Megint zene

Ez volt az utolsó zene, amit Monte Carlóban hallotam vasárnap este.
Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy haza húzzak.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Update:
Ezt meg 20x halgattam meg tegnap este óta.

Itt megtalálsz.

Nem tudom mi van velem, de Crystalt hallgatok…
Illetve, pontosan tudom, hogy mivan.
Maximum nem akarom tudni.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Every time we touch

Most ilyen hangulatom van 🙁

I still hear your voice when you sleep next to me
I still feel your touch in my dreams
Forgive me my weakness, but I don’t know why
Without you it’s hard to survive

‘Cause everytime we touch, I get this feeling
And everytime we kiss I swear I could fly
Can’t you feel my heart beat fast,
I want this to last
Need you by my side

‘Cause everytime we touch, I feel the static
And everytime we kiss I reach for the sky
Can’t you hear my heart beat so
I can’t let you go
Want you in my life

Your arms are my castle
Your heart is my sky
They wipe away tears that I cry
The good and the bad times
We’ve been through them all
You make me rise when I fall

Something is missing

Én személyesen azért utálok egyedül lenni, mert ilyenkor amikor szeretet hiányom van, nincs aki hozzámbjúik, vagy nincs kihez hozzábújni vagy valami hasonló. (Nem nyelv szakos vagyok, írhatok baromságokat.)
És most kifejezett krónikus szerete éheségem van 🙁
No hát mindegy, ez van, akkor egyetlen áthídaló megoldás az lesz, hogy megszeretgetem a kedvenc párnámat :S

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

salalala

A hétvégém egy pöppet szarul sikerült.
Köszönhetően annak a ténynek, hogy a kisasszony bevágta hisztit, és miaz hogy nem vele foglalkozom.
aham.

Pénteken 18:40 ig online voltam, pedig 19:10 kor indult a vonatom, amit pont ezért kis hijján lekéstem.
no nem baj, azért a vonaton még beszéltünk…
haza érés, már mindenki alszik. akkor lefekvés. éjfél.

Reggel szokásosan öcséim keltenek, gyomorszába ugrással 8 óra körül.
Elmentem intézni egy banki utalást ami pénteken már nem fért bele a napomba, majd beszélgettem pár otthoni barátommal.
Délután tanítottam kardozni öcsémit, majd miután mindenki lepihent lementem a nappaliba, előhúztam egy jim dornan dvdt, és kellemesen bealudtam rajta, amiért szégyenlem a pofám.
Este 8 után keltem, játszottunk öcséimmel, majd felhivott ez a drága nő és beszélgettünk egy órát. Igen felhivhattam volna, de úgy érzem, hogy nem azért jövök bajára, hogy telefonáljak, azért vagyok itthon havonta egy hétvégét, hogy édesanyámmal, és a testvéreimmel legyek.

Nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló lelki ráhatást, és a nagy drámai alakításokat. ezzel nálam még mindig nem lehet elérni semmit, maximum, mégjobban azt fogom csinálni amit én akarok.
Az ilyen dolgokkal szemben mindig keményíteni szoktam és nem engedni.
Nem szeretem, amikor valamit nem lehet egyenesen megmondani, hanem kerülő úton kell próbálkozni…

Szombat este lenéztünk az egyik közelben lévő felújított szórakozó helyre, elég kevesen voltak, de baja már csak ilyen, a péntek este pörgösebb.
Végüli kikötöttünk újfent sziklában.
A társaságról annyit, hogy szinte bármelyik lent “szórakozó” egysejtű odajött volna hozzám fényesnappalaz utcán megsajnáltam volna az ábrázatát, és megnyitottam volna a pénztárcám.
Kb ilyen kaliberű emberek voltak lent, ezért maradtunk csak 15 percet.

Vasárnap hajnal 3ra értem haza, sikerült egy pizzériában tölteni az időt, ahol is a horvát tulajdonossal beszélgettük el az utolsó 2 órát.
Vasárnap reggel ébredés, vakarózás, pakolás, ebéd és 1 után indulás sztikevél vissza pestre, de erröl már irtam.

Nem érzem jól magam, depis vagyok, antiszociális vagyok, empatikus meg nem és a dráma sem kell.