Rekettyés étterem és a Hármashatárhegy

Amikor a ZL Rendszerháznál dolgoztam, volt némi érdekeltségünk a Hármashatárhegyi tornyokban, és elég sokat járhattam volna arra, de mindig kimaradt az életemből, viszont, mint említettem Attila meghívott ma egy ilyen szűkebb körű sétálós, iszogatós naplemente nézős estére.

Háromkor találkoztunk Kolosy téren, vele, Anikóval, és Erivinnel, aki biciklivel jött, és mondta, hogy igazából ő feltekerne…
Hát jó 😉

Ő kipihegte magát mire a mi buszunk felkúszott, aztán egy kisebb kaliberű kálvária vette útját.
Amig a buszmegállóból felértünk a hegytetőre.
Ezért viszont kárpótolt a látvány, a siklóernyősök, Epstein és Bori társasága, a nap lementem utánna a város és környék látvány sötétben, a forralt bor, a Bacardi 151, és végül a Cézár saláta a Rekettyés nevű étteremben. Sőt útközben hazafelé, még a Daubner cukrászdát is megkóstoltuk 🙂

Tonight

Nos, ma igazából nem sok extrától tudok beszámolni.
Hazaértem munkából, majd a hölggyel folytattunk némi telfonálást, aztán skypeoltunk, mert az ugye jó. Aztán megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lemondani a mai programom egy teázás fejében…

Egy pillanatra elgondolkodtam, de nem szeretek segget csinálni a számból, főleg hogy legalább 4 embert hívtam el, így muszaj volt lemennem, ezért tettem egy köztes ajnálatot, hogy eljövök éjfélkor, és akkor átmegyek megmelegíttetni a karaoke megpróbáltatásaiban megfáradt pici torkom…

Végülis elég szép társulat gyűlt össze, akiket a cimkék közt majd úgyis olvasni lehet 🙂

Márk és Bori voltak az elsők, akik beadták az unalmast. Persze, Bori hatkor kel, megértem. Én lehet akkor még le sem fekszem… 🙂

Utánnuk egy jó órával én is úgy gondoltam, hogy a kedvenc koktélom és Apesszal elfogyasztott söröm után igazán megérdemelnék egy kis forró teát. Így hívtam taxit, és amikor kérdezte, hogy mégis merre menjünk, mondtam, hogy nyugati felé, onnét kitalálom. Opera előtt hívtam fel a kisasszonyt, hogy hozzá vitessem magam, vagy haza.

Nem volt nehéz kivenni a hanghatásokból, hogy sikerült felkelteni, és úgy érzem, ez volt az egyetlen dolog, amit biztosan nem akartam. Annak ellenére, hogy azt mondta jöjjek, inkább úgy gondoltam, hogy hagynám aludni. Jó éjszakát kívántam, majd letettem.

Dia’s welcome party :)

Nyah, itt leírom a csütörtök estém részleteit, hogy kinél voltam filmet nézni és szolidan iszogatni (vagy annyira nem is szolidan? :P), aztán hogy mennyire elfelejtkeztem Dia bulijáról, és végül utalok arra, hogy hajnali ötkör kinek főztem vacsorát… „Dia’s welcome party :)” bővebben

Diáknap, aztán meg utazom bókiikrek miatt

Ééés igen.
Sikerült nem sokkal hét után felkelni. Persze éjszaka, amikor ádáz harcot vívtam a párnámmal, elkezdett rezegni. Kicsi írt, hogy most megy haza, meg miaszitu. Miután válaszoltam neki, rájöttem, hogy félálomban nem jó smst írni… „Diáknap, aztán meg utazom bókiikrek miatt” bővebben

Szombatom

A péntek esti mókás és korai hazaérkezés a nagy mennyiségű vér aldehid szintünk miatt következett be.
Ezért én reggel 10 elött nem voltam hajlandó (gyk. nem tudtam) felkelni. Judit sietett Móricz felé, én pedig valami kaját magamba emelni, így az áldozat számomra Mammut II mekije volt, majd pedig átkúsztam egybe. Szinte szó szerint „Szombatom” bővebben

Epstein szülinap

No hát az volt, hogy péntek este Morrison’s Operában ünnepeltünk Epstein barátunk szülinapját sajátságos, és megszokott keretek közt. Egyedül ami szokatlan és új volt, hogy Frida szülei és testvére is velünk tartottak. Bazmeg Márk, hogy Svédországból miattad ide jönnek…
No szóval jah, sikerült kellő képpen csúnyán összraknom magam, a részleteket majd ha tényleg egyben vagyok…

A résztvevők névsora majd a címkék közt lesz olvasható, azt hiszem.

Úgy indult az este egyébként, hogy Schipty barátom felhívott 20:20-kor hogy hol a nedves férfi hímtagban vagyok, mondtam, hogy messze de jövök. Mondta hogy ő még kilenc előtt le akar érni, koktél meg ilyenek.

Jó, 3 perc múlva hívtam a taxit, 20:35-re lent is voltam, ami azért meglepő mert a Frangepán utca magasságából jöttem, ami azért XIII. és IV. kerület határmezsdjéje, és nem éppen a belváros… 🙂

Innét a töménytelen ivás és éneklés elhomályosítja ködbe vesző emlékeimet, de majd vasárnap este, oder hétfőn folyt köv 😉

Rushin’ week

Így is lett. Kilencker felkeltem, és Katát boldogítottam a jó reggelt jellegű smseimmel.

Viszont kezdődő csúnya torok fájásom volt. Írtam Francknak, hogy csak 11 után fogok beérkezni.
Nem olvasta el, mivel ő is addigra jött. Öröm-boldogság.

Fél 12-re értem be. Összekapartam a munkáimat, kiosztottam a feladatokat, majd kimentem Westendbe Károllyal ebédelni. Vissza irodába dolgoz-dolgoz. Aztán kezdtem egyre szarabbul lenni, és álmosodni.

Végülis este fél nyolckor bedobtam a taccsot. Hívtam egy taxit, és haza. Nem volt lelkierőm gyalogolni hazáig… Schipty, Hori és Kicsi hívtak le Morrison’s egybe, de nem bírtam lemenni.
Hazamentem, bebújtam takaró alá, és alvás reggelig.
Kedden már el sem indultam dolgozni. Sőt, otthon nyomtam az ágyat, meg a billentyűzetem…

Szerdán már bementem dolgozni, mivel Franck aznap indult Párizsba, így bőven volt vele megbeszélni való. Ezért mentem be. Kiderült, hogy valami nagyon nagy projektre kell most árat adnunk. Remélem ez összejön… 🙂

Ezután lemásztam Morrison’s egybe. Az egyetlen említésre méltó dolog lent talán az volt, hogy a ‘You can leave your hat on’ című számra elkezdett nekem Hajni vetkőzést imitálni. Ami annyiban merült ki, hogy a melltartójáig felhúzta a felsőjét, a nadrágájt pedig a tangája aljáig. Ezt mind persze az első asztalnál a karaoke púltnál. Hol máshol…

Aztán átmásztam Morrison’s kettőbe. Ahol is Schipty, Mariann, Melinda, Hori majd pedig az utánnam befutó Gandi jelentették a társaságot egyészen zárásig…

Csütörtökön ilyen exes napom volt. Fél tizenkettőkor kezdtem elkészülni, hogy bemegyek az irodába. Addig otthonról megoldottam mindent amit kellett. (Hírlevél küldő kampány előkészítés, ügyfél emailekre válaszolás, stb-stb) Dél körül hívott életem egyetlen rágcsálója, hogy Baross utcánál van, jön Nyugati felé, eszünk-e együtt. Persze. Akkor Szeráj.
Megeédelés, majd egy óra körül be irodába, és dolgoz-dolgoz estig. Éjszakára pedig Judit volt a vendégem.

Szombat este

Ebben a velős postomban fényt derítek Palcsó Tamás egyik perverziójára, és hogy mi a közös benne és Niki Belucciban. Kiderül, hogy mi volt szombat este Morrison’s 2-ben. Hogy Andreas mitől kemény, és hogy hogyan kell legegyszerűbben zártkörű bulit csinálni. „Szombat este” bővebben

Tonight

A ma este is szépen indult.
9kor kellett volna ZKval találkoznom Nyugati téren, és csunyán elkerültük egymást, 10 után hívott, hogy ő nem vár tovább és haza megy.
Én akkorra már megjártam Star Kebabot, és a teljes nyugatitéri alluljárót oda-vissza, és a hívás pillanatában Ijjászban ültem, a két Sándorral.

De akkor úgy gondoltam, ha már várt rám közel másfél órát, akkor vissza megyek beszélgetni és ilyesmi.
Nos, ebből az lett, hogy 3/4 12kor hívott sándor hogy bizony hol a nedves rákfenében vagyok már, én pedig elárultam hogy ismét star kebabban ülök, és beszélgetünk Zkval, aki éppen készül menni haza.

Kocsiba ültek, és átjöttek, de addigra Zoltán úr elpályázott haza, igy – aznap harmadszor is – beültem Star Kebabba egy gyrosra… 😀

Majd kollektíve úgy határoztunk, hogy lemegyünk Morrison’sba, és megnézzük mi a ahányás van.
Nos, hányás nem volt, ellenben Gandalf, Hámory, Epstein és Palcsó kartársak lent fogyasztották agysejtjeiket. Majd pedig befutott a mi mixer Petink így elöször civilben 🙂

Ez egy érdekes este volt…
Marhára nem volt hangulatom, főleg semmihez, sem inni, sem táncolni, sem énekelni, semmi.
Támasztottam egész este a pultot, rendszerint – a Ganditól kapott viszkin kívül – valami alkohol mentes löttyöt eresztettem magamba.

Majd tanuja lehettem, szöke plázacica értelmi megnyilvánulásának és megdicsőülésének.
Csabi és Tomi koktélozgattak és megkérdezték tőlük a leányzók, hogy szeretik-e a koktélokat, nyilván a kép nem volt elég egyértelmű, vagy lehet úgy gondolták, hogy éppen, a mértékletesség, és az önsanyargatás erényeiket fejlesztik és éppen kínozzák magukat.
Node, szó mi szó, Csabi engedett fajfenntartási ösztöneinek és meginvitálta őket egy tequilára, amelyet elfogyasztván el is veszítette a hölgyek érdeklődését. Akik mellesleg, megjegyezték, hogy a Palcsó Tomi úgysem beszélget velük, mivel ő „médiasztár”.
Úgy gondolom Tomi hátán kevés dolog tudja felállítani a szőrt ennyire.

Majd ezek után Csabi bemutatta a keleti harcművészetekben szerzett mély jártasságát, és bőszen harcolt a botjáért Mamuttal 😀

Nem sokkal ezután Petivel úgy gondoltuk beáramlunk, az éppen átalakítás alatt álló legkisebb terembe, és a csocsó részlegbe, ahol faltúrási és festési munkák zajlottak.
Ezt feldobandó elkezdtünk Hustlert nézni, amihez nem volt túl sok affinitásom, és mivel Sándorék is indultak volna már ezért kihúztam onnét, és így ennyi a mese vége.
Jó éjszakát, gyerekek.

Az este, amikor Flaming Lamborghinit ittam

Flaming Lamborghini

Szóval, a ma estének úgy indultam neki, hogy nem iszom sokat, és csak 5 rongyot költök…
Egyik sem sikerült…

Elindultunk Dorcival Morrison’sba, ahol már Hanna és Kicsi várt minket.
Oda felé ittam egy bombát, majd leérve egy ajándék sört, aztán egy Epstein koktélt, a név adóval. Egy másik sör után, pedig egy Hámoryt szintén a név adójával.

Amikor úgy gondoltam, hogy most bizony szinte józanul távoznék, odajött 3 srác a pulthoz, és Flaming Lamborghinit kértek…

Flaming Lamborghini:

Úgy néz ki a dolog, hogy Grenadine szirup az aljára, hogy íze is legyen, aztán Sambuca, majd Metaxa, Galianó, 80% os rum. Külön pohárba Curacao és sötét rum, az első poharat meggyújtják, szórják fahéjjal, – ami lángra kap az égő rumtól -, közben a másik pohárral is ráöntik, amig te az égő löttyöt iszod szivószállal…
A szakirodalom azt írja, hogy kizárólag 18 éves kor felett, és akkor is szigorúan egyet szabad inni.

Márkkal felkaptunk a vizet, hogy hogy lehet ezt ilyen lányosan inni, és megmutatjuk hol laknak a királyok…
Ami végülis sikerrel járt 😀
Úgy gondoltuk, hogy a New Yorknál nincs keményebb. Ami rövidtávon igaz csak, mert a Lamborghini 20 perc után hat igazán.

Testvériesen egyszerre végeztünk, és mint 20 perccel utánna az ő arcán is azt a „hubazmeg ez nem volt gyenge” arckifejezést láttam.
Nekem még fél óra múlva is égette a torkom a fahéj, de ez a lényeg.

Tehát hazaértem, jelentem alássan erős alkoholos befolyásolltság alatt állok. De túlélem és épp Rasmust hallgatok…

Próbálok felejteni, mert megérdemlem, bár őszintén kurvára nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt állatokhoz sem méltó bánásmódot. Igen, tőled.

Utóirat: Délelőtt fél 11 van, és még mindig szédülök a piától…