Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Nos, remélem az Ákos fanok ismét megköveznek majd, mint anno, amikor kiraktam a Valami véget ért remixet.
Most Barninál találtam egy Andrewboy szerzeményt ami megtetszett, ez pedig az Ákos féle Hello újra gondolása.
A muzsik becsületes neve pedig:
Andrewboy feat. Dennis Clark – Hello
Annak ellenére, hogy András stílusa nem egyezik az enyémmel, ez tetszik 🙂
„Hello” bővebben
Egy alapvetően meglepő bulin voltam szombaton a Hajógyári szigeten. Méghozzá tőlem szokatlan módon Coronitában. Nem, nem hajnal 4-kor, hanem emberi időben este 10-kor startoló bulin, ahol a trance és progressive muzsikáké volt a főszerep, a lemezjátszók mögött pedig 8 magyar DJ fordult meg.
De, nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy mi is volt a buli után.
„Sziget szigor” bővebben
Az első konfrontációm a fent említett hellyel valamikor akkor volt, amikor április végén sétáltunk a városban Sándorral, és feltűnt, hogy mekkora kígyózó sor áll az Eiffel tér bejárata előtt, valamint később, amikor ilyen Clubshopos matricával ellátott ülő alkalmatosságokon heverésző embereket láttam a nyugati téren szerte mindenhol, este 10-kor. Április 29.-ét hazudott a naptáram erre a napra.
Mivel unalmas időmben szoktam sétálgatni, és az ütött-kopott kisutcákat már megunva újabb területet szoktam keresni. Így keveredek mostanában elég sokat a fent említett térre. Igen, ez az a tér, ami a Nyugati pályaudvar és a Podmaniczky utca között terül el. Az egyetlen normális zöld terület a Szent István park és a Rákóczi tér között. Bár, ez utóbbi erősen felejtős a metróépítés óta, mint olyan. „U26 Clubshop” bővebben
A dolog valahol a már korábban emlegetett energia ital mániámnál indul. Igaz, ebből az utóbbi időkig igyekeztem is kigyógyulni, mert a Burn is maximum az íze miatt jó, a hatása gyenge, mint mindig is volt.
Nem túl régen Pöttömmel beszélgettünk arról, hogy nyár, meg kellene csinálni valamit, valamit közösen, meg sokan… Nem, nem gruppenre gondoltunk, hanem valami nyaralásra, valami vízparton. Ahol a sok az egy 10 körüli természetes szám, az összetételre nézve pedig a mindenki ismer mindenkit című dolog lenne a legideálisabb. „Nyári tervek update” bővebben
Szokás kocka körökben dobálózni a priceless jelzővel, a mostani helyzetemre is kb ez illik a legjobban.
Egy mondatban sűrítve úgy nézne ki, hogy priceless dolog az unokatesóddal találkozni egy olyan város vasútállomásának jegypénztárában ahol még sosem voltál. Főleg, ha egy városból indultatok, pláne, ha egy vonattal, de pláne, ha miattad szálltak rossz irányba… Na, de lássuk a sztorit 🙂
Egyet áruljon már el nekem valaki, de most úgy komolyan.
Hova tűnt most Orbán Viktor hatalmas pofája? Árvíz van, gátszakadás, embereknek el kell hagyni a házaikat, és nincsenek sehol az aktivistáik? Hol a két harmad, gyerekek? Nincs sehol az a sok tízezer ember, aki állítólag nekik összekukázta a „kétmillió” ajánló szelvény? No meg a Fidelitas?
Hol van a végveszélyben vergődő Sólyom László, aki csak farkast kiáltani tud, és államfőhöz méltatlanul viselkedni, párton kívüliként, és pártok felettiként mégis egyik, vagy másik oldalra állni? Ja, hogy a Sándor-palotát nem veszélyezteti az ár? Füle, meg szeme ilyenkor gondolom véletlenül sincs.
Hol van Senkiházy (D’artagnan) Attila, aki a farkán himbálja az antifasizmus zászlóját, meg a Dávid csillagot, és mellé énekli az Internacionálét, és metálvillázik hozzá? Ja, hogy sehol, mert éppen csinálni kellene valamit, és nem csak fasisztázni, meg nácizni, meg elmondani azt, amit a kezébe adnak.
Hol van a szcientológia hős védője, Szakasits Árpád méltó utóda, Schiffer Andriska? Vajon a mai ülésnap után még a kijáratot keresi a Parlamentből? Vagy a következő csodás ökozöld tüntetést szervezi, esetleg a következő Critical Mass szervezéséhez ad erkölcsi támogatást? Vagy újabb sárga labdákat hajigálást készít elő?
Szépek vagytok.
Persze, az ügyvezető kormány feladata LENNE. De ezektől mégis mit lehet várni? Segget törölni önnállóan úgyis csak akkor tudnak, ha az konkrétan egy húszezres. Bajnai Gordonkának is csak arra volt érkezése, hogy szabálysértési eljárást indíttasson Vona ellen, az árvizi védekezésre még véletlen sem…
Csodálatosak vagytok.
Bezzeg, a kirekesztő, fasiszta, fél-katonai, náci, fajgyűlölő, a cigány kérdésre az önbíráskodás eszközét ajánló (idézet az LMP programjából) Gárdisták, és Jobbikosok kint vannak a gátakon, és mentik mások otthonát. Származásra való tekintet nélkül. Igen, a cigány családok házait is. Amíg ezek a szarfaszúaknak a legnagyobb gondja az, hogy vajon mekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hogy Vona Gábor gárdista mellényben tett esküt…
Te jó ég… Kitartást a gátakon! 🙂
A szangvinikus személyiségtípus, a szakirodalom szerint hajlamos arra, hogy a történeteket kiszínezze, a valóságtól elrugaszkodva, az objektív tájékoztatás elvét – hogy, politikailag korrekten fogalmazzak – felrúgva, a történteket máshogy mutatja be.
Ez a kiszínezés, alapvetően nem káros. Sőt, önálló műfajként, mint standup comedy él és virágzik nagyon régóta. „A szangvinikus, és a hazudozó” bővebben
Nyilvánvaló, hogy a túlélési öszön az egyik legerősebb az összes többi ösztön közül, akár humanoidokról, akár állatokról beszélünk. Kivéve talán néhány elvetemült fajt, mint mondjuk a skorpió, aki sarokba szorítva végez magával.
Viszont, úgy tűnik a modern technika eszközei is örököltek ebből a tulajdonságból 😀
„Túlélési ösztön” bővebben
Ma reggel roppant fontos, mondhatni forradalmi felfedezést tettem.
Mostanában ugyanis szinte életvitel szerően szoktam valamit kezdeni magammal ébredezés közben, legyen ez akár mondjuk a csodás fém súlyzóim, akár a mellizom erősítő szépségem, akár felülés, mint olyan. A csukló sérülésem, vagyis a csonthártya gyulladásom detektálása óta, az első kettőt hanyagolni vagyok kénytelen, így ma reggel is maradtak a felülések.
Node, nem polírozni akartam magam. Ámbátor, most már ismertetném a problémát. „Reggeli konklúzió” bővebben
Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít.
Persze, meg a jó elnyeri jutalmát, boldogan éltek, amíg meg nem haltak, szól a bullshit mesék vége klasszikusan. A valóságban pedig ez valahogy sosincs így. De mindegy, teszek még egy utolsó próbát, más út úgy sincs igazából.
Van olyan, amikor halmozódnak az érzések és a káosz az emberben. Ezt ki így ki úgy szokta kiadni magából.
Én ilyenkor általában énekelni szoktam, éppen lelkiállapottól, vagy a dolog természetétől függő mit választok.
„Aminek ki kell jönnie” bővebben
Nem szoktam ún. nemzeti rockot hallgatni.
De ez megtetszett. „Szabadság betűi” bővebben
Miután végeztem ma az irodai dolgaimmal, jöttem kifelé az épületből és éppen a mindennapi gondjaimmal voltam eltelve, miszerint, milyen volt a mai tárgyalás, mit kellene most csinálnom, holnap honnét folytassam az irodai dolgaimat, melyik melómat csináljam ma otthon este. Majd jöttek az ilyen egyszerűbb dolgok, mint hogy kellene vacsorázni, de vajon mit, és hol. Mi lenne, ha csak szójatejet innék vacsorára, vagy inkább egy gyros, vagy netán egy jó sajtburger… „A legnagyobb csoda, a legtermészetesebb” bővebben
No igen, ismét egy csodás zenéről lesz szó.
Van egy dj páros, akik bár együtt nem játszanak túl gyakran, mégis közös online rádiójuk van. Ellenben próbálkoztak más közös produkcióval is. A legutóbbit úgy hívják, hogy Nana.
Ami, bár bejárata az összes ismert és kevésbé ismert trance rádió műsort úgy érzem nem hozta azt a sikert, mint az a korábbi számuk, amire most nagyon rákaptam, és amiért elkezdtem írni ezt a szösszenetet.
Persze, hogy Mike Shiverről, és a kimondhatatlan családnevű Matias Lehtoláról van szó. A szám, pedig amit másfél órája hallgatok a Captured, Andrea Britton hangjával aláfestve.
Nehéz az út mig a CD az asztalomra ér, szeretni valakit, valamiért. Vagyhát hogy is fest a dolog, ha egy holland webáruházból akarunk rendelni itthon?
Már két esetben emlegettem Ferry Corsten – Once upon a Night dupla albumát. Az egyik a megjelenés volt, a másik, az, amikor megérkezett postán. Nos, a kettő közötti időszakról, azért lehúznék még egy kis bőrt.
Mert, azt hiszem megér egy misét.
A mai nap jóhíre, amire régóta vártam.
Érkezett ma egy csomagom Hollandiából. „Dedikálva: Ferry Corsten – Once upon a night” bővebben
Szerda este történt, hogy munkából megfáradva szürkületben lépkedtem hazafelé.
A nyugati téri nagy posta mellett haladva tűnt fel előttem egy hozzám képest erős pigment többlettel bíró harmincas évei végén járó, alkoholos befolyásoltság miatt tántorgó, magából megfelelő mennyiségű testszagot és kapcsolódó aromákat árasztó humanoid.
„Anyáddal együtt” bővebben
A történet azzal indult, hogy mielőtt a hosszú hétvégére hazajöttem volna, az én jó édesanyám elkezdett duruzsolni a fülembe, hogy hát ő akar venni egy tanyát…
