Én alapvetően hálás vagyok az elmúlt évért minden szempontból.
Személyesen azért, mert elkezdett kikristályosodni egy olyan mag, akikre számíthatok, és lekoptak olyan emberek, akiknek csak szükségük volt rám, valamiben, viszont nem lehetett számítani rájuk amikor tényleg kellettek volna. Ez sok fölösleges energia és idő kidobást takarított meg nekem, amiért hálás vagyok.
Nos, én elkészültem, megborotválkoztam, a CDimet már járatom, de még ezt-azt matatok itthon. Evlégre is még csak negyed hét.
A tavalyi évhez hasonlóan, idén is a Morrison’s 2 house termében a dj pultban töltöm a szilveszter estét, és az új év első pár óráját.
Találtam egy hangulathoz méltó képet is.
Remélem valami ilyesmi buli fog kerekedni nálunk is 😉
Nos, ahogy a naptáramra nézek, egészen vészesen közeledik az az időpont, amikor letéphetjük a 2008 feliratú naptárunkról az utolsó lapot is, jól összegyűrhetjük, levehetjük a helyéről, majd helyére tehetünk egy új, ropogós, friss 2009 feliratút.
Napok óta tipródom, hogy kellene írnom egy számvetést erről az évről, de még nem kimondottan szántam rá magam. Viszont már most vannak dolgok, amikért várom hogy végre január legyen a naptáramba írva…
De erről majd később. Egy dolog biztos, hogy elfelejtettem megemlékezni a blogom 3.-ik születésnapjáról. Viszont itt a nagy karácsonyi herce-hurca emlékezetessé fogja tenni, ez egészen biztos. Mivel több mint 30.000 egyedi látogatót szolgáltunk ki a karácsonyi előtti napokban. Ez az eddigi csúcspont, tagadhatatlan. No mindegy, ebben is majd lesz változás jövőre, de ezt is majd később 🙂
Most alszom, és álmokat szövök gondolatokból, jól.
[audio:shane_54_-_valahol.mp3]
Csupasz seggel részegen
Feküdjél egy herpeszen.
Ne kívánjon nő többé soha,
Ne izgasson csupasz bula.
Mindezt csak úgy barátságból,
ne látszódj ki a hányásból!
Ne hidd hogy bunkó vagyok, ezért hát kiállok.
És még egyszer utoljára a pofádba kiáltok.
Semmi mást nem csinálok,
Csak boldok új évet kívánok!!
[ad]
Részeg vagyok mint az állat
tele hánytam már a kádat
klozet mélyén négykézláb okádok
de pezsgő pukkanásra felállok
s neked Boldog Új Évet Kívánok!!
Nos, mivel a karácsonyi smseimre, egészen durva érdeklődést mutatott a kedves, és nagyérdemű netes közösség, ezért most jön a ráadás. A vicces és kevésbé vicces szilveszteri üdvözletek, és új évi köszöntések 🙂
Az ünnepek előtt egyik este ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy nekivágjak az Andrássy út, Jókai tér, és Liszt Ferenc tér által határolt ubranisztikai és gasztronómiai dzsungelnek, némi táplálék keresési célból.
A fejembe vettem, hogy megnézem mit tud az Andrássy úti Pizza Marzano, mivel szinte minden reggel és este előtte megyek el, de ég a pofám, hogy még nem voltam, ezért erőteljesen éhes állapotomban betértem, és megnéztem.
Szeretnék minden barátomnak, ismerősömnek, kolegámnak, ügyfelemnek és a blogom minden olvasójának kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni.
Itt most megtekinthető egy vicces karácsonyi köszöntés, de a személyes karácsonyi üdvözletem itt található.
Egy flashben készült vicces animáció, némi zenével vár rátok a folytatás után.
(tovább…)
Nos, ha már minden ennyire karácsonyi hangulatban úszik, meg tűlevélben, akkor hadd adjak nektek egy kis karácsonyi menüt. Legalábbis én ezt főztem tegnap este, az egyik barátomnak, akivel rég találkoztunk, nekem pedig főzhetnékem volt. Így hát most következik a méltán híres – mondhatni World Famous – mézes-mustáros csirkém titkos receptje, karácsonyra 😉
Nos, egyelőre itt van pár kép kommentár nélkül. Aztán majd kommentálom ha lesz időm.
Holnap… 🙂
Nos, nem tudom még milyen az aranyvasárnap Bécsben, de azt hiszem pár óra múlva ki fog derülni. Ugyanis picit kinézünk, meg shoppingolunk az utolsó hajrában. Remélem végig tudom aludni az utat 🙂
Mert most még így szerver karbantartok, de 6-kor már buszon fogok ülni Bécs felé. Majd veszek ajándékot jól öcséimnek, no meg a kis hugomnak 🙂
Már csak a busz, és az itthon közötti fél órát kell ki bekkelnem valahogy, aztán alhatok ismét… Legalább hasznosan telik majd az út 🙂
A tegnapi bejegyésembe épített üzenetek úgy tűnik túl jól sikerültek, mivel az elmúlt 2 napban közel 2000 ember tekintette meg a tavalyi karácsonyi üdvözleteket és az idei karácsonyi üdvözleteket.
Ezért most következik egy kis non plus ultra, meg ráadás, meg minden ilyesmi.
Nos, szintén az elmúlt éves gyakorlat szerint, és a saját okulásomra utánna jártam, hogy mégis milyen munka-, illetve munkaszüneti napokra kell számítanunk a 2009-es évben.
Frissítve!
(tovább…)
Tavaly sikerült felraknom, egy karácsonyi üdvözletes összeállítást összeállítást, amire most egészen sokan keresnek, ezért gondoltam megint begyűjtök párat.
Tegnap leltem rá erre a csodás videóra, és alig rohogtem magam rajta betegre.
A kérdés már csak az, hogy nálunk miért nem csinálnak ilyesmit? 😀
Lehet olcsóbb és nézettebb lenne, mint egy Győzike show…
Ma én is áldozatául estem a VDSZSZ aljas móhóságának, és kisded játékának, amit ők sztrájknak datálnak. Ezért gondoltam, hogy írok én is valami hosszasan anyázós, és folyt volna szét Gaskó az anyja térdén jellegű írást, de ezt már megtették helyettem egészen sokan.
Amivel viszont a legjobban egyet tudtam érezni jelen helyzetben az Zoli írása.
A városnak ez a része lassan harmadik hete úszik fahéj illatban, tűlevélben, kürtöskalácsban, no meg forralt.
Régen iszonyatosan szerettem ezt a paraszt vakítást, hogy fel vannak díszítve a fák, meg ünnepi kivilágítás van a végig az Andrássyn és a körúton. Szerettem ilyenkor erre sétálni. Megvolt a hangulata.
Ma pedig ez teljesen mindennapos. De, ettől függetlenül imádom. Kíváncsi leszek, hogy sikerül-e majd megunni a karácsonyfa formájú világítást, az árusokat, és a penetráns kürtöskalács illatot a Liszt Ferenc és a Jókai téren.
De szerintem, ez még várat magára, mert általában jól viselem a karácsony közeli megpróbáltatásokat, főleg, ha van benne forralt bor, parázson sült erdélyi kürtöskalács, no meg éjszakai sétálások.
Szóval már megállíthatalanul közeledik felém is az ünnepek szele, már érzem a mézeskalács, cukorba mártott alma, meg a kandírozott mandula életérzést, de azt hiszem ez sem lesz nagyon más mint a tavalyi. Erősen gondolkodom rajta hogy meg kellene nézni Bécset, így a nagy adventi hajrában. Bár Éva drágám szerint tömegnyomor feeling van most kint, majd meglátjuk.
Tegnap elkezdtem írni a bejegyzésem a koncertről, aztán félbe maradt. Viszont, reggel a taxiban beszélgettem a sofőrrel, aki a koncertre vitt, és mondta, hogy ő is csupa jót hallott vissza az eseményről, és hogy tényleg olyan marha jó volt-e.
Mondtam neki, hogy nem, annál is jobb volt.
Ezért azt hiszem, egy dolog előjáróban mindenképpen elmondható az estéről, hogy aki lemaradt róla, fogalma sincs, hogy miből maradt ki. Többen voltak, akik úgy jöttek el, hogy hát lesz itt valami kis koncert, meg minden, amire benézünk, aztán majd megyünk haza, vagy éppen el sem jöttek mert „milyen szar, hogy hétfőn van, biztos aznap volt a legolcsóbb a hely a hajón”…
Nos, a helyzet ezzel szemben az, hogy egy, a magyar zenei élet színe javát felvonultató est, már csak a fellépők magas száma miatt sem ígérkezik rossz szórakozásnak. Másrészt, azért a különös nap választás, mivel ugye ezen a napon halt meg John Lennon.
Meglátod az étterem üveg ajtaját, és elkezd a nyál összefutni a szádban, mert már arra gondolsz, hogy vígan kanalazhatod nem sokára a kedvenced, mondjuk egy csirke paprikást. Ó, igen, az de jól is esne most.
Az ajtónál egy nem túl bizalom gerjesztő úr, megkér, hogy annál a gépnél válaszd ki, hogy milyen étlapról szeretnél étkezni, majd foglalj helyet az előtérben, amíg az asztalhoz szólítanak.
Leülsz bosszankodva, látva, hogy a papírodon az áll, hogy legalább 3 ember szeretne még előtted vacsorázni, és így is tele az étterem. Majd amikor a világot jelentő LED kijelzőn felvillan a számod, hihetetlen mámoros érzéssel lépkedsz az asztalod felé. A pincéred udvariasan elkéri az azóta salátává gyűrt papírodat, hellyel kínál, majd megkérdezi mivel szolgálhat. (tovább…)
Nos, ez a hét egészen anyázósra sikerült, konkrétan megtaláltam a héten pár szolgáltatónak és szolgáltatásnak az Achilles sarkát. Ezek így sorrendben Citibank, OTP, MasterCard és végül Vodafone. Az első hármat, most kihagynám – mert az egy későbbi bejegyzés témája lesz -, és csak a vodára anyáznék picit.
Történt, hogy november 23.-án ez a derék szolgáltató ÁSZF-et módosított, amiben bevezették a forgalom korlátozást. Vagyis aki 5 gigabyte feletti adatforgalmat generál, azzal szemben sávszélesség korlátozást vezetnek be a „csúcs időszakban”, aki pedig 10 gigabyte felett forgalmaz azzal szemben egész napra, a hónap végéig.
Nos, ezt a vonalat ma sikerült átlépnem…
Csúcs érzés 20-30 kilobyteal netelni…
Ma körbejártam a lehetőségeimet, és a döntésem az, hogy felmondom a vodafonenal kötött szerződésem, mivel nem ebben állapodtunk nem, amikor tavaly megkötöttem a céges előfizetéseimet. Ezt elvileg 15 napon bellül minden féle kötöttség nélkül megtehetem. Holnap beszambázom az ügyfélszolgálathoz, kiváncsi leszek, hogy ők is így látják-e a kérdést.
A vicces a dologban, hogy csak tájékoztatni felejtettek el. Mert hogy le spammelni a „Korlátlan ZENEletöltés a mobilodra!” kezdetű kör üzenetükkel, az megy. Viszont az, hogy megírják, hogy kedves előfizetőnk, új ÁSZF van, olvasd el, vagy ne, de tudd, hogy van, az meg nem megy. Persze, azzal védekeztek, hogy megírták két országos napilapban is.
Jó, de basszus, ha ránézek az órámra 2008 decembert ír. Nem 1988 decembert, amikor MINDENKI olvasta ezeket az újságokat. Igaz, akkor még talán volt is benne tartalom, és nem a reklámok képezték a törzsét.
Jah értem, szóval megint velem van a baj, mert nem járatom egyik politikai oldalhoz közelálló lapot sem. Nem nézek tvt, még csak rádiót sem hallgatok, maximum online.
Szóval holnap délelőtt bemegyek, és megpróbálom a lehető legnormálisabban elintézni az ügyet.
Viszlát Yoda mester, már nem kell a térerőd.