Megázás

Megjövés után megázás… 😀

Szóval Szaffy, Totya és Valmont társaságában sikerült cafattá ázni a Margit-sziget közepén. Ennek folyománya képpen, most átöltözés, forró tea készítés, és fürdés projekt lesz, majd pedig Zsófinál folytatjuk tovább a délutánt.

A 17:10-es 26-os vonalon közlekedő busz sofőrének innét kívánok három orángutánt a seggébe, meg egy konténeres ifát.

Köszönöm.

Rekettyés étterem és a Hármashatárhegy

Amikor a ZL Rendszerháznál dolgoztam, volt némi érdekeltségünk a Hármashatárhegyi tornyokban, és elég sokat járhattam volna arra, de mindig kimaradt az életemből, viszont, mint említettem Attila meghívott ma egy ilyen szűkebb körű sétálós, iszogatós naplemente nézős estére.

Háromkor találkoztunk Kolosy téren, vele, Anikóval, és Erivinnel, aki biciklivel jött, és mondta, hogy igazából ő feltekerne…
Hát jó 😉

Ő kipihegte magát mire a mi buszunk felkúszott, aztán egy kisebb kaliberű kálvária vette útját.
Amig a buszmegállóból felértünk a hegytetőre.
Ezért viszont kárpótolt a látvány, a siklóernyősök, Epstein és Bori társasága, a nap lementem utánna a város és környék látvány sötétben, a forralt bor, a Bacardi 151, és végül a Cézár saláta a Rekettyés nevű étteremben. Sőt útközben hazafelé, még a Daubner cukrászdát is megkóstoltuk 🙂

HHH

(Nem ez most nem ilyen kalóz hörgés, mert az amugy is hrrrrrrr)
Szóval, most indulok reggelizni, aztán találkozom az egyik kedves ügyfelemmel, aki meginvitált egy nagy Hármashatárhegy járásre, sörözésre, és ilyenekre. Tehát, most készülődöm, még végig hallgatom az éppen felcsendült I don’t wanna miss a thingjét, és megyek.

Najó, a My heart will go ont, még végig várom.

Silent Night

Ma több oknál fogva is tettem egy nagy és mezétlábas sétát, a környéken. Igen, lerugtam a cipöimet, majd kézbe vettem, és két szép kislábamon bandukoltam az aszfalton.

Úgy érzem most sétáltam itt utoljára, most néztem meg ilyen alaposan minden repedést a járdán, és az úton utoljára. Ma este hallgattam utoljára a tücskök ciripelését, és a szél suhogását a huszti út fölé boruló fák levelei közt. Most néztem meg az átláthatatlan kazal utcában kocogókat utoljára. Ma este csodálkozom rá utoljára a nagy gyárkéményre, amely még Lágymányosról is látszik.
Legalábbis itt, ilyen minőségemben…

Ugyanis, mint már korábban utaltam rá, költözöm. Igen, itt hagyom Óbudát, pedig annyira a szívemhez nőtt. Rengeteg emlék köt ide. De most úgy érzem mennem kell. Magam mögött hagyni a múltat, ami eddig volt, és tovább lépni, mélyebb, más vizeken kipróbálni a kishajóm.

Most nem ez az egy hetes pakolás, meg az a 10 km a nagy szám. Hanem, maga az elv, hogy költözöm, változtatok, változok és fejlödöm. Tovább lépek, átlépek a saját árnyékomon és újra önmagam leszek.

Night

Amikor ebbe az albérletbe költöztem, kb havi 90.000 forintért dolgoztam, napi 12 órában. Tehát arra pont megfelelt, hogy letegyem a fejem aludni, és másnap újra húzhassam az igát.

De most fontosabbá vált számomra a több idő, és ha nyerek napi 3/4 órát azzal, hogy beljebb költözöm a városba, ám legyen… Az bárhogy is számolom az havi 15 óra plusz idő, 20 munkanapra vetítve.
És ebben nincs benne, ha mondjuk kettőnél többször is utazom…

Másrészt eddig takarózhattam azzal, hogy azért nem járok úszni, mert messze van, macerás bejárni stb stb.
Most a Komjádi uszoda 4 percre lesz tölem nedves strandpapucsban is. Másrészt itt a Margit sziget, és minden este élvezhetem a Panorámát amit a Parlament, a Korzó, a Vár és a Mátyás-templom nyújt…

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Mai estém

Nos szóval az van, hogy sikeresen elindultam ma este 7kor az irodából.
Felhívtam kedvenc Vigyorszolgálatos drágaságommat.
No, végülis 3/4 8kor találkoztunk Deák téren.

Aztán rátértünk a kedvenc útvonalamra. Vörösmarthy tér, Korzó, Lánchíd, Vár…
Bejártunk minden zeg-zugot, eldugott és rácsokkal szeparált lépcsőt.
Majd a várból néztük a Rózsadombon a sok-sok kiscsillagot, amelyek mögött mind mind emberkék laknak. Egy kis kergetőzés a Mátyás-templomnál lévő külsö várfalon, aztán megindultunk Batthyányi tér irányába.

Útközben ráakadtunk egy játszótérre, de megigértem eskü alatt, hogy senkinek sem mondom el, hogy mit műveltünk, így ez a budai várfalak, az EU kompatibilis játszótér, és a mi titkunk marad 😉

Tehát Batthyányin betértünk a palacsintázóba, és elfogysztottunk, egy vaniliás, egy csokis, és egy áfonyás palacsintát kollektiven. Majd Margit-híd budai hídfő, és itt végre beadta a drága hölgyemény a derekát egy kis bkvzásra, Jászai Mari térig. (Igen a többit idáig gyalog tettük meg)

No, itt ugye benéztünk legkedvencebb helyemre, Szerájba. Ahol is magunkba engedtünk némi török teát, majd én a standard “csirkeszendvics mindennel” névre keresztelt csirkehúsból készült gyrosomat, csipösen.

Sikerült itt beszélgetni cirka hajnal 1ig, aztán lassan megindultunk hazafelé, úgydöntöttem milyen lovag leszek és elkisérem haza. Corvin mögött lakik, így ez is egy kellemes kis séta. Az útvonalterv.hu tanulsága szerint 3.5 km, erre rájön még az a 20 perc, amennyit még Corvintól hozzájuk és vissza kell menni…

Sikerült a 2:31 es éjszakaira felszállnom, igy negyed négy elött hazaértem.

Konkluzió

  • több mint 10km séta 3.5 óra alatt
  • 3ad fokú fagyási sérülések
  • 2 óra ücsörgős beszélgetés
  • 6 óra együtt töltött idő
  • az elmúlt 2 hónap legjobb estéje