Gyász a parton

Itt ülök, ahol az elmúlt napokban a legtöbbet a Figueretes strandon, hallgatom a hullámokat és egy picit gyászos a hangulatom, két óra múlva indulok a reptérre és magam mögött hagyok mindent amit itt megszerettem és megismertem.

Nehéz elindulni.

Órákat ültem még a hotel halljában és tűnődtem, hogy elinduljak-e egy utolsó sétára. Olyan ez, mint egy utolsó ölelés, közelebb megyek mint kellene, csak hogy végül elváljunk. Végül lejöttem, mert mégis csak így kerek a történet.

image

De a part is éppen most felhősödött be, így legalább könnyebb lesz itthagyni. Ugyanilyen felhős volt aznap este is amikor először leültem itt.

Hát, Isten áldjon.
Remélem, még találkozunk.

A geekométer kiakadt Ibizán

Gondoltam, hogy a reptérről kijöve nem pattanok taxiba, nem anyagi megfontolás miatt, hanem szeretnék némi személyes benyomást szerezni a helyi közlekedésről. A buszt ami elvisz a hotelig nem lehetett eltéveszteni, viszont naiv, pesti, foursquarehez szokott hülyegyerekként gondoltam, hogy a modern technikára támaszkodva megfogom találni egyszerűen. Ez finoman szólva sem így történt.

“A geekométer kiakadt Ibizán” bővebben

Hajónapló, avagy elveszve a külvárosban

Egy estébe nyúló randim volt Ferihegyen, és bár a kisasszony hazahozott volna Kőbánya-Kispesten rakattam ki magam.

23:40 A metró hátsó bejárata felé vettem az irányt, ahol a rácsok már félárbócon voltak, ebből feltételeztem, hogy már elment az utolsó szerlvény. Helyesnek bizonyult a tézis.

23:45 Muszáj, hogy legyen valami éjszakai a környéken, ha innét nincs akkor sehonnét. Rátalálok két sofőrre, akik elmondják, hogy tényleg van, de ide a Köki terminál alatti buszmegállóba nem jön be, a híd előtt kell rá felszállni, a Bujdosó Székely mellett…

Megtalálom, és kevesebb, mint hét perc múlva jön. Taxi egy darab nincs a környéken, mire kijönnének, addigra már rég buszon lennék. Az éjszakai a belvárosig visz, olyan rettenetes csak nem lehet. “Hajónapló, avagy elveszve a külvárosban” bővebben