Fontosnak tartom leírni így az elején, hogy nem én vagyok az Ossian célközönség archetípusa. Sőt, akkor foglalkoztam legtöbbet a banda munkásságával, amikor Puzsér Robi az egyik Apun hosszasan analizálta Paksi Endre pszichéjét a Márhívó címen elhíresült, eredetileg Pokolnál hangosabb című szám talaj részegen előadott verziója kapcsán. Meg tavaly, amikor az Óriás című zenekar elkövette a Márhívót egy gitáros verzióban a Petőfi rádió Akusztikban és ebből hatalmas felfordulás lett.
Viszont, múlt héten úgy történt, hogy vettem egy Hammer Worldöt, aminek a melléklete a frissen megjelent Fényárban és félhomályban című Ossian album volt.
Bár, eredetileg nem az ő lemezükre pályáztam – hanem a Romantikus Erőszak: Koronás címer a szíved felett című albumára -, de úgy gondoltam, hogy ha már így esett én ezt az albumot végighallgatom. És milyen jól tettem! A zenekar harminc éves, és erre az évfordulóra jöttek ki a kezemben tartott 21. stúdió lemezzel.
A műfaj rajongói most fognak rám megsértődni, de nem tudom magamban tartani azt a véleménye, hogy ez az album mérsékelten metálos – vagy az én fejemben élő metál jelent mást – de, ha rám lenne bízva, biztosan a klasszikus rock címkét kapta volna meg. Hangsúlyosan gondolok itt például a Soha nem lehet vagy a Míg együtt leszünk című dalokra, vagy akár a címadó Fényárban és félhomályban, ami a Maximális Rock alcímet viseli.
Akárhogy is, hatalmas meglepetés volt, mert nagyon tetszett. Éppen a legutolsó szám utolsó harminc másodperce szólt a fülhallgatómból, amikor Launak meséltem, hogy basszus ez a lemez kurva jó. A legjobban a Álmod legyen című szám tetszett róla, ami egy kimondottan balladai hangulatú dal, és ezzel nincs egyedül a lemezen, mert A régi láng címet viselő is hasonlóan balladai.
Ami a legérdekesebb volt számomra az egészben, hogy remek volt a számok szövegezés és a mondanivalója. Mostanában megszoktuk a mondanivaló nélküli szövegeket a zenében, de erre a hullámra láthatóan nem kaphatóak a vén rókák. A hazai mezőnyből először Kowalsky szövegei jutottak eszembe, a mondanivalók és a színvonal is hasonló. Jó-jó tudom, Kowáék a pop és a rock határán egyensúlyoznak, szóval teljesen más vonalat képviselnek mint az Ossian, de nem jutott eszembe hirtelen más. Na jó, de, az Ismerős Arcok még az a hazai mezőnyből, akiknek ugyanilyen erős és tartalmas szövegei vannak.
Mivel nem hatalmas album bemutatóval készültem, csak az első élményemet szerettem volna leírni a lemezről, így szerintem ezt így most ennyiben is hagyom.
Gondolkodom rajta, hogy lehetséges, hogy nem úszom meg, hogy áthallgassam az Ossian korábbi 20 albumát, hátha találok még olyat, ami tetszik 😉
Igen a lélekerő. A legjobb