Általában kerülni szoktam a magyar filmeket, legalábbis az Üvegtigris óta erős fenntartásaim vannak velük kapcsolatban. Bár a romantikus témájú ám de reklámokkal teletűzdelt populista filmeket szivesen néztem, (Csak szex és más semmi, S.O.S. Szerelem, 9 és fél randi), bár ezekből volt ami jól, volt ami kevésbé jól sikerült.
No de, a Valami Amerika folytatásáról túl sok jót hallottam ahhoz, hogy ne legyek rá kiváncsi. A film megnézésének az apropóját egyébként Dia drága szolgáltatta, azáltal, hogy volt némi nemű gondja, amihez kellett egy erős váll, két fül, egy kis szénhidrát bomba. Ezt toldottuk meg a filmmel és teljes programunk volt, késő délutántól, egészen este tízig.
A film nagyjából a feléig a nézhető kategória volt, néha felnevettünk rajta, de igazából semmi extra. Azt hittem a hangulata végig ebben a milliőben fog telni, ámde innét indultak be a filmben a sok mókával kecsegtető romantikus sokszögek, amik jót tettek az összkép érdekében. Volt pár picit erős poén
– Mit gondolt akkor, amikor csak ott ültek egymással szemben? Gondolt erotikára?
– Akkor amikor közölte vele, hogy meghalt az anyja?
Volt egy-két gyenge megoldás a filmben. Például a sztriptíz báros rész, amikor akinek fehér bottal kell megmutatni a film trükköket is láthatta, hogy nem Szonja volt a táncos lány.
No, meg volt pár erősen kiszámítható rész. Amikor valaki egy konténer mellett telefonál, miért kell feltétlenül bele dobnia a telefont. Aztán miért szólal meg azonnal, és miért kell csoportosan utánna ugrani? 😀
Aztán lenne még pár kérdésem. Például, ha a kőbányai textilgyárban történt a bokatörős baleset, miért kell a Váci úton menni a mentőnek? Főleg kifelé 😀
Viszont a kötekedésem ellenére, nekem nagyon tetszett, szerintem ő is méltó helyet fog elfoglalni a jövőben a dvd gyűjteményemben.