Alvás helyett

Nos, ugy hagytam abba az előző postom, hogy a vacsizásból nem lett semmi, legalábbis a kép ezt próbálta szemléltetni. Én pedig úgy gondoltam hogy uccu neki, akkor haza és alvás. Csak az volt a gond, hogy nem kalkuláltam azzal, hogy a barátaim másképpen gondolják… „Alvás helyett” bővebben

Tonight

Nos, a tegnap este úgy indult, hogy nekem az irodából le kellett lépnem hat elött nem sokkal, mert műfaterommal kellett találkozni Délinél, mert ment le Bajára. Kellett adnom neki egy kisebb csomagot, amit anyukámnak szántam.

Ez megtörtént, aztán úgy gondoltam, hogy én már bizony nem mennék vissza az irodába, meg különben is. Kezdődik 18:30-kor BKFMen a Mindent Bele!. „Tonight” bővebben

Quote

Too many people are thinking of security instead of opportunity. They seem more afraid of life than death.

James F. Byrnes

Aggódom

Tegnap este, pontosabban ma hajnalban negyed egykor adtam le az iroda kulcsát a portán, és indultam hazafelé.

A Vígszínháznál úgy gondoltam, hogy én bizony lenéznék Morrison’s 2-be, és egy órakor elmegyek haza, úgy sem volt valami bulizós hangulatom. Ezzel szemben az történt, hogy „Aggódom” bővebben

Freemail

Bekönnyeztem egy pillanatra, amikor gyanutlanul egyik blogban a címben idézett ingyenes levél szolgáltatóval foglalkozó cikkre mutató linkre kattintottam. (Ezt a mondatot látná a volt irodalom tanárnőm… Még mindig szeretem Vera mama!)

Szóval tegnap volt 10 éves a [freemail]… Elgondolkodtam rajta, hogy basszameg, de öreg vagyok. Én ’98 ban regisztráltam magamnak a címem, és azóta is megvan…
Hihetetlen.

Aztán egyszer megújult és már nem nézett ki ennyire fosul, mint a képen. Aztán eljött 1999, amikor az origo megvette, és beolvasztotta a portál rendszerébe… Ez az Infó ’99 kiállításra volt időzítve, és ott voltam a bejelentéskor.

Igaz, amikor beindult a többi ingyenes levelező rendszer is, (extra, primposta, intermail) akkor az összes levelem átirányíttattam a cracker.hu -s mailcímemre. Ami azóta is a „hivatalos” mailcímem. Vagyis inkább spam postafiókom. Évek alatt annyi robot találta meg különböző oldalakon, hogy amikor 5 megabájtos volt a primpostás kvóta, volt hogy egy nap alatt megtelt…

Most így nézegettem a fríméles postafiókom és találtam egy igazi kincset. Egy levél, aminek a dátuma: 2004. feb. 05, és egyik levél váltásunkat tartalmazza Natival… Igen, ekkor hivatalosan már 4 kemény napja jártunk… 😀
Hmm, lassan 4 éve lesz… Öregszem…

Imádom

Van egy-két olyan dolog, amiért minden este össze teszem a két kezem, azzal kapcsolatban hogy Budapesten élek.

Budapest éjszaka

És az egyik a Rakpart, a Duna, a Korzó, a Vár, a Parlament, a Mátyás-templom és a Gellért-hegy esti kivilágításával keletkező látkép, ami minden este elém tárul.

Egyszerúen hihetetlen. Megőrülök érte.
Igen, szentimentálisan hangzik, de akkor is.

Esténként turisták százai fényképezik, én pedig képes vagyok néha annyira rohanni, hogy nem csodálom meg…

Ez egyébként arról jutott eszembe, hogy az előbb voltam sétálni laza egy órát, és ismét beleszerettem. Ahogy minden este beleszeretek a panorámába amit nyújt. Az egyik ok amiért ide költöztem, hogy két lépés, és ehhez hasonló látvány tárul elém.

Olyan csend van ilyenkor, hogy hallom, ahogy az út túloldalán a rakpart kőfalának a tövében szaladgálnak az egerek 🙂

Sétáltam a rakpart korlátján kivül, a lépcsők tetején. Néztem, ahogy a párocskák csendbe üldögélnek a sötétben, nézik a vizet, és halkan duruzsolnak. A másik pedig a tölem 50 centire elsuhanó autók voltak, akik rohantak.
A két véglet közt álltam, és komótosan lépkedtem a Lánchíd felé, gondolataimba mélyülve… 🙂

Ez igen

Vannak emberek, akikre hétköznapi hősként tekintek. Nem azért, mert különlegesek, hanem mert könnyet csalnak a szemembe, és elgondolkodtatnak.

Több barátomtól megkaptam, hogy tisztelnek engem és felnéznek rám, mert „sikeres” vagyok, meg minden ilyesmi… Ezeket rendre visszautasítom. Lehet, hogy egy fajta nézőpontból igaz, amit mondanak, és elfogadhatnám. Még többre tartom magamnál az olyan embereket, mint pl. Kareem Minhas, akinek a videóját mindjárt prezentálni fogom.

Ő is az ilyen „felrakok mindent egy lapra egy álomért, megpróbálom, és kitudja, lehet hogy bejön, veszíteni nem veszíthetek vele” típusú embernek tűnik számomra a videója alapján. Bátrabb nálam ez tény.
Én nem mennék külföldre, nincsen ekkora álmom, nincs olyan célom, amit csak külföldön érhetnék el. Felnézek rá.

A srác egyéként kijutott angliába, és tíz nappal ezelőtt rakott fel új videót, teljesen kisimult, boldog és várakozásokkal teli arccal… 🙂

Dreams come true.

Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo

Csütörtök este ünnepeltük Hori és Chico szülinapját Monte Carlóban.
Napközben kaptam msnen egy üzenetet ezzel kapcsolatban, így estig dolgoztam, és munka után mentem le Morrison’s 2 be, ittam egy Virgin Mojitot, kedvenc Melindám prezentálásában.

Megkerestem noelt, mivel napközben felhívott, és kérdezte hogy mivan, mondtam hogy megyek erre a szülinapi mókára, és mondta, hogy eljön velem. „Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo” bővebben

Szerda esti láz

Szerdai nap volt az, hogy megérkezett Philippe Barnet a francia partnerünk.

Nap közben a westendben Ecsyvel és thisnowval ebédeltem, beszéltünk a cégről, mivel este jön hozzánk interjúra. Elmondtunk mindent, jót és rosszat egyaránt.

Megvoltak az esti beszélgetések, Ecsyvel is, Gandival is. Most úgy tűnik mindkettőjükkel tudunk bőven mit kezdeni.

Az interjúk után Gandival neki indultunk a Hegedűs Gyula utcának a egyik sörözőjébe, ami furfangosan a Hegedűs nevet viselte…
Nagyjából kilencig voltam ott, két volt kolega társaságában. Aztán neki indultam Morrison’s 2nek, mivel ugye United koncert.Már zenéltek a srácok mikor érdemben oda értem, mert kerültem egyet Jászai felé. „Szerda esti láz” bővebben

Kedd este

Megérkezett Kicsi, elült mellénk, puszi-puszi meg minden. Iszogattunk, aztán gyakorlatilag mindenkinek lógott a nyakában csak engem került kilométerekről, és ez kibaszott szarul esett…

Az est fénypontja számomra, – ahogy arra már reflektáltam az előzőekben – az volt, amikor Angelst énekeltem, Zs megfogta Kicsit székestől, és beültette a Karaoke terem közepére… Így szinte végig a szemébe nézve énekeltem. A körülmények ilyen irányú alakulásának eredményképpen a szám végére erősen bekönnyesedtek a drága szemei 🙂

Iszonyat jó érzés volt ez látni. Nem tudom mi játszódott le benne, de tudom, hogy valamit megmozdítottam.
Persze, valószínű semmi köze az egésznek hozzám, csak arról van szó, hogy valami emlék előjött vagy bármi, de akkor is…

Ezzel némiképpen kompenzáltam a magamban képződött kurvaanyázást, és dühöt.

Viszont, amikor a kedves dán túristák elkezdtek beleénekelni az Eye of the Tigerébe, akkor az egyiket vesén szúrtam a nálam lévő mikrofonnal. Hirtelen megérezte hol a helye, aztán akartak jönni pajtizni, meg meghívni minket piálni.
Ekkor fogtam a kabátom és elindultam. Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi is jöttek kifelé, de csak a sarokig, mivel ők taxival mentek tovább Morrison’s Operába.

Amig a taxira vártunk álltam kicsitől kb 20 centire, a kitárt karjai közt, és néztem a szemébe.
Azt kérdezete, hogy mit szeretnék. Mondtam neki, hogy pontosan tudja, és ezután emg akartam csókolni, amire a reakció egy szolid elhúzódás és egy ‘Naaa’ lett… 🙁

Megérkezett a taxi, beszálltak, én pedig mentem haza, és szellőztettem a fejem tovább.
Szerelmes vagyok.

Update: Állítólag nagyon csúnyán kész volt a szívem csücske aznap este, és így Gandi vitte haza. Mármint magához.
Beszélgetett vele rólam, de semmi újat nem tudtunk meg. :

Hot Jazz Band vs. Morrison’s 2

Nos úgy indult az este, hogy naívan kijöttem az irodából azzal a feltett szándékkal, hogy én most bizony hazamegyek. Olyan este fél nyolc tájban. Erre felhív Ádám, hogy találkozzunk már. Ő bizony Oktogonnál van, és hogy idejön.

Találkoztunk a Budapest Bank előtt, a Váci út és a körút sarkán. Megindultunk Buda felé, majd a Vígszínháznál megtorpantunk, és csillapíthatatlan vágy tört rám, arra nézve, hogy megmutassam Ádámnak milyen koktélokat is szokott nekünk keverni Balu…
Egy szóval lementünk Morrison’s 2be.

Körbejártuk a termeket, és nidda, egy noel. A klub terem melleti pultnál találtunk rá, addigra már volt benne némi sör. Amíg ott voltam letolt olyan 4 koktélt. Közben kimentem megnézni milyen is a Szíriai gyros, és a Cseh országból importált óörmény recepet szerint készült Marlenka hírtelen egymásutánban elfogyasztva.
Nem rossz, sőőt 😉

Miután visszaértem kezdett játszani a Hot Jazz Band. Sosem voltam oda igazából a jazz műfajért, de tegnap este megint tettek egy lapáttal arra, hogy utáljam… Nos, a karaoke résznél elkezdtünk Schiptyvel vodka-narancsot és viszki-kólát iszogatni.

Majd, megérkezett a társaság szebbik fele, Kicsi is 😉
Ekkor hoztunk egy nagyobb szállítmány viszki-kólát, és szolidan iszogattunk a kara terem bejáratánál lévő asztalnál. Letoltuk a szokásos számokat. Sőt Schiptyvel megint ránkjött a hülyeség, és Backstreet Boyst énekeltünk, mert az jó 🙂
Persze, Quit playing games… 🙂

Egész este röhögtünk Zs műsorvezetési stílusán. Az ilyen „alacsony vagyok, kopasz és geci” jellegű ars poeticája mellett más egyéb poénokat is tartogatott.

Végülis 2 körül Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi úgy gondolták, hogy ők bizony átmennének Morrison’s Operába, mert az jó…