Karácsonyi rohanás

Bár, az utóbbi két hétben nagyjából itthon voltam, az első egy hét főleg ágyban fekvéssel, és erős antioxidánsok (kiwi, grapefruit, narancs), és forró folyadék (tea, forralt bor, csípős leves) társaságában telt.
Amitől jobban is lettem, viszonylag gyorsan, ebben a nagy h1n1-es hisztériában.

No, meg persze bejött egy egészen nagy kaliberű munkám is, amibe minden szabad, és felszabadítható időm beleöltem. Közben kijött a WordPress 2.9 is, arra is kellett pár napot szánni. Aztán tegnap a naptáramra nézek, és hú bazz, 21.-e van.
Már mindenki ünnepi lázban úszik, én meg még sehol sem járok…
“Karácsonyi rohanás” bővebben

Péntek estém Szeparéban

Szóval ezen a hétvégén megint sikerült a lovak közé csapni 🙂

Úgy indult, hogy péntek este eleresztettem egy nagyobb körtelefont, hogy ki mit csinál. Kalóz és kangi Prágában voltak, a Lesz testvérek és Márk a Balatonban áztatták magukat. Szóval az maradt, hogy Ákoskával elmentünk Szeparéba vacsorázni.

Majd rájöttem, hogy neki sincs kártyája. De ekkor bevillant, az egyetlen legális és járható út, ahogy bejuthatunk, ismerős és protekció nélkül is 🙂

A vacsiból két cézár saláta lett, némi burn társaságában. Valamivel később kiváncsiságunk áthajtott minket ZPbe, ahol megnéztük milyen az “ágyas meggy”. Majd tettünk egy nagy kört, és sikeresen átestem 6 kiscsaj táskáján, amivel tuti beloptam magam a szívükbe. Majd az egyik sarokban egy szőke kiscsaj nyúl utánnam, hogy “Várj!”.
A másfél burn és a pálinka jó hatással volt az emlékező tehetségemre, így azt sem tudtam ki ő… De hirtelen ráeszméltem, hogy igen, őt Timinek hívják, és Judit pesti barátnője, aki még csak 17, de már most is nagyonjócsaj… No végülis annyi lett, hogy kapott tölem névjegyet, meg hogy a blogját átkéne alakítani így meg úgy, és tudok-e benne segíteni. Mondtam hogy ofkorsz 🙂

Aztán Virgin Mojitokat iszogattunk, és megvártuk amig noel befut 😉
Megérkezett nem sokkal utánna dr. Gullai két csajjal és két sráccal. Majd szolid sörözgetésbe bonyolódtunk Molnár Imre aktív aszisztálása és noel felé irányuló “zaklatása” mellett. Egyik hölgy kísértetiesen hasonlított Kéri Kittyre, de nyílván nem ő volt az 🙂

Majd 3 körül úgy dönöttem, hogy én bizony elhúznék haza.
A 906-os megállójában kedves ismerősökkel találkoztam. Habbival és Semiramissal, meg jó pár barátjukkal.
Ugye Habbinak aznap volt a szülinapi partyja, amit Buddha helyett végülis ZPben ünnepeltek (és mégcsak nem is hívtak…).
Aztán hazaérkezés, és gyorsan alvás, mert reggel megyek Zugligetbe.

Friday night

Pénteken fél 7 körül találkoztunk Westendben, és úgy gondoltuk ismét kellően éhesek vagyunk, ezért úgy gondoltuk benézünk TGI Friday’s nevű helyre.

Utoljára 2 éve ettem itt, szóval úgy éreztem fel kell elevenítenem az élményt 😉

A cézár salátájuk még mindig fantasztikusan jó 😉
De, amit valójában vacsora gyanánt választottam az a World Famous Friday’s Jalapeno Burger
Nem mindennap eszik az ember 2 és fél ropiért egy hamburgert… 😀
De tény ami tény, megérte az árát.

Nem volt hatalmas, de ehető méretű volt, kellemesen csipős, szezámus hamburger zsömle, egy 20 dekás jól átsült marhahús benne, emberi minőségű salátával, majonézzel, és normális sültkrumplival…
És a profizmust erősítendő a közepét átszúrták egy ilyen party pálcikával, ami az ilyen party szendvicseken szokott lenni.
Így legalább nem csúszik szét, miközben fogyasztom 😉

Egyszerűen mesés volt 🙂

Drágám némi képpen inyecségre adta a fejét, cezár salátát evett, illetve ettünk előételnek, majd valami sült lazacos finomságot választott zöld körettel…

Vacsora közben megunkba engedtünk egy liter ananászlét, és igy egy óra elteltével fizettem 10 ropit az egész kalandért 🙂

Amit relative nem kevés, de megérte.
Viszont az anyagi körülményekben nálam sokkal jobb eleresztett kisasszony is megjegyezte, hogy ennyiért ök hatan ebédelnek… 😉

Aztán kóricáltunk egy kicsit a nyugati városközpontban, majd úgy gondoltam tiszteletemet teszem a Lehel téri WBben, mivel Pityu alias Bozzai Andrea búcsúzott a cégtől.
Egy kézfogás erejéig maradtunk, mert nem igazából volt hangulatom az iszogatáshoz.

Jasminos karácsony

Ó, de rég blogoltam. Akkor most hajrá.

Szóval, ma letudtam az első ( és remélem nem az utolsó ) Jasmin Media Group keretében töltött karácsonyi partyt.

A színvonal ismét magas volt, ahogy azt már láthattuk. Nem hiányoztak a hosztesszek, a pincérek, az italok, a hideg és meleg tálak. És mindezek tetejére megkaptuk Zséda kisasszonyt.
Igaz nem egész estére, hanem csak fél órát volt velünk.
Most nem táncolt – ahogy a TVben nyilvánosan gyakorolta – hanem énekelt, nem is akár hogyan.

Aztan a tejjel-mézzel folyó Kánánnak is vége szakadt és hazajöttem blizz cimborammal.

És hogy Bakemono kérdésére is válaszoljak, valószinűnek tartom, hogy elöfordulhattam az árpád-hidi metró megállóban nyugati tér felé haladva az elsö kocsiban az allul írott időpontban.

Nos, G’ Night!

Megyek és megemésztem, a mai sok izgalmat 😉