybe, de nem bírtam lemenni.
Hazamentem, bebújtam takaró alá, és alvás reggelig.
Kedden már el sem indultam dolgozni. Sőt, otthon nyomtam az ágyat, meg a billentyűzetem…

Szerdán már bementem dolgozni, mivel Franck aznap indult Párizsba, így bőven volt vele megbeszélni való. Ezért mentem be. Kiderült, hogy valami nagyon nagy projektre kell most árat adnunk. Remélem ez összejön… 🙂

Ezután lemásztam Morrison’s egybe. Az egyetlen említésre méltó dolog lent talán az volt, hogy a ‘You can leave your hat on’ című számra elkezdett nekem Hajni vetkőzést imitálni. Ami annyiban merült ki, hogy a melltartójáig felhúzta a felsőjét, a nadrágájt pedig a tangája aljáig. Ezt mind persze az első asztalnál a karaoke púltnál. Hol máshol…

Aztán átmásztam Morrison’s kettőbe. Ahol is Schipty, Mariann, Melinda, Hori majd pedig az utánnam befutó Gandi jelentették a társaságot egyészen zárásig…

Csütörtökön ilyen exes napom volt. Fél tizenkettőkor kezdtem elkészülni, hogy bemegyek az irodába. Addig otthonról megoldottam mindent amit kellett. (Hírlevél küldő kampány előkészítés, ügyfél emailekre válaszolás, stb-stb) Dél körül hívott életem egyetlen rágcsálója, hogy Baross utcánál van, jön Nyugati felé, eszünk-e együtt. Persze. Akkor Szeráj.
Megeédelés, majd egy óra körül be irodába, és dolgoz-dolgoz estig. Éjszakára pedig Judit volt a vendégem.

Szombat este

Ebben a velős postomban fényt derítek Palcsó Tamás egyik perverziójára, és hogy mi a közös benne és Niki Belucciban. Kiderül, hogy mi volt szombat este Morrison’s 2-ben. Hogy Andreas mitől kemény, és hogy hogyan kell legegyszerűbben zártkörű bulit csinálni. „Szombat este” bővebben

Tonight

Nos, a tegnap este úgy indult, hogy nekem az irodából le kellett lépnem hat elött nem sokkal, mert műfaterommal kellett találkozni Délinél, mert ment le Bajára. Kellett adnom neki egy kisebb csomagot, amit anyukámnak szántam.

Ez megtörtént, aztán úgy gondoltam, hogy én már bizony nem mennék vissza az irodába, meg különben is. Kezdődik 18:30-kor BKFMen a Mindent Bele!. „Tonight” bővebben

Szerda esti láz

Szerdai nap volt az, hogy megérkezett Philippe Barnet a francia partnerünk.

Nap közben a westendben Ecsyvel és thisnowval ebédeltem, beszéltünk a cégről, mivel este jön hozzánk interjúra. Elmondtunk mindent, jót és rosszat egyaránt.

Megvoltak az esti beszélgetések, Ecsyvel is, Gandival is. Most úgy tűnik mindkettőjükkel tudunk bőven mit kezdeni.

Az interjúk után Gandival neki indultunk a Hegedűs Gyula utcának a egyik sörözőjébe, ami furfangosan a Hegedűs nevet viselte…
Nagyjából kilencig voltam ott, két volt kolega társaságában. Aztán neki indultam Morrison’s 2nek, mivel ugye United koncert.Már zenéltek a srácok mikor érdemben oda értem, mert kerültem egyet Jászai felé. „Szerda esti láz” bővebben

Kedd este

Megérkezett Kicsi, elült mellénk, puszi-puszi meg minden. Iszogattunk, aztán gyakorlatilag mindenkinek lógott a nyakában csak engem került kilométerekről, és ez kibaszott szarul esett…

Az est fénypontja számomra, – ahogy arra már reflektáltam az előzőekben – az volt, amikor Angelst énekeltem, Zs megfogta Kicsit székestől, és beültette a Karaoke terem közepére… Így szinte végig a szemébe nézve énekeltem. A körülmények ilyen irányú alakulásának eredményképpen a szám végére erősen bekönnyesedtek a drága szemei 🙂

Iszonyat jó érzés volt ez látni. Nem tudom mi játszódott le benne, de tudom, hogy valamit megmozdítottam.
Persze, valószínű semmi köze az egésznek hozzám, csak arról van szó, hogy valami emlék előjött vagy bármi, de akkor is…

Ezzel némiképpen kompenzáltam a magamban képződött kurvaanyázást, és dühöt.

Viszont, amikor a kedves dán túristák elkezdtek beleénekelni az Eye of the Tigerébe, akkor az egyiket vesén szúrtam a nálam lévő mikrofonnal. Hirtelen megérezte hol a helye, aztán akartak jönni pajtizni, meg meghívni minket piálni.
Ekkor fogtam a kabátom és elindultam. Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi is jöttek kifelé, de csak a sarokig, mivel ők taxival mentek tovább Morrison’s Operába.

Amig a taxira vártunk álltam kicsitől kb 20 centire, a kitárt karjai közt, és néztem a szemébe.
Azt kérdezete, hogy mit szeretnék. Mondtam neki, hogy pontosan tudja, és ezután emg akartam csókolni, amire a reakció egy szolid elhúzódás és egy ‘Naaa’ lett… 🙁

Megérkezett a taxi, beszálltak, én pedig mentem haza, és szellőztettem a fejem tovább.
Szerelmes vagyok.

Update: Állítólag nagyon csúnyán kész volt a szívem csücske aznap este, és így Gandi vitte haza. Mármint magához.
Beszélgetett vele rólam, de semmi újat nem tudtunk meg. :

Hot Jazz Band vs. Morrison’s 2

Nos úgy indult az este, hogy naívan kijöttem az irodából azzal a feltett szándékkal, hogy én most bizony hazamegyek. Olyan este fél nyolc tájban. Erre felhív Ádám, hogy találkozzunk már. Ő bizony Oktogonnál van, és hogy idejön.

Találkoztunk a Budapest Bank előtt, a Váci út és a körút sarkán. Megindultunk Buda felé, majd a Vígszínháznál megtorpantunk, és csillapíthatatlan vágy tört rám, arra nézve, hogy megmutassam Ádámnak milyen koktélokat is szokott nekünk keverni Balu…
Egy szóval lementünk Morrison’s 2be.

Körbejártuk a termeket, és nidda, egy noel. A klub terem melleti pultnál találtunk rá, addigra már volt benne némi sör. Amíg ott voltam letolt olyan 4 koktélt. Közben kimentem megnézni milyen is a Szíriai gyros, és a Cseh országból importált óörmény recepet szerint készült Marlenka hírtelen egymásutánban elfogyasztva.
Nem rossz, sőőt 😉

Miután visszaértem kezdett játszani a Hot Jazz Band. Sosem voltam oda igazából a jazz műfajért, de tegnap este megint tettek egy lapáttal arra, hogy utáljam… Nos, a karaoke résznél elkezdtünk Schiptyvel vodka-narancsot és viszki-kólát iszogatni.

Majd, megérkezett a társaság szebbik fele, Kicsi is 😉
Ekkor hoztunk egy nagyobb szállítmány viszki-kólát, és szolidan iszogattunk a kara terem bejáratánál lévő asztalnál. Letoltuk a szokásos számokat. Sőt Schiptyvel megint ránkjött a hülyeség, és Backstreet Boyst énekeltünk, mert az jó 🙂
Persze, Quit playing games… 🙂

Egész este röhögtünk Zs műsorvezetési stílusán. Az ilyen „alacsony vagyok, kopasz és geci” jellegű ars poeticája mellett más egyéb poénokat is tartogatott.

Végülis 2 körül Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi úgy gondolták, hogy ők bizony átmennének Morrison’s Operába, mert az jó…

Kicsi

Az volt a szitu, hogy elvileg 10 után érkezik. De nem lesz egyedül, mert valami srác jön le, akivel randizott és kiváncsi hogyan énekel.
Ezt mondtam Gandinak, aszondja egy telefon és lejönnek a „barátok, bulizni”…

Mondtam, hogy nem kell, egyedül is elintézem a srácot ha kell. Úgyis ölni jöttem ma.
Otthon Evanescence, Slipknotot és System of a Downt hallgattam mielött indúltam.

Megérkezett, és rám sem mert nézni. Sosem kaptam még úgy valakitől puszit, hogy nagyon nagy ívben elnézett mellettem. Állítólag én meg nem koccintottam vele, hát jó. Lehet. Egyik éneklés után elment mögöttem, megállt egy pillanatra, megfogta a vállam kétkézzel, majd tovább ment. Buzifejű hülyegyerek lelépett, és ekkor jött Seedorf hogy kéne valamit csinálni, egyedül van.
Jó, nyilván férfi leszek, oda megyek. Megkérdeztem tőle, hogy ma fogunk-e beszélni 2 szónál többet, vagy nem.
Mondta hogy kellene, jó mikor. Akár most. Leültem.
Elkezdtünk beszélgetni. Kezdődött a sallang, hogy nem akarlak elveszíteni mint barátot, meg ilyenek. Mondtam, hogy ezt a faszságot akkor hagyjuk is.

Jelentés

Szóval a story mesélésem megrekedt valahol a Morrison’s 2 nyitóbulijánál. Az egész estét nagyjából egy képben, egy idézetben, és egy privát postban definiáltam le. Tehát számomra nem a legjobb esték egyike volt, meg kell hogy mondjam 🙂 „Jelentés” bővebben

Tonight

Reflektálva noel back in (show) business írására gondoltam megírom a tegnap estét az én szemszögemből, különös figyelmet szentelve noel tekintetére, az olasz-magyar meccsre, és Krisz Rudira… 😀

Nos szóval úgy indult az este, hogy letettem a munka láncait, sietve elintéztem még pár dolgot, majd megváltottam a világot, és Arany János utcánál találkoztam Kicsivel. „Tonight” bővebben

Day by day

Szóval igy nagyon össze-vissza blogoltam az elmúlt pár napban. De rászánom magam, hogy leírjam mi is volt pontosan az elmúlt pár napban.

Szóval péntek estét Csákváron tölöttük az előző post tanulsága szerint. „Day by day” bővebben

Tonight

Tegnap munka után találkoztam Judittal, és leléptünk kajálni, majd hívott Gandi, hogy wtf meg hol vagyok. Végülis 8 körül értünk WBbe, ahol is találkoztunk Mariettával, Gandival, Felhővel és Vudumennel.
A beszélgetés közben az idő múlása abszolute nem tünt fel, illetve csak az asztalon gyülekező sörös üvegek mennyisége indikálta. No meg az, hogy Judit fél 10 körül elindult Káposztásmegyerre, és „hamar” vissza is értek. Legalábbis igen gyorsnak tűnt, pedig egészen pontosan másfél óra volt… 🙂
Jó társaságban megy az idő.

Végülis fél éjfélkor vetettünk véget az iszogatásnak. Így én kb. éjfélre értem haza. Mi közben a hídon gyalogoltam át, gondolkodtam azon, hogy mit fogok főzni magamnak vacsorára…
De végülis hazaértem, ledöltem az ágyamra, és negyed 5 kor keltem fel arra, hogy égve hagytam a világítást…