Prága

Sokaknak ígértem már, hogy megírom az uti beszámolómat, meg rakok fel képet az útról. Eddig még csak kangi kedveskedett képekkel, ezek hamarosan elérhetőek lesznek a galériámban 🙂

Szóval a Prágai reggel fél nyolcas indulást megfejeltem azzal, hogy előző este lementem Monte Carloba, énekelgetni és szolidan iszogatni. Majd hazaérve elkezdtem az új djz.hu -t reszelni. Amivel némi technikai probléma adódott, URL kezelés, ReWrite modul és társai kiséretében. Ezért végülis hajnali háromkor feküdtem le. “Prága” bővebben

Imádom

Van egy-két olyan dolog, amiért minden este össze teszem a két kezem, azzal kapcsolatban hogy Budapesten élek.

Budapest éjszaka

És az egyik a Rakpart, a Duna, a Korzó, a Vár, a Parlament, a Mátyás-templom és a Gellért-hegy esti kivilágításával keletkező látkép, ami minden este elém tárul.

Egyszerúen hihetetlen. Megőrülök érte.
Igen, szentimentálisan hangzik, de akkor is.

Esténként turisták százai fényképezik, én pedig képes vagyok néha annyira rohanni, hogy nem csodálom meg…

Ez egyébként arról jutott eszembe, hogy az előbb voltam sétálni laza egy órát, és ismét beleszerettem. Ahogy minden este beleszeretek a panorámába amit nyújt. Az egyik ok amiért ide költöztem, hogy két lépés, és ehhez hasonló látvány tárul elém.

Olyan csend van ilyenkor, hogy hallom, ahogy az út túloldalán a rakpart kőfalának a tövében szaladgálnak az egerek 🙂

Sétáltam a rakpart korlátján kivül, a lépcsők tetején. Néztem, ahogy a párocskák csendbe üldögélnek a sötétben, nézik a vizet, és halkan duruzsolnak. A másik pedig a tölem 50 centire elsuhanó autók voltak, akik rohantak.
A két véglet közt álltam, és komótosan lépkedtem a Lánchíd felé, gondolataimba mélyülve… 🙂

Mai estém

Nos szóval az van, hogy sikeresen elindultam ma este 7kor az irodából.
Felhívtam kedvenc Vigyorszolgálatos drágaságommat.
No, végülis 3/4 8kor találkoztunk Deák téren.

Aztán rátértünk a kedvenc útvonalamra. Vörösmarthy tér, Korzó, Lánchíd, Vár…
Bejártunk minden zeg-zugot, eldugott és rácsokkal szeparált lépcsőt.
Majd a várból néztük a Rózsadombon a sok-sok kiscsillagot, amelyek mögött mind mind emberkék laknak. Egy kis kergetőzés a Mátyás-templomnál lévő külsö várfalon, aztán megindultunk Batthyányi tér irányába.

Útközben ráakadtunk egy játszótérre, de megigértem eskü alatt, hogy senkinek sem mondom el, hogy mit műveltünk, így ez a budai várfalak, az EU kompatibilis játszótér, és a mi titkunk marad 😉

Tehát Batthyányin betértünk a palacsintázóba, és elfogysztottunk, egy vaniliás, egy csokis, és egy áfonyás palacsintát kollektiven. Majd Margit-híd budai hídfő, és itt végre beadta a drága hölgyemény a derekát egy kis bkvzásra, Jászai Mari térig. (Igen a többit idáig gyalog tettük meg)

No, itt ugye benéztünk legkedvencebb helyemre, Szerájba. Ahol is magunkba engedtünk némi török teát, majd én a standard “csirkeszendvics mindennel” névre keresztelt csirkehúsból készült gyrosomat, csipösen.

Sikerült itt beszélgetni cirka hajnal 1ig, aztán lassan megindultunk hazafelé, úgydöntöttem milyen lovag leszek és elkisérem haza. Corvin mögött lakik, így ez is egy kellemes kis séta. Az útvonalterv.hu tanulsága szerint 3.5 km, erre rájön még az a 20 perc, amennyit még Corvintól hozzájuk és vissza kell menni…

Sikerült a 2:31 es éjszakaira felszállnom, igy negyed négy elött hazaértem.

Konkluzió

  • több mint 10km séta 3.5 óra alatt
  • 3ad fokú fagyási sérülések
  • 2 óra ücsörgős beszélgetés
  • 6 óra együtt töltött idő
  • az elmúlt 2 hónap legjobb estéje