Ébredez

Azt hiszem ennyit régen dolgoztam egy hétvégén.
De legalább elkészült az egyik projekt teljesen.
Aztán elkezdtem a szerveremen egy csomó mindent rendbe rakni, és közben vígan DVDztem.

Leporoltam pár régi nagy kedvencemet, mint például a Blue Streak (Állj, vagy jövök), vagy a Romeo must die. No, meg Patai Laci Videokeresőjével makkoltam, és ráakadtam pár nagyon csinos darabra. Például Király Viktor és Rúzsa Magdi – As duettjét rongyosra hallgattam.

További szórakoztató videók a Videókeresőn.

A másik videó, ahol már a zsűri minden szavát is kivülről fújtam Nkuya Sonia – Wonderful Life.

Hétvége

Munkamánia

Azt hiszem, ezen a hétvégén nem nagyon fogok menni szórakozni sehova. Két határidős munkám is van. Az egyik olyan 85%-ban kész van, már csak apró igazítások vannak hátra, meg némi teszt. A másikra már csak pár magyar sablont kell gyártani, és az is meglesz.

Szóval ez egy dolgos hétvége lesz, de kell ez is, legalább addig sem rángom magam szarságokon. Másrészt, meg kellene tervezni a saját cégem jövő évi számait, hogy mit szeretnénk elérni, ügyfél számban, forgalomban, bevételben, szerver számban…

Egyébként közben, a kedvenc kis zászlóshajóm az ACE névre keresztelt pluginem áthaladt az abszolút WordPress plugin nirvanába, azaz túl van 30.000 letöltésen, és a visszajelzések nagyrésze abszolút pozitív, a SEO guruk, meg istenítenek érte… De még ezen is lenne munka bőven.

Ha lenne napi 48 órám…

Burger King és az átcimkézés

Tegnap este felé voltunk majorannal Westendben, élelmiszer puszítás céljából. A sok harc sérült között szereplet a Burger King kínálatában újdonságban számító a sajtkrémes epres szelet.

Nos, miután ezt elfogyasztottam, vígan forgattam a kis kis háromszög alakú áttetsző dobozt, és az alján figyelmes lettem 3 matricára, amit a folytatásban meg is mutatok… „Burger King és az átcimkézés” bővebben

Az életmentő Ubuntu

doctor_tux

Nos, egészen sokáig használtam default desktop operációs rendszernek Linuxot, és FreeBSD-t felváltva. Történt ez főleg azért, mert a legelső munkahelyemen FreeBSD-n kellett fejleszteni. Elsőre szokatlan volt egy picit, de volt rajta KDE, amivel azért jó barátok voltunk régóta, és volt rajta konzol, és ugye POSIX kompatibilis, így nagyon jó kijöttünk.

Volt pár dolog, ami fura volt, másképp működött, vagy egyáltalán nem. De beleszerettem. Viszont, amikor 2006 októberben másik céghez mentem, ez megváltozott, kötelező volt xpt használni desktopon (otthon a fent említett 2 unix mellett 2000-et voltam hajlandó megtűrni), de az xpt nem igazán szerettem. Túl csicsás, túl „okos”, és túl lomha. Még úgy is ha minden grafikai csicsát kikapcsoltam.

Node, miért is kezdtem el ezt írni. Olyan két hónapja történt, hogy az egyik barátom áthozta a hugának a legalább 5 éves notebookját, hogy csináljak vele valamit, mert annyira vírusos lett, hogy már be sem lehet kapcsolni, viszont a szerény 20 gigás vincseszterről a képek azért kellenének…

„Az életmentő Ubuntu” bővebben

Jasminos / EOS-os interjú

Most kaptam MSNen, egy logot, amiben valaki mesél, az egyik közelmúltban történt interjújáról a Jasmin Media Group / Docler Team / Duodecade / WebFunTeam / EOS Models / EOS Institute cégcsoportnál.

A maga vágatlanságában, hadd jöjjön:

[10:17] bemegyek az ajtón, egyből egy biztonsági faszi kérdezi, hogy ki vagyok, hova jöttem, milyen pozícióra, és kéri a személyimet
[10:18] ad egy kártyá, jön egy köpcös emberke, aki a fejlesztési vezető vagy mi
[10:18] az átkísér a másik lépcsőházba, persze ott is kamerás a kapucsnegő, aztán bemegyünk 2 üvegajtón és leültet
[10:18] majd
[10:18] bekapcsolja az álványon álló kamerát
[10:19] azt hittem beszarok
[10:19] és akkor kezdődött az interjú
[10:19] említett referenciát, valami orgazmusos weboldalt
[10:19] hehe
[10:20] meg mondta, hogy 9től 6-ig van a munkaidő, és csak a wc-ben nincs kamera
[10:20] mondta küld tesztfeladatot
[10:20] küldte, de basztam rá
[10:20] hányinger az egész

„Jasminos / EOS-os interjú” bővebben

Ismét egy hetes lista

A héten két felhívást is kaptam, ilyen írj magadról hét dolgot, stb. jellegű játékra. Ahogy nézem voltak már nálam ilyen mókák, hogy írjak olyanról, amiről még soha, meg érdekes, meg mittuomén.

Az egyik ilyen felkérés Győzőtől jött, a másik pedig Natitól.

No, akkor nyissunk egy újabb hetes listát:

  • Tudok origamizni. Ezt néhányan tudják rólam, mert lehet, hogy látták már hogy madár (DARU!) hajtogatás közben. Ennek a története, valamikor 10 éves korom környékére nyúlik vissza, amikor karácsony estéje előtt 1 nappal ráébredtem, hogy milyen ünnep jön, és senkinek nem csináltam még ajándékot. Ekkor felcsaptam a polcomról Robert Harbin: A papírhajtogatás művészete című könyvet és így indult a szerelem 🙂
  • Énekkaros voltam általános iskolában, szinte egyedül fiúként. Ennek a perverziónak a csúcsa az volt, amikor 7. osztályosként a karácsonyi műsorban szólóztam.
  • Az előbb említett korszakból ered a jó emlékű Emberek zenekar iránti szeretetem.
  • ’98 óta hallgatok houset. Az első ilyen jellegű kazettám(!) az In Da House 4 volt, valamint ATB Movin’ Melodies albuma (ezt fél éve megvettem cdn, nagy nosztalgiával örzöm is rendesen)
  • A rock/nu-metal iránti szeretetemnek két forrása van, nagyjából egy időszakból ered, de mindkettő két leányzóhoz köthető. Rengeteget hallgattam az In The Endet, egy kemény pofára esés után. Ezután nem sokkal, egy nagy lamour miatt hallgattam bele a Nickelback The State című albumába, ami egyébként azóta sem tetszik (viszont szintén a polcomon pihen, történelmi okokból), de a zenekart azóta nem kicsit megszerettem.
  • Bár gazdasági szakközépbe jártam, de posta szakon végeztem, az utolsó ilyen évfolyamban, mivel következő évtől megszűnt ez a képzés, de azért közgázból érettségiztem. Azért ezen a szakon és nem gazdasági-informatikán, mint ahogyan azt tőlem várták, mert matekból húztak második félévkor. Igen, Édesanyám matematika tanár, a kisfiát pedig buktatták… Van ilyen 🙂
  • Mint a tenyeremet úgy ismerem az Észak-Zemplénben Bózsva, Pálháza, Fűzérradvány, Kishuta, Nagyhuta, Kőkapu, Fűzérkomlós, Nyír, Telkibánya térséget -annak ellenére, hogy nem szeretem a hegyeket, mármint utazás szempontból – mert ’93-tól 2000.-ig minden nyaram itt töltöttem.

Viszont én szemét és alávaló leszek, és nem gurítom tovább senkinek.

Ma este

Egy picit be vagyok fáradva.
Éh gyomorra dex barátommal letoltunk fejenként két Kwakot Mosselenben, majd egy picit így megütött mindkettőnket. Ezután egy pöppet úgy gondoltuk beülünk a Király utcai KFC-be, és ennénk valamit, mert így az adja. Most pedig éppen ezekben a piros bőr jellegű fotelekben terpeszkedünk, nézzük a körutat, fikázzuk az arcokat, akik elmennek előttünk, le-, vagy felszállnak a villamosra.

Ez ilyen nagyon chill out.

Obama for President!

Alapvetően az, hogy Obamát választotta meg az amerikai nép, nem volt meglepő számomra, az elmúlt hónapok eseményei alapján.

Egyébként nem tudom tudjátok-e de nem ő az első fekete elnöke Amerikának. Így kampányoltak, de sajnos nem teljesen igaz. Volt előtte 5 olyan elnök is, akinek az ereiben nem egészen fehér vér csörgedezett, a sor Jeffersonnal indul, aztán Andrew Jackson, majd Lincoln, aztán Warren Harding, és végül Calvin Coolidge.

Vajon ez a fehér rasszizmus visszaszorulását jelenti?

Gus azt fejtegette a reggeli Mokka adás kapcsán, hogy vajh Magyarországnak mikor lesz roma származású miniszterelnöke.

Nem tudom, a hasonlat szerintem egy picit erős. Szerintem ez nálunk belátható időn bellül nem fog bekövetkezni.

Egyébként, én a magam részéről örülök annak, hogy Obama nyert. Ő sokkal jobban kiállt a környezetvédelem mellett, az iraki háború befejezése ellen. Ezen kívül az ő jelmondata volt a változás. A változás, amire szüksege van amerikának. Nem ilyen szempontból nem hiszek a mesékben, hogy ő lesz a fekete messiás, aki megváltja az Egyesült Államok 300 millió eltévejedett nyáját. De valami talán történik…

Dupla buli utáni rohanás

Nos, a tegnapi bulinak egészen jó végkifejlete volt, bár a taxis annyira nem örült, amikor kiszálláskor mondtam neki, hogy jah, egyébként bokáig pezsgős vagyok, és a teljes hátamon folyik… Picit elkerekedett a szeme, na 😀

Viszont sikerült hajnali 13:00 előtt nem sokkal felkelnem, és kinéztem a legszinpatikusabbnak tűnő vonatot, ami a fél négykor startol, majd átszállás nélküli, nehéz páncélos lajhár sebességével fél nyolckor ki is tesz „felcserepedésem” helyszínén és a Halászlé Ultimate fővárosában. „Dupla buli utáni rohanás” bővebben

A tőzsde és az állatok, avagy Példabeszéd a majmokról

Tőzsde

A reggeli böngészésem közben akadtam rá erre a példabeszédre, ami egy faluról, két emberről és a majmokról szól.

Akkor hát olvassuk egy indiai úr tanmeséjét, egyenesen Bangaloreból.
„A tőzsde és az állatok, avagy Példabeszéd a majmokról” bővebben

Napi okosság

Egy ügyféllel kétszer kell kurvasokat foglalkozni.
Először amikor jön, aztán amikor megy…

No mindegy, nem értem őket.
Amikor kell a szolgáltatás, akkor nagyon tudnak hivgatni, amikor probélma van, akkor is. De amikor fizetni kellene, akkor valahogy, mindig lapulnak, nem értem én ezt…

Aztán, amikor a nem fizetés miatt mondjuk véletlenül egy kék képernyő fogadja, akkor megint megy a telefonálgatás. Mondjuk egy ilyen képernyő:
Számlatartozás miatt törölve

Na, ki a következik?

Merült fel bennem a címben szereplő kérdés, miután a Nemzeti Hírközlési Hatóság nyílvánosságra hozta az itthoni mobil kommunikációs piacon a verseny élénkítésére vonatkozó terveket. Ennek jegyében megnyílt az út két újabb lehetséges mobil szolgáltató megjelenése előtt a magyar piacon. De vajon kikre lehet számítani?

Következő mobil szolgáltatók
Következő mobil szolgáltatók

„Na, ki a következik?” bővebben

Újabb mélység

Az elmúlt évek alatt, egészen pontosan körvonalazódott számomra, hogy a Bëlga névre hallgató csodálatos formáció miatt sosem fogom véresre sírni a párnámat, no meg eszeveszetten tobolni a koncertjükön az első sorban.

De, tegnap este átestem a tűzkeresztségen, mivel Zsuzsit elkisértem Morrison’s 2-be, ahol a fent említett, magukat mókásnak tartó hipháp együttes koncertjére.

Azt hiszem, sosem vártam még ennyire, hogy egy koncertnek vége legyen. Hogy telt ház volt, az csak egy apró szelete az estének, de sajnos nem tudom elviselni azt a fajta igénytelenséget, ami „dalszövegeikből” árad.

Oké, lehet, hogy sokaknak viccesek a szövegek, és én vagyok prűd. De én mocsok mód nem tudok ezen röhögni, inkább csak erőteljesen szánakozó arcot tudok vágni azokra, akik ezt értékelik.

Egy-két-há
K*rva anyád
Négy-öt-hat
Szopd le a f*szt
Hét, nyolc, kilenc, tíz
Nyeljél g*cit, vagy négy-öt decit

Ez most jó, nem?

Ezek után egyébként miért csodálkozunk azon, hogy a felnövő generációknál tök normális, hogy 12-13 évesen cifrábbul káromkodnik, mint amit én valaha vidéken hallottam.