BKV utastájékoztatás ismét villan

Ismét egy csodás levéllel igyekszem hozzájárulni a budapesti közösségi közlekedés jobbátételéhez, és megosztani egy kedves levelet, hogy hogyan is sikerült az operát origó pontnak tekintendően visszajutni félóra múlva ahonnét indultunk, duplán kiidegelve.

“BKV utastájékoztatás ismét villan” bővebben

Véradás

Mindig is szerettem volna vért adni, engedve, a szokásos, morális, jajj de jó ember vagyok, segítsünk anonim módon másokon érzéseknek.

Ennek egy fontosabb oka, hogy az ember akit igazán apámnak tartok, (ha bár vér szerinti viszony sosem volt köztünk, mivel édesanyám, és a vérszerinti apám válása után, az első ember volt anyukám életében) gyakorolta ezt a perverziót, célom volt, hogy őt kövessem ebben, és most ezt is kihúzhatom a nagy TODO listámról.

Egyébként, biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor csapoltattam magamból. Az elhatározás a budapesti autómentes napon kapcsán jött, ugyanis, szembe találkoztam egy Vöröskeresztes sátorral, így az eddigi kifogások, miszerint véradás mindig rosszkor és rossz helyen van, elillant.

Egy kb másfél órás folyamat volt az egész, ennyi volt a sátorba lépés és a sátorból kilépés közötti szintidő. Közben lezajlott a regisztrációs lap kitöltés, a vércsoport és hemoglobin vizsgálat, az orvosi vizsgálat, és maga a procedúra.

A vérvétel vége felé egy picit rosszul lettem, legalábbis elkezdtem szédülni, meg némi szorítást érzetem nyak tajon, így leállították a dolgot, de megvolt a szükséges 4,2 deci, bár ennél többet szerettem volna adni.

Megdöntötték a székem, kaptam a fejemre borogatást, meg egy dobozt a lábam alá. Amiket másfél perc múlva el is tüntettetem, mert inkább komikus volt, és különben is kurva jól voltam, nem értettem a para okát, viccelődtem, meg minden.

Akárhogy is, így esett az első véradásom, és ezzel áldoztam, a magam módjan Oláh Imre emlékének.

Hollandiai ellenőrző lista

Egy kis ellenőrző lista a holnap hajnali út előtt

  • két repjegy
  • két ASOT 500 belépő + deluxe kiegészítő jegy
  • hotel foglalás visszaigazolása
  • utasbiztosítás, nagyértékű fényképezőgépre is
  • egy-egy egyedi, névre szóló ASOT póló
  • euró váltás
  • egy üveg Fütyülős mézes málna a női szakasznak, egy üveg 2009-es Font pincészet Irsai Olivérje
  • Amsterdami útikönyv
  • Hollandiai útikalauz
  • Telefonra térképek PDF-ben
  • 2×1 méteres nemzeti színű zászló

Ezeken kívül pedig csak a szokásos kellékek, “tej, kenyér, herzszalámi” jelleggel, ruha, városjáró, és bulizós cipő, kábelek, töltők, mindez táskába csomagolva, plusz kézi poggyászként a fotós táskám a fontosabb iratokkal, és jegyekkel. Vész esetére a szekrényben hagyott levél, amiben minden fontos dolog benne van.

Vicces önvallomás

Azt hiszem, a budapesti éjszakának vannak vicces momentumai. Például, amikor két leányzót kísérek éjszaka hazafelé, akiket 24 órája még nem is ismertem, és panaszkodnak, hogy milyen gecik a pasik, és mindegyik csak dugni akar… Vajon, idén még találkozom olyan normális gondolkodasú, korban hozzám illő csajjal, akinek hasonló gondjai vannak a mai állapotokkal? 🙂

Minden esetre, felraktam őket az éjszakaira, és nem kevés piával a fejemben indulok haza. Lehet jobb is így magamnak irkálni, legalább tök őszinte vagyok, és a tudatos tudatom nem szól bele abba, miket is irkalok itt 🙂

Prágai tavasz

Tegnap este elkezdtünk Gabóval beszélgetni arról, hogy tavasszal kellene egy Prágai túrát ejteni, lehetőleg vonattal, mert a busz nem játszik, a repülő körülményes.

Lehetséges vonatok, amik átszállás nélkül és 6-7 óra alatt érnek Prágába:

05:25 Budapest-Keleti 12:38 Praha-Holesovice
09:25 Budapest-Keleti 16:39 Praha-Holesovice
11:25 Budapest-Keleti 18:19 Praha hl. n.
15:25 Budapest-Keleti 22:19 Praha hl. n.

Oda-vissza 2. osztály:
94,00 €

CityStar
4 felnőtt 250 €

Örök dilemma

Nem jó nekem Istentiszteletre járni…
Ma élesen belém nyilaltak az örok kérdések, a meddig élek, mikor halok meg, es mi lesz utánna… A legkellemetlenebb gondolatok egyike, ilyenkor mindig összerezzenek, és elkezdenek nyomasztani a válaszok. Vagy az, hogy nincsenek válaszok.

Sosem voltam ateista, mindig is hittem, és hiszek Istenben, nem hittem az evolúciós mesében, sem az ősrobbanásban, sem semmi hasonlóban. Válaszként pedig bibliai idézetek ugranak be erre, de akkor is…

Most pl. elkezdtem szédülni, ettől az egésztől…

Borda repedés

Voltak már fájdalmaim az életben, amik emlékezetesek, és az adott pillanatban mindent elborítóak voltak. De szereztem ma egy viszonylag új elmenyt.
Sikerult már egy jólsikerult rúgással kiforditani a hüvelyk ujjam, sikerült ideg becsípődést szereznem, a fajdalmak csúcsa valahol talan a frissen tömött fog mellé ragadt aluminium fólia jelentette, eddig…
Most egy új tronkövetelő van, ez pedig a fent emlitett borda repedés, amiből persze párosan szép az élet.
“Borda repedés” bővebben

Hogy csajozik a “jó pasi”?

Az előbb világosodtam fel ezzel kapcsolatban, így elég friss az élmény.
Kötelező kellékek: feszülős, fehér izompóló, izom nélkül, fossá koptatott farmer, Citizen(nek látszó) karóra, kopaszra borotvált fej, vagy fél centis haj.

Az alap felállás: megállunk tekintély parancsolóan, rezzenéstelen arccal az áldozat mögött egy tömött tánctéren. Mozdulatlanul 2-3 percig várva, hogy észre vegyen minket. Ha nem, suhanunk tovább, a következő delikvenshez 🙂

Hétfő reggel

Messzi-messzi egy távoli galaxisban, pénteken lezajlott egy kedves és jószándékú beszélgetés a munkavállalói, munkába járói időt kifogásolandó. Ezért, a távoli galaxisban lakó, szegény földönkívüli úgy gondolja, hogy időben felkel, és elindul dolgozni. Mivel életvitel szempontjából nem a napnyugtakor ágyba kerülő típus, így hat óránál is kevesebb alvás jut neki, aminek hatására kellően morcosnak tűnik az a pofa, ami a tükörből visszanéz.

No nem baj, siet kedves renitensünk, mert ugye be kell érni, így az elmúlt héten szokásosnál egy órával korábban kilép a körútra. Elszörnyülködik a megállóban hosszan elnyúló sorok láttán, akik a sárga szörnyek gyomrába akarnak beszállni. Szokatlan látvány, ilyen nem szokott lenni, amikor “normálisan” erre jár. Mindenki feszült, mert ugye sietnek dolgozni; kelletlenül, fancsali pofával nyomorognak a szörny gyomrában. Elindul, mivel kedves barátunk sötétkék kabátja van, ezért ajtó záródás után mindenki figyeli a mozdulatait
zsebéhez nyúl, de nem ellenőri karszalag, csak telefon, zenét keres, megtalálja. Hátha, elviselhetőbb lesz ez a reggel így.

Jön, a kedvesnek nem nevezhető megálló, és próbál leszállni. Ahogy még sokan mások, és persze jön az elkerülhetetlen lökdösődés. A villamossal párhuzamosan jön egy busz, ami a tovább menetelre, alkalmas is lehetne. Megáll a pirosnál. Hősünk szeretne átrongyolni az úton, és felszállni az érkező járműre.

Persze, ehhez úton kellene átjutni, mert a zebráig 3 perc oda, majd még 3 perc vissza. Ugyanis, a megálló szemben van. Természetesen a kocsisor ami között át kellene gázolni végeláthatatlan, esélytelen átrohanni köztük. Ingerülten szorongatja a korlátot, mire átjut a busz rég elment. Nos, nem baj, itt a következő sárga villamos, ami ugyanolyan jó, ha nem jobb, és egy irányba megy. Persze, ahogy ezt észlelem, már csukja is az ajtót, és visítva indul… Gyorsan átfut az agyán hogy kedve lenne az elsuhanó ajtóba kellemeset belerugni, és leköpni a sofőrt, persze, csak a munkáját végzi. Bezzeg, amikor én sietnék, még a 100 méterről bottal integető nénit is meg kell várni…

Milyen lehetőségek vannak még. Végülis jár még a rakparton egy busz. Nézzük meg.
No és mit ad Isten, pont amikor szegény emberünk a következő csodálatos zebrához ér, akkor süvít be a busz, majd mivel 3-4 perces zöld hullám van, természetesen mielőtt egyáltalán zöldet kapna a busznak már hült helye van. 3 lekésett jármű 3 perc alatt. Igazán mesés ez a reggel.

Szolid 5 percig támasztja elcsigázottan, és morcosan az egyik oszlopot a megállóban, mire megérkezik a következő, szintén tömött járat, ahol ismét azt hiszik, hogy első mozdulatra karszalagot fog rántani…

Végül megérkezünk a kívánt megállóba.
Mivel, ugye rohantunk, és nem volt időnk otthon kajálni, ezért a legelső boltba be kellene ugrani, valami harapnivalót keresni. Az egész bolt kb 5 négyzetméter, ennek 70%-a a pult és az álló hűtő, és hogy még jobb legyen a hangulat, egy valószínűleg munkába siető nő a bolt bejárat előtt beelőz, mert ő ugye siet, majd csodálkozva néz rám, hogy emberünk is bemenne. Majd, méltatlankodó pillantásokat vet, hogy bizony, mivel ő ilyen pofátlan volt a bolt ajtaját már nem lehet becsukni, ezért jön be a hideg…

Úgy gondolná barátunk, hogy ezt a csodás reggelt már nem igazán lehet tetőzni. Megpróbál a közeli kis téren lévő buszmegállón áthaladva tartani az iroda felé. Ahol 3 busz torlódott össze, egy fura gnóm “y” alakot felvéve, mert persze mindenki siet. Ezért 3 busz között átlavírozva, és mélyeket tüdőzve a benzingőzből sikerül ezt a röpke kalandot is kipipálni.

Csodás irodházhoz felér, a porta csak egy idegesen oda vetett jóreggelt kap, és fátyolos szemmel próbálja elrejteni a fortyogó vulkánt. Az iroda ajtó kicsúszik a kezéből, kis hijján összetörik a vastag üveg ajtó, hatalmasat csattan… És a joghurthoz sincs kanál az első konyhában…

Ui.: és a szemetes sincs a helyén, így a mocskos joghurtos pohár kis hijján a sarokban landolt.

Mindez persze, még mindig a messzi-messzi galaxisban.

Szégyen-gyalázat

A helyzet az, hogy lassan WordPress alverzió is gyakrabban jön ki, mint ahogy én ide írok… 🙂
Na jó, azért itt még nem tartunk.

Viszont, az előbb elszégyeltem magam, amikor a naptárra nézve realizáltam, hogy ebben a hónapban még nem igazán termeltem ide semmi olvasnivalót. Amiben a gond, valójában nem is az, hogy a betű iránti éhségeteket nem tudjátok csillapítani, hanem az oldal elsődleges célja vész el, miszerint nem maradnak fent darabkák a kis életemről…

“Szégyen-gyalázat” bővebben

Egy cigányvajda vallomásai

Az előbb akadtam rá erre a szépségre.

A folytatásban egy videó jön, amelyben az egyetlen általam tisztelt cigányvajda beszél. Akitől sok érdekes mondatot lehetett már hallani az elmúlt években. Most, egy Orbán Viktor és Pintér Sándor részvételével tartott fórumon történt felszólalása következik.

“Egy cigányvajda vallomásai” bővebben

Túlélési ösztön

Nyilvánvaló, hogy a túlélési öszön az egyik legerősebb az összes többi ösztön közül, akár humanoidokról, akár állatokról beszélünk. Kivéve talán néhány elvetemült fajt, mint mondjuk a skorpió, aki sarokba szorítva végez magával.

Viszont, úgy tűnik a modern technika eszközei is örököltek ebből a tulajdonságból 😀
Panasonic HV 241
“Túlélési ösztön” bővebben