Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Egy korábbi magánmunkám kapcsán csináltam ezt a grafikát, de végülis mivel nem került felhasználásra, és ma a kezem ügyébe akadt, gondoltam megosztom veletek nagyörömmel 🙂
És igy lefekvés elött, szólaljon meg az a film zene, ami rám december óta a legnagyobb hatással volt.
Jem – Once In every lifetime az Eragon című remek hangulatú filmből, egyenesen a fantasy világából.
Indexen brózolgattam, és találkoztam egy „aranyos” reklámmal a sidebaron:
Egy az ország
Jegyezzen elő, Orbán Viktor saját kezű aláírásával!
[16:07] <sajtmano> hany not futtatsz egyszerre?
[16:07] <sajtmano> 😀
[16:08] <DjZoNe> sajtmano egyet sem? 🙂
[16:08] <sajtmano> DjZoNe: blogod alapjan 14-et szamoltam meg 1 oldalon…
Szóval alfa hím, csödör és szoknya pecér vagyok egyben… 🙂
No mindegy, a valóságot pedig elég ha az tudja, akinek fontos hogy tudja.
Ennek örömére pedig szóljon az egyik kedvenc elektronikus zeném 🙂
[audio:tukan_-_when_you_hear_the_silence.mp3]Az első állomásunk ma este az OldAmsterdam nevű étterem volt, a Királyi Pál utcában, két köpésre a Kálvin tértől. Lehet sznob köcsög helynek titulálni, lehet minket is annak, mert oda mentünk, de tény ami tény, hogy jól éreztük magunkat, jó volt a társaság, jól föztek, és a belga sörök…
Szóval Csabi, Viki, kangi, Kalóz, Ákos, Andris és Márk társaságában vágtam neki az estének a fent említett helyen. A kiszolgálás kifogástalan, de a kaják nem voltak olyan „hubazmeg de nagy” adagok, de emberiek voltak, ehetők voltak, és vacsorának maximálisan megfelelt. Ittam náluk Chimay névre hallgató vörös sört, majd egy Duvel vagy valami hasonló névre hallgató világos barátját, és e kettö közt kaptam meg a Birkapaprikásom galuskával és salátával 🙂
A desszertjeik nem voltak semmik, legalábbis marha jól néztek ki. A számlánk végösszege igy nyolcunkra 28.061 Ft volt szervíz díjjal együtt, ami szerintem leírva sok, a helyszínvonala alapján reális 🙂
Ezután becéloztuk gyalog a Café Zenitet a dohány utcai Zsinagógával szemben, ahol dupla kolumbiai kávét kértünk, bár nem tudom azt kaptunk-e. Minden esetre lórugás feelingje volt…
Felébredtem töle rendesen, ami azt illeti.
Ezután Deák tér és Astoria közt csatlakozott hozzánk Sanyika, ezután Morrison’s felé vettük az irányt 🙂
Kiegészülve Judittal, Zozóval, Csabával, Zolival és Balázzsal, aki mint megtudtam szintén producer, és a citromsárga felsője árulkodott róla, hogy igazából inkább a másság felé hajlik. 🙂
Végülis kikértük Kalóz által propagált gégepukkasztót, aminek az íze erősen hasonlított egy mentolos fogkrémre, de legalább volt benne némi aldehid származék, és a hatás valóban a „amikor szétverik az ember agyát egy lédús citrom szeletre erősített vaskos aranytéglával” jellegű volt 🙂
Énekeltünk egy USA for Africa – We are the worldöt. Amivel önmagában nem kis hangulatot csináltunk, mondjuk igy is közel 20-an énekeltük, csak azokkal, akikkel lementünk 🙂
Hajnal 3 körül jöttünk ki, miután hosszabban beszélgettem Lacival, a Morrison’s 2 projekt részleteiről, a nyitó buliról, és minden hasonlóról. Közben énekeltünk egy Greenday számot, még hozzá a Boulevard of broken dreams-t.
Most itthon blogolok, Judittal éppen készülünk aludni, holnap pedig kocsival Bajára, egyrészt mert mivel én úgyis teljes árat fizetnék, ő meg diákot, kocsival jobban járunk és 2 órával tovább alhatunk 🙂
No akkor 5 óra múlva kelek (9 kor) aztán go go go, vasárnap pedig délelött ismét pöst 🙂
Nos, köszönöm hölgyeim és uraim, egy élmény volt a ma este 🙂
Aki pedig nem tartott velünk, azt sajnálom 😉
Valami ilyesmi várható ma estére, egy kis lazítás.
Zaklatott, és sűrű héten vagyok túl, illetve amikor ezt a bejegyzést írom, még igencsak munkaidőben vagyok.
Ez a hét sok tekintetben tele volt feszültségekkel, föleg az irodai dolgok kapcsán, elég sokat keltem korán és mégtöbbet feküdtem későn, bár az éjszakába nyúló virtuális one-by-one csevegéseket nem sajnálom.
A hét második fele számomra némiképpen laza volt, mivel a feladatok nagyrészét delegáltam, így a baszogatás nem felém jött, ellenben tudtam haladni a fontosabb dolgokkal. Most jelenleg egy francia szervert telepítek távolról ahol végső nyugalmat fog nyerni az ANDRH nevet viselő oldalunk.
Egy dolog amit mindenképpen sajánlok, hogy Szandi nem tart velem ma este a szolid kis ivászatunkra.
Egyrészt azért sajnálom, mert igy nem lesz semmilyen mentális korlátom hogy mennyit ihatok, bár ezzel még sosem volt gond. A másik, hogy szerettem volna vele idöt tölteni, beszélgetni és a hülyeségeimmel fárasztani 😉
No de, majd a jövöhéti mozizás folyamán, (illetve elötte, utánna, közben, helyette, mittomén.. ) ha nem is bepótoljuk, de mindenképpen kárpótol 😉
Ó a kurva életbe.
A kedd hajnali interpellációmhoz képest, a mai egy kicsit nagyon a kabbefaszom hangulat jegyében fog telni. Aki ezt nem bírja, kérem lépjen ki, most. De nem tudok lenyugodni, és nem is akarok. „bzmg” bővebben
<DjZoNe> szép álmokat kislány
<DjZoNe> vigyázz magadra 😉
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> te is
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> és hiányzol
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> jó éjt szépálmokat
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> kezekkel csak óvatosan
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> puszi
Most azon morfondírozom, hogy mikor hallottam utoljára azt hogy hiányzol, mély mögöttes tartalommal, és úgy hogy tudtam, nem csak üres szavak vannak mögötte, hanem érzelmi töltés. Fél éve, talán…
És hiányzik ez az érzés, hogy fontos vagyok valakinek, nem csak úgy mint ember, hanem mint érző lény, mint férfi, mint pár vagy mint kedves.
Mert nyilván, fontos vagyok az üzleti partnereimnek, hogy müködtesem a szolgáltatást amire szerződtünk, működtessem az informatikai architektúrát.
A fönökömnek, hogy hozzáadott értéket termeljek, termeltessek, ne csak egyszerűen weboldalt csináljunk.
Az étteremnek ahol eszem, különben egy adaggal több kaja rohadna rajtuk.
A boltnak, ahol veszem a mindennapi kellékeimet, az öltönyöm, a cipöm, az ingem, a nyakkendőm, és mindent amitől engem Lakatos Zsoltnak lehet nevezni.
És azoknak akiknek a segítségemre van szükségük, emberileg, anyagilag, mentálisan, bárhogy.
De kinek vagyok fontos igazán?
Akinek nem ezek kellenek belölem, hanem hogy én ott legyek, velem találkozzon, engem halgasson, hogy elég legyen egymással szembe leülnünk és az a szemvillanás kumráni hosszúságú könyveket mondjon el.
Csak pár ilyen ember van. Öket nevezem én barátaimnak, és köszönöm hogy vannak nekem.
Akkor is, amikor jól mennek a dolgaim, akkor is amikor rosszul, amikor mélypontokat élek át, és amikor halálosan boldog vagyok.
Köszönöm.
Milyen jó, ha az embernek van egy „huga” aki msnezik, és néha rádöbbenti ilyenekre.
Ez a zene pedig azért jön, mert most igy érzem jónak:
[audio:forigner_-_nothings_gonna_change_my_love_for_you.mp3]A következő idézetet, kaptam 1AdrianeXXXtól, egészen pontosan ma ez volt egésznap neve mellé írva MSNen, nekem pedig megtetszett 🙂
A tapasztalat jó iskola, csak magas a tandíj
Köszönöm :*
Amikor megszólalt ez a zene, beleremegtem, és felállt a szőr a hátamon
Republic – Szeretni valakit valamiért
Sikerült ágyba kerülni vasárnap reggel 7re. Igy magamba tömtem kb 5 és fél óra alvást 🙂
Szandi írt smst 10 óra körül, de csak 2kor válaszoltam rá, mert addigra öltöttem emberi formát.
Aztán neki indultunk a Fáy utcai piacnak, avagy három fiatal ember, a perfüm és Shanghai City története.
Igazából meglepődtem, elöször az tűnt fel, hogy a frangepán utcai villamosmegállótól távolodva körülöttünk lépésenként négyzetesen nőtt az egyfőre jutó sárga pigmenttel rendelkező egyének száma. A második, hogy a főbejárat egy sintoista kapura emlékeztetett hirtelen, de végülis nem. Aztán elvesztünk a szük utcák, nejlonnal letakart összefüggő sátrak végeláthatatlan tengerébe.
Megtaláltuk a kedves parfüm árusító hölgyet, akivel némi trükk után doktorúr jó üzletet kötött, és 30% ot alkudott az amugy is jóáron lévő armani parfümből 🙂
Amikor itt végeztünk, úgy gondoltam nekivágok a városnak és meglátogatom Szandit 🙂
Fél öt elött értem oda hozzá, szokásosan tele vásárlókkal… Elfoglalt…
Mindegy, megvárjuk. Meglát széles mosoly, puszi-puszi miujság, stb. Szokásos körök.
Aztán elmentem, hoztam neki fagyit, mert ugye megbeszéltük, hogy fagyizunk.
Időközben volt ott pár barátnöje, többek közt Julcsi is. Az ő beszélgetésük közben kint ültem a bolt elötti lépcsön, és fél füllel elkaptam, hogy valami pasis dologról volt szó, meg Olivérről, meg minden ilyesmiről…
Végülis miután elment a barátnője mellém ült a lépcsöre, és elmondott a teljes horribilis három hetes dologról mindent, ami rám tartozott. És rájöttem, hogy még mindig nem velem van a baj, és normálisan látom a dolgokat.
Másrészt, kiderült, hogy van pár közös dolog a multunkban, a neveltetésünkben, a szüleink nevelési módjában, ebböl következően az elveinkben, a világ képünkben…
Végülis megszakításokkal kb 8ig beszélgettünk, utánna jött egy 8 csokorról szóló megrendelés, leltár, kigyűjtés, kasszazárás és minden ilyesmi 🙂
Három negyed 9kor pedig megérkezett István, az éjszakai váltás.
Tehát 9 elött nemsokkal indultunk el.
Megigérte, hogy a pénteki bulira eljön velem, legalább lesz aki limitálja a belémtöltendő alkohol mennyiségét.
Másrészt elmegyünk Shrek III-at nézni.
Ezen kívül egy 300 nézést is megbeszéltünk… 🙂
[13:48] <asdf> Tudomisén 🙂 Te neved is felmerült, azért kérdeztelek meg 🙂
…
[13:55] <asdf> Özvivel vagy 6 éve futottam, azóta beszélni se beszéltünk szinte még itt se…
[13:55] <asdf> Aztán hirtelen, „jó lenne együtt dolgozni”
…
[13:56] <asdf> Szóval ezután kb valahogy nem igazán érdekelt, hogy mit mondanak 😀
Szóval a pénteki napot kellően lazára vettük. 10re mentem be dolgozni, 3-tól 4-ig irodán kívül voltam. Történetesen Torma Zoli barátommal ebédeltünk, és jártuk be a várost 🙂 „Weeeeeeeeeekend” bővebben
Nem sokkal éjfél után az utolsó circumflexet is felraktuk az i re, najó maradjunk a pontnál… A lényeg, hogy elkészültünk azzal a nagy projekttel, amivel foglalkoztunk az elmúlt 2 hétben.
Ugyanis, amikor a céghez kerültem, már 2 hete dolgozni kellett volna ezen a munkán. De én még interjúztattam embereket, hogy feltöltsem a csapatom.
Végülis május közepétől kellett keményen nekiállni ennek, miután letudtuk a Cannesi fejlesztést. Tehát gyakorlatilag 2 hetünk volt egy olyan projektre amit 3 fejlesztővel számoltak 1 hónapra.
Nos, mi 4en voltunk, de mindenkinek megvoltak a maga hiányosságai. De közös volt bennünk, hogy egyikünk sem dolgozott még elötte keretrendszerrel php alatt (nem, nem CMSre gondolok, hanem Frameworkre).
Tehát egy ingoványos talajon kellett neki indulni egy olyan projektnek, ahol nem tudtuk mivel dolgozunk, a layout 4 psd fileból állt, az adatokat egy olyan külsős cég szolgáltatta ahol az adat exportálási szakember sosem hallott még hexa kódról és nem tudta mi az a \r\n, és életében nem generált még szabványos CSVt.
A csapatomból én tudok legjobban franciául, de én is csak 2 évig tanultam, és 4. évvégén 3ast kaptam belőle. A teljes dokumentáció az oldalhoz pedig természetesen franciául volt, és a mai napig nem készült el angolul.
Nos, valami ilyesmi körülmények közt kellett neki lódulni a fejlesztésnek, egy olyan projektben ahol nem lehetett késni egy percet sem. Hogy miért?
Mert május 31.-én este 18:00-kor a francia nemzeti személyzeti igazgatók egyesülete (L’Association Nationale des Directeurs et Cadres de la fonction Personnel = ANDCP) vagy valami hasonló névre hallgató szervezet fennállásának 60. évfordulóját ünnepli, és ezen apropóból nevet váltanak. Nemzeti HR Igazgatók Szövetsége (Association Nationale des Directeurs des Ressources Humaines = ANDRH) névre fognak hallgatni ezentúl.
Új névhez pedig új logó, új arculat, és új website dukál.
A következő 2 nap még apró ránc felvarrásokkal fog telni. A következő két hét, pedig egy úgy nevezett második etap része lesz, ahol is sok sok funkcióval fogunk még bűvülni.
Egy biztos jövöhéten egy napot kötelezően kiadok a csoportomnak pihenésre, bármi áron, mert a rászolgáltunk 🙂
704. revizó utánnam! 😉
Nem, nem égek, sőt nem is égtem be, meg semmi hasonló.
Hanem így hívják a Coca-Cola vadi új energia italát:
Hetek óta nézegettem egy-két helyen, hogy mi lehet ez a fekete doboz, egy lángcsóvával a tetején. De ma este Judittal Aranytíz után beugrottunk westendbe, – mivel megbeszélésünk volt egy sráccal – és sub marineban a pulton ki volt állítva egy ilyen doboz, rajta az ára, megnéztem mit tud.
Aztán láttam, hogy van behűtve is, akkor nem volt kérdés, hogy én fő energia ital fogyasztó kipróbáljam 🙂
Az élmény érdekes volt. Mivel én főleg RedBull és Bomba párti vagyok, – és mindkettő ugye csak és kizárólag tutti-frutti ízű – így azt vártam, hogy ebben sem mernek újítani, de tévedtem. Ám bár, amikor felbontottam és megillatoltam, azt hittem, hogy mégsem esett messze a cigány az anyjától, mivel az illat ugyanaz volt, amit eddig megszoktam. Az íze viszont teljesen más, a magyar energia ital piacon – már ha beszélhetünk ilyenről – unikumnak számít mind a színével, mind az aromájával. Nem áthatóan édes, hanem egy kis savanykás ízt kölcsönöztek neki, ami nekem nagyon bejön.
De, a másik üdvöském, amire várok, az az XS Drink.
De miért is tetszik ez annyira nekem?
Mert jelenleg 8 féle ízben gyártják, és ebből 4 létezik koffein és cukormentes változatban is. Ergó kellemesen megszinesíthetném vele a tutti-frutti ízbe fulladt energia ital háztartásom.
A másik amiért szinpatikusak, mert 8 kalóriát tartalmaz dobozonként, a nem cukormentes változat is, a cukormentes változat pedig nem tartalmaz aszpartámot.Tehát negatv végkövetkezmény nélkül hódolhatnék állandó energia ital szenvedélyemnek.
Egyetlen hátránya, jelenleg a világ 3 piacán összesen 5 országban érhető el. Amerikában, Kanadában, Új Zélandon, Ausztráliában és Angliában. De angliában él a kedvenc unokatestvérem. Szóval ha fél év múlva újra jön haza hozatok vele egy pár kartonnal. Ugye a kézipoggyász úgy is 15 kiló lehet 😉
Ma megint pihent vagyok, és eszterkém blogjába piszkítok. De az jó 😉
I üzenete (12:19 PM):
girlfirend keresési időszak return 0;
new process online:
while (!THE_ONE) {
find (next(AVAIBLE_GIRLS));
}ööö, elrontottam
na midnegy. erre nem lehet programot írni… :S
Nos szóval tegnap az online bulvársajtó hangos volt Karsai Zita nyilvánosságra került „botrányosnak” titulált képétől.
Gondoltam én is leszek egy kicsit bulvár és csináltam egy apró skiccet, a maxim magazinban megjelent egyik képét és az újat vágtam össze. Hát ime a devolúció:
A Maximban nekem is jobban tetszett, ami azt illeti 😉
Mondjuk még mindig nem értem, mi a rák köze van ahhoz, hogy valaki aki mondjuk ismert (nem, nem sztár) mit csinál akkor amikor a barátaival van, vagy kikapcsolódik.
Én spec ennél csak csunyábban szoktam festeni, amikor „leengedek”.
…ásványvízből 750 a rostos…
Életem egyetlen, négylábú rágcsálója…
Eredetileg úgy terveztem, hogy kedden a maratoni Karibi estén megnézzük Szandival mind három részt egyben. Mivel ugye Westendben volt ilyen csodálatos lehetőség, hogy 2.5 pénzért este hat és hajnal fél 3 közt levetítik a trilógia minden darabját. De végül, úgy alakult, hogy nem mentünk.
Ellenben szerdán kaptam egy vissza utasíthatatlan ajánlatot Ákostól, hogy neki bizony van pár jegye a péntek esti vetítésre, vele tartok-e.
Nem volt kérdés, főleg, hogy jött még Kangi és Kalóz, – aki a nemzetközi Douglas Adams (ugye jól írtam?) féle törölközőnap alkalmából a fekete polójához és vörös törölközövel a vállán.
Nos, de nézzük a filmet.
Igen csak látványos, poénokban sem szűkölködő vérbeli mozi volt. Nem film, csak mozi.
Látványos, pörgös, izgalmas, helyenként nagyon ötletes megoldásokkal, az előző részek zenei aláfestésével, magával ragadó hangulattal és nem utolsó sorban köteg papír zsepit igénylő romantikus jelenetekkel.
És ismételten sikerült megint úgy zárni az egészet, hogy még pár bőrt le lehessen majd rántani róla.
Ahogy Kalóz fogalmazott „alternatív happyend” lett a vége. Én úgy érzem, ez még nem a történet vége, gyanítom látjuk még hőseinket, ezekben a szakadt, mocskos és rongyos gúnyákban, szelni a Karib-tenger habjait, de a Mexikói öbölét mindenképpen 😉
Nem az a lényeg meddig élsz, hanem hogy önmagad vagy-e.