Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Reggel mosogattam, mert hogy olyat is szoktam ám. Közben pedig valamiért eszembe jutott a Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regénye. Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy a most trendi médiumokban hogyan csapódna le Nemecsek Ernő halála.
Figyelem, az alábbi szösszenetek alkalmasak lehetnek a nyugalom megzavarására. Folytatás, csak saját felelősségre.
„Gondolatok mosogatás közben” bővebben
Olyan jó csajt láttam reggel, hogy a kakaós csiga kiesett a kezemből
A korábban említettem a Liz Strauss által hírdetett versenyről szóló bejegyzésemben, hogy a nyertesek közt voltam. És már önmagában ez a tudat elég volt nekem. A kiírásban szerepelt, hogy készülni fog egy slideshow a nyertes pályaművekről, de ez innét igazából nem is foglalkoztatott tovább. „:)” bővebben
A képek egy tömörített állományban elérhetőek itt (ZIP archívum).
A galériában is, és a csomagolta fájlban kicsinyített és válogatott képek vannak. Akinek az összes kell, eredeti méretben az jelezze nekem.
Jó volt találkozni veletek 😉
Tegnap este csodálkoztam rá, hogy milyen mocsok hatékony is tudok lenni egy este.
Úgy indult a móka, hogy 7-ig voltam irodában, aztán fél 8-tól dolgom volt, de mivel mocsok hamar a budai hdífőhöz értem, gondoltam egyet, és felugrottam lenyúzni a szőrt arcomról, hogy ugye miért is ne.
Még ezzel együtt is oda értem. Zseniális.
Aztán a frissen vásárolt keverőpultommal felszaladtam ismét a lakásba, lepakol, megsimogat, összerak, örül. Végül pedig csak leértem időben Timivel Danubius Best of koncertre.
Kivételesen felmerészkedtem az emeletre is, és megnéztük, hogy hogyan fedték be az udvari részt. Ezek állatok. De nagyon rendben van 🙂
Néha rámtör az érzés, hogy tényleg belaktam a várost.
Utazom és ismerősök itt és ott. Ismerem a gyrosonál a török srácot, a virágos kiscsajt, a boltos nénit, a mekis pénztárost. Volt egyetemi csoporttásam jön velem szembe az éjszakain, ismerősök szállnak be a metró szerelvénybe mellém, stb stb.
Ez nagyságrendekkel más, mint az első 2 évem a fővárosban, amikor bárhova mentem, sehol sem jöttek szembe ismerős arcok, még véletlenül sem. Vagy csak nem vettem észre, nem tudom.
Szerdán például ebéd után sétálgattam Kolossy téren, és láttam egy profilból ismerős arcot, amint éppen térképet bújt. Először nem voltam biztos benne, ezért megvártam, amig felnéz. De igen ő az.
Exec volt. De régen is láttam Gézát. Először láttam, hogy nem ismer meg, nyilván sokat változtam az elmúlt 2-3 évben, főleg radikális újdonság a haj hosszamban keresendő.
Node, mindegy is, a Montevideó utcába ment valahova, megmutattam neki, hogy melyik is az, ha már ott dolgozom. Közben pedig elmeséltük egymásnak, hogy ki mivel foglalkozik, milyen területen, beosztásban stb.
Aztán beszélgettünk a rég elfeledett trefortos arcokról, és ilyesmikről.
Utoljára akkor találkoztunk, szerintem, amikor Layzával mentünk megnézni az Operaház fantomját.
Jó volt újra látni.
Tegnap este szokásosan túlhajtottam magam, és majdnem fél 9-ig irodában ültem.
Aztán elindultam, hogy odaérjek a Mammutban lévő vodafoneba 9-ig, mivel a javításra leadott készülékek kb 3 hete kész lettek, és gondoltam akkor már haza is vinném őket.
Nos, ma este kaptam Apesztól az ehavi mix adagot, amit most így frissen és melegében megosztok a nagyérdeművel.
[audio:djapesz_-_200809.mp3]Itt pedig letölthető a 60 perces mix (85 MByte)
Mivel az előzőt közel 400-an töltötték le, így remélem ennek sem lesz rossz fogadtatása. A múltkorihoz képest egy rövidebb, egészen új zenék kevésbé játszott mixeiből igyekezett válogatni Attila ebbe az összeállításban. Az pedig egy különös bájt ad a dolognak, hogy Robert Miles, Childrenjével ér véget.
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Vagyis csak majd nem! 😉 „Ősz” bővebben
Az előbb rendeltem ebédnek valót Netpincéren, és gondoltam iszom hozzá ásványvizet…
De csak ez a kétféle volt: szénsavas, és szénmentes…
Tegnap este Morrison’s 2-ben volt szerintem a legdúrvább évadnyitó buli.
Az egy dolog, hogy a hely tele volt. Az egy másik, hogy nyílt két teljesen új rész, az egyik az udvar, szökőkúttal, tánctérrel, nagy pulttal, leülős résszel, második bejárattal, no és az emeleti rész. De szokatlanul normális és igényes társaság volt fent. Nem voltak lent strandpapucsos emberek, nem jöttek oda blőd zenei kérések.
De értékelték a zenét, és mind az 5 tánctéren, és tudtak bulizni.
Zárás után pedig Dáviddal beszélgettünk, és mondta, hogy minden eddigi rekordot megdöntött az esti buli. Azt hiszem, ha minden este ilyen közönségnek lehetne műsort csinálni, mindenki összetenné valamennyi kezét. Én nagyon jól éreztem magam, azzal együtt is, hogy az időm nagyrészét a fénypultban töltöttem.
Szóval az előbbi élmény beszámolóm a hivatalos részre korlátozódott, és próbáltam valamifelé képpen bemutatni az eseményt. Most az jön, hogy mi következett utánna.
Tehát, elkezdődött a fogadás, ahol nagy szemfülességgel, el is foglaltunk egy asztalt, mivel nem szerettünk volna állva nyomakodni másfél ezer ember között. Meg azért mégis csak ülve eszik a magyar. A tálakból válogatás után visszatérve az asztalohoz láttam az egyik széken egy mexikói fazont. „Jogilag Mexikóban voltam :)” bővebben
Egésznap azon gondolkodtam miért ilyen szűk rám ez a trikó… Erre leveszem és Fishbone… Ez a hugomé, de most úgy kinyújtottam, hogy már rá sem jó
Szóval az történt, hogy tegnap délután 17:30-tól az Uránai Nemzeti Filmszínházba volt jelenésünk, India magyarországi nagykövetének és az Indiai Promociós Szervezet elnökének meghívására.
A program a kírás szerint Rajasthani népzenei és tánc bemutató volt, majd pedig utánna egy fogadás.
Liz Strauss hírdetett a blogján egy versenyt, aminek a célja az volt, hogy foglaljuk össze egy képben, és egy mondatban, hogy miért kezdtünk blogolni.
Nos, mivel a dolog mocsok mód demokratikus így 50 nyertesre volt tervezve a dolog, akik ingyen kapnak WordPress sablont, és egy könyvet PDF formátumban a szerzőtől, ami egyébként eddig csak papír formátumban volt kapható.
Nos az van, hogy én is benne vagyok abban az 50 nyertesben.
A „pályamű” a folytatás után, de picit provokatív lett, viszont igaz. „Liz Strauss féle brand new blogging feeling” bővebben
A hétvégén történt, hogy egy idősebb úrral beszélgettem, akit kb 10 éve ismerek.
– És Zsoltikám te mivel foglalkozol?
– Webfejlesztéssel.
– Tehát számítástechnika… Tudod, van nekem egy rossz nyomtatóm…
Ilyenkor azért leereszkedik a fátyol a szememre…
FRISSÍTÉS
Most akadtam rá erre. Sírok 😀
Képzelj el egy boltot, ahol minden olyan, mint a web 2.0.
Minden fel van címkézve, van wiki, AJAX, felhasználók által generált tartalom, cookie, pandora, del.icio.us, termék ajánlás, és wishlist is… Csak egy picit másképpen.
Figyelem, erősen geek tartalom! 🙂 „Web 2.0 kompatíbilis bolt” bővebben
Sok suttogást, sus-must, és belső pletykát hallottunk az elmúlt közel fél éveben a Morrison’s új, udvari részéről. Majd megjelent a plakát, hogy szeptember 11-től nyílik, és ekkor elkezdtünk igazán rá flashelni.
De, meglepetésként, már a héten bírtokba vehetett a szórakozásra vágyó közönség a kert részt, ami végülis a Morrison’s Garden Party nevet nyerte el. „Megnyílt a Morrison’s Garden Party” bővebben
Blahától 20 percre, Rákospalotán…
Tegnap este Tamás barátom mindkét zenekara koncertezett, meglepő módon ugyanazon a helyen, nagy hirtelen egymás utánban 🙂
A koncert helyszíne a Rocktogon volt. Sosem jártam még ott, ezért nem kicsit előítélteim voltak a hellyel kapcsolatban. Mégis csak egy alternatív helyre megyek, kitudja, lehet, hogy megint emo jegyszedő lesz, vagy folyik majd a kéköves eső a falról, esetleg valódi koponyákkkal lesz körbe rakva a színpad. Sosem lehet tudni. Láttunk már hasonlókat 🙂
„Fuse és Jesterday koncert a Rocktogonban” bővebben
