Életem legszarabb repülőútja

Repületem már elég sokat életemben, de idén nyáron öt alkalommal kellett vasmadarak gyomrában vendégeskednem.

Először talán a címtől eltérően essen szó, egy pozitív csalódásról, ez pedig számomra a germanwings volt, az idei nyári szezon előtt nem utaztam még velük, ezért egy kicsit ódzkodtam tőlük, főleg mert általában KLM/AirFrance kombóval utazom, ahová csak lehet. Amit olvastam róluk, abból az derült ki, hogy ők egy félfapados járat, van normális helyfoglalásuk, nem versenyfutás kérdése a helyek elosztása, mint mondjuk WizzAiren, és még némi cateringet is lehet igényelni megfelelő jeggyel.

Az bizalmatlanságomat a beszállás előtti körülmények erősítették, hogy – a reptéri dolgozók között, csak tornacsarnokként emlegetett – földszinti kapun át lehetett beszállni, aminek tényleg tornacsarnokra emlékeztető linóleumos padlója, és szaga volt, és busszal vittek ki a géphez. Az ilyen társaságokat nem szoktam szeretni…

A megnyugvásom, hogy basszus, ez mégsem volt egy rossz választás akkor következett be, amikor leült az előttem lévő sorba Chris Mattheisen, a Telekom vezérigazgatója. Mielőtt köszöntünk egymásnak az futott át az agyamon, hogy ha neki rendben van a germanwings, akkor én sem fintoroghatok, és tényleg.

Korrektek voltak az egész út során, és az kölni átszállásnál is, főleg, hogy ott nem busszal vittek a terminálhoz, hanem a terminálba érkeztünk. Az egyetlen negatívum az volt, hogy az Ibizára tartó gép 2 óra késéssel indult, de ezt tudjuk be az időjárásnak.

„Életem legszarabb repülőútja” bővebben

Gyász a parton

Itt ülök, ahol az elmúlt napokban a legtöbbet a Figueretes strandon, hallgatom a hullámokat és egy picit gyászos a hangulatom, két óra múlva indulok a reptérre és magam mögött hagyok mindent amit itt megszerettem és megismertem.

Nehéz elindulni.

Órákat ültem még a hotel halljában és tűnődtem, hogy elinduljak-e egy utolsó sétára. Olyan ez, mint egy utolsó ölelés, közelebb megyek mint kellene, csak hogy végül elváljunk. Végül lejöttem, mert mégis csak így kerek a történet.

image

De a part is éppen most felhősödött be, így legalább könnyebb lesz itthagyni. Ugyanilyen felhős volt aznap este is amikor először leültem itt.

Hát, Isten áldjon.
Remélem, még találkozunk.

A geekométer kiakadt Ibizán

Gondoltam, hogy a reptérről kijöve nem pattanok taxiba, nem anyagi megfontolás miatt, hanem szeretnék némi személyes benyomást szerezni a helyi közlekedésről. A buszt ami elvisz a hotelig nem lehetett eltéveszteni, viszont naiv, pesti, foursquarehez szokott hülyegyerekként gondoltam, hogy a modern technikára támaszkodva megfogom találni egyszerűen. Ez finoman szólva sem így történt.

„A geekométer kiakadt Ibizán” bővebben