OTP ismét

Minden kétség nélkül állítható, hogy a Nyugati téri OTP bankfiók a város egyik legforgalmasabbika.
Két ünnep közt van, és éppen innét írom soraim, a látvány a következő: 3 ablaknál dolgoztak összesen, mikor is megérkeztem fél 11-kor, kb ötöd magammal. Várakozunk hosszú percek óta, hogy szólítsanak.
Közben bejön egy “kedves hölgy” tigris mintás lábszár melegítőben(!) mélyen kongó alt hangon elkezd két ügyintézővel beszélgetni(ők csak ültek, a pult mögött, hozzájuk nem ment senki), egy harmadik pedig telefonált.

Erre többen elégedetlenkedésüknek adnak hangot, hogy ez mégis micsoda. Én ekkor nyúlok az zsebemben lapuló, okos, marok telefonomhoz, és kezdem el ezt gépelni.

Lassúakat húzok az ananászos Monsterembe, hogy ezzel is teljen az idő.
Az egyik trécselő kollegina megsajnálja a várakozó, most már gyerekekkel és anyukákkal felduzzadt tömeget, és kegyesen nyom egy hívó gombot. Megörülnek, oda sietnek. Majd kiderül, hogy nem oda kaptak sorszámot amit akartak. Vissza a start mezőre, dobj újat…

Végül, eltelik még 5 perc, mire szólítanak.
Kinyitott még egy ügyintéző a sarokban, ezért ez hatalmas gyorsulás. Elmondom a bánatom, megmondja a frankót, örülünk, elköszönök, majd végül a kérdés, hogy akkor milyen valuta tranzakció is lesz?
Ööö, semmilyen?
Jó, mert a papíromon az áll… Még jó, hogy lakossági ügyintézésre nyomtam.
Ekkor lepereg pár kocka az elmúlt percek várakozásából; megértem az elégedetlenkedő kedves idős hölgyet az imént, aki a biztonsági őrrel harcolt, hogy szar a gép, és nem egyértelműek a kiírások, és azt az anyukát is, aki 10 percet várt, hogy végül kezdhesse újra a sorban állást.
Annyit még hozzá tesz a kezelőm, hogy hát, érzékeny a gép kijelzője, biztosan félrecsúszott..
Aha, most van dolgom először touchscreennel…
Igazi ünnepi kavalkád…