Aham. Szóval, pihenés

Ma délután 4 után elindultam otthonról, hogy benézzek a városba Szandit meglátogatni, aztán pedig hogy beugorjak az irodába pár dolgot az ottani gépemről kivésni optikai eszközre, majd azt hazavinni. És ez majdnem így is történt. “Aham. Szóval, pihenés” bővebben

Got home

Nos szóval az van, hogy hazaértem.

Ahogy többen is megírták most hétvégén volt a XII. Halászléfőző Népünnepély Baján.

Ez egy két napos rendezvény, a hal, a bor és a zene hármas bűvkörében.

A pénteki nap ilyen bemelegítő nap volt, – mint írtam korábban is – játszották a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt. Még aznap este az egyik buli sátorban játszott a Madarak nevű Rock n’ Roll formáció, és nem utolsó sorban a Petőfi-szigeti Party Arénában volt buli ahol fellépett többek közt James Cole, JayDee (NL), TommyBoy, Budai, Newl…

Ide végülis nem jutottam be, mivel Zolival és Körtével beszélgettünk a rendezők főhadi szállásán, majd elindultunk a buli felé. Körte bejutott, mivel technikusi karszallagja volt, Zoli bejutott mivel rendezői és szinpadi belépő kártyája volt, nekem akkor a kettőből egyik sem volt, így kint maradtam.

Ellenben kint találkoztam Kovács Robival, ittunk egy kör jägert, és némi pezsgőt. Majd ők vissza mentek, én pedig elindultam haza. Közben felhívtam Zolit, hogy mégis hol van. Mint kiderült már ő sem volt bent, olyan oknál fogva, hogy hajnali fél háromkor meghalt az apja…

Másnap délután háromra mentünk ki teljes harcidíszben a térre elfoglalni a főző helyünket. Ismét pár asztalra Győzikétől és díszes társaságától…

Szóval Andorkával kellemesen el állatkodtunk a tüzifa aprítás közben. Miközben egy kellemes, széparcú barna kiscsajjal néztünk néha össze a szemközti asztaltól. Már csak azt nem értem, hogy miért szemezett velem, és miért bámult (Judit információira hivatkozva) amikor ott volt a pasija. No mindegy.

Este hatig a helyi népzenei kiválóságait hallhattuk, a Bácska tambura zenekartól a Kobolyáig mindent. Majd néhány bakival fűszerezve nyitotta meg dr. Révfy Zoltán Baja város polgármestere ünnepélyesen a halászlé főzést. Ezután egészen este hétig a füsttel, a lángokkal és a könnyeinkkel küzdöttünk. Hét után nem sokkal készült el a lé, amit sok részletben fogyasztottunk. Mindenkivel ettem egy kicsit. Judittal és Zozóval kezdtünk neki, majd Andorkával folytattam, közben megérkezett Funkey mester és Richnovszky kartárs is. Ezután futott be Édesanyám, Lucival, Margittal, és a sok gyerekkel.
Eszterkéék többször is meglátogattak bennünket, de sem enni sem inni nem akartak velem 🙁

Mire megérkeztek kezdett énekelni Baby Gabi és Ricky, aztán Crystal közben elkezdtük elpakolni a léfőzés és az asztal maradványait. Desperadó koncert végére vissza is értünk 😉 Élveztük a tüzijátékot, amiben volt pár ötletes és szépséges megoldás, majd pedig húztunk haza.

Másnap délután 3-kor indultunk vissza, és útközben megálltunk még Soltvadkerten fagyizni… 😉
A vasárnap estém pedig azzal telt, hogy Jászain ültem ismét Szandinál, és egy Tamás nevű mekiben dolgozó sráccal beszélgettem.

Itt megtalálsz.

Nem tudom mi van velem, de Crystalt hallgatok…
Illetve, pontosan tudom, hogy mivan.
Maximum nem akarom tudni.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Weekend

Nos, úgy indult a hétvégém, hogy sikerült nem a délután 5-ös Intercityvel menni Bajára, aminek eredménye képpen csak este 11re tudtam hazaérni. Ellenben legalább jó társaságom volt hazafelé dex és orsi személyében, akik olyan kedvesek voltak és megvártak engem. (Valójában lekésték 4 perccel az IC-t, de így kedvesebbnek hat.)

Este 11kor,pedig ketten is vártak a vonat állomáson. Egyik édesanyám volt, másik pedig eszterke. Viszont valahogy nem találkoztam anyummal, mert valószinüleg késett pár percet, így eszterkével elmentünk éjszakai bevásárlóközpont túrára, élelmiszer szerzés céljából. Amelynek eredménye képpen bevásároltunk sok-sok édességet kishugom és öcséim legnagyobb örömre, valamint, némi jégrémet belső használatra. Persze eredetileg kenyérért indultunk… 😀
“Weekend” bővebben

Take it easy

Valami ilyesmi várható ma estére, egy kis lazítás.
Zaklatott, és sűrű héten vagyok túl, illetve amikor ezt a bejegyzést írom, még igencsak munkaidőben vagyok.

Ez a hét sok tekintetben tele volt feszültségekkel, föleg az irodai dolgok kapcsán, elég sokat keltem korán és mégtöbbet feküdtem későn, bár az éjszakába nyúló virtuális one-by-one csevegéseket nem sajnálom.

A hét második fele számomra némiképpen laza volt, mivel a feladatok nagyrészét delegáltam, így a baszogatás nem felém jött, ellenben tudtam haladni a fontosabb dolgokkal. Most jelenleg egy francia szervert telepítek távolról ahol végső nyugalmat fog nyerni az ANDRH nevet viselő oldalunk.

Egy dolog amit mindenképpen sajánlok, hogy Szandi nem tart velem ma este a szolid kis ivászatunkra.
Egyrészt azért sajnálom, mert igy nem lesz semmilyen mentális korlátom hogy mennyit ihatok, bár ezzel még sosem volt gond. A másik, hogy szerettem volna vele idöt tölteni, beszélgetni és a hülyeségeimmel fárasztani 😉
No de, majd a jövöhéti mozizás folyamán, (illetve elötte, utánna, közben, helyette, mittomén.. ) ha nem is bepótoljuk, de mindenképpen kárpótol 😉

Strange feelings

Sikerült ágyba kerülni vasárnap reggel 7re. Igy magamba tömtem kb 5 és fél óra alvást 🙂

Szandi írt smst 10 óra körül, de csak 2kor válaszoltam rá, mert addigra öltöttem emberi formát.
Aztán neki indultunk a Fáy utcai piacnak, avagy három fiatal ember, a perfüm és Shanghai City története.

Igazából meglepődtem, elöször az tűnt fel, hogy a frangepán utcai villamosmegállótól távolodva körülöttünk lépésenként négyzetesen nőtt az egyfőre jutó sárga pigmenttel rendelkező egyének száma. A második, hogy a főbejárat egy sintoista kapura emlékeztetett hirtelen, de végülis nem. Aztán elvesztünk a szük utcák, nejlonnal letakart összefüggő sátrak végeláthatatlan tengerébe.

Megtaláltuk a kedves parfüm árusító hölgyet, akivel némi trükk után doktorúr jó üzletet kötött, és 30% ot alkudott az amugy is jóáron lévő armani parfümből 🙂

Amikor itt végeztünk, úgy gondoltam nekivágok a városnak és meglátogatom Szandit 🙂
Fél öt elött értem oda hozzá, szokásosan tele vásárlókkal… Elfoglalt…
Mindegy, megvárjuk. Meglát széles mosoly, puszi-puszi miujság, stb. Szokásos körök.
Aztán elmentem, hoztam neki fagyit, mert ugye megbeszéltük, hogy fagyizunk.
Időközben volt ott pár barátnöje, többek közt Julcsi is. Az ő beszélgetésük közben kint ültem a bolt elötti lépcsön, és fél füllel elkaptam, hogy valami pasis dologról volt szó, meg Olivérről, meg minden ilyesmiről…

Végülis miután elment a barátnője mellém ült a lépcsöre, és elmondott a teljes horribilis három hetes dologról mindent, ami rám tartozott. És rájöttem, hogy még mindig nem velem van a baj, és normálisan látom a dolgokat.
Másrészt, kiderült, hogy van pár közös dolog a multunkban, a neveltetésünkben, a szüleink nevelési módjában, ebböl következően az elveinkben, a világ képünkben…

Végülis megszakításokkal kb 8ig beszélgettünk, utánna jött egy 8 csokorról szóló megrendelés, leltár, kigyűjtés, kasszazárás és minden ilyesmi 🙂
Három negyed 9kor pedig megérkezett István, az éjszakai váltás.
Tehát 9 elött nemsokkal indultunk el.

Megigérte, hogy a pénteki bulira eljön velem, legalább lesz aki limitálja a belémtöltendő alkohol mennyiségét.
Másrészt elmegyünk Shrek III-at nézni.
Ezen kívül egy 300 nézést is megbeszéltünk… 🙂

Voilá

Szóval elkészült, kiraktuk, és még működik is.
Igen, az elmúlt 3 hét projektjéről van szó a LaNuit.Tvről.

Ha valakin a nyitó oldal láttán csillapíthatalan kiváncsiság lett úrrá, és nagyon szeretné tudni milyen bellülről is, az sikitson, adjon egy mail címet, meghívom, és aztán lehet örvendezni 🙂

Ma délután pedig kitűztük az új mission statementet, ami ANDRH névre hallgat.
Elkészítési határideje május 31 18:00.
Szóval a hétvégéimnek szerintem lőttek, és készítem a hálózsákot is a bent alváshoz, de hogy én akkor tuti lelépek júniusban egy hét fizetett szabira az tuti… 🙂

De mivel erre most leszünk PHP programozók négyen, így kevésbé tartok tőle.
Elég jó dokumentált, 130 oldalnyi PowerPoint diasorozaton magyarázzák a működését, megkaptuk a layoutot, és az MsSQLes adatbázis snapshotot, amiből az adatokat kell kinyernünk.

Ma belőttem az SVN szervert, holnap írok rá apache DocumentRootba szinkronizáló scriptet. Tehát a fejlesztői szerver is jó úton halad.

Ó és igen, amire mindeki kiváncsi 😉
Ma is voltam Jászain, ettem egy gyrost, majd pedig megnéztem Szandi rendesen dolgozik-e, és együtt fogyasztottunk egy forró csokit, meg egy csokis kapucsinót 😉
A beugrásból persze megint az lett, hogy haza hozott… Pedig megpróbáltam lelépni nyolc húszkor, de azt mondta azt a félórát igazán megvárhatnám… Miért is ne 😉

Deadline

Holnap jár le a Cannesi filmfesztiválon debütáló meghívásos videócsatorna fejlesztése.
Kezdek fáradt lenni, de megint megcsináltam valamit, amiről azt hittem, hogy nem fogom tudni megcsinálni, legalábbis, emberi időn bellül nem. Pedig igen 🙂

Igen, negyed négy van, 4 óra múlva kelek, és folytatom a munkát, hogy végezzünk. De meg lesz 🙂

Közben pedig boldogítanak az élet apró örömei, mint például, hogy munka közben kaptam egy kedves smst, egy még kedvesebb kisasszonytól, aki megkérdezte meglátogatom-e. Nem volt kérdéses, szóval este 9ig ismét virágok közt voltam… 🙂

Ha lement a projekt, kialszom magam, és a vacsora igéretemet is betartom. 🙂