A kényelem kihívása

Még novemberben vettem egy könyvet, amit újra elővettem, mert ugye utaztam Dunapatajra, és hogy elüssem vele az időt.

A lényeg, hogy minden fejezet végén Tim ad egy feladatot, egy gyakorlatot, amit két napig kell csinálni. Tegnapi feladaton, egy picit felvihogtam. Főleg az utolsó bekezdés a mókás.

No, lássuk:
„A kényelem kihívása” bővebben

Back to myself

Fél hat körül lejöttem az irodából, és poroszkáltam hazafelé a körúton. Amikor a Szent István körúti Libri kirakatában megláttam, az utóbbi időben igen felkapott Tim Ferris könyvet, ami a 4 órás munkahét címet viseli. Mivel meglehetősen sokat hallottam róla, és egyébként is falom az ilyen jellegű könyveket, gondoltam ezt így azért megvenném.

Miközben gyalogoltam át a hídon, kezemben lógó fehér libris szatyorral, arra vártam, hogy elterülve a kanapémon neki ülhessek elolvasni.

Negyven oldalt toltam le első lélegzetre, és eddig jó. Mondhatnám nagyon jó. Juditot felhívtam, és meséltem neki részleteket belőle. Mondta hogy ő is sok jót hallott róla.
Főleg azért jó, mert az írója egy 29 éves srác, aki megcsinálta amiről ír, nem egy íróasztal mögül osztja az észt. Többek közt Tangó világcsúcstartó, kínai országos kickbox bajnok és mindenféle hasonló örültségre hajlamos.

Szóval most ilyet olvasok, mert az jó, és épületes.

MLM rabszolgái voltunk

Nagyjából fél éve láttam ezt elöször kiplakátolva valamelyik Metró alluljáróban, – akkor is hatalmasat röhögtem a címén – most pedig egyik weboldalon ismét szembe találkoztam vele…

Úgy érzem ez magasan a „sosem veszem meg” kategóriába tartozik, ahogy pl ez is.

MLM rabszolgái voltunk

Ahol Győzikék megélnek vastagon, ott az ilyen könyvek írói is… „MLM rabszolgái voltunk” bővebben

A világ legnagyobb üzletkötője

Tegnap vettem egy érdekes könyvet. Amelynek a címe fent olvasható.
Amikor kézbe vettem, az első gondolatom a cím elolvasása után az volt, hogy valami hipermodern 21. századi biztosítási ügynök és mosóporszagú könyvhöz lesz szerencsém.
Bár, ebben kissé elbizonytalanított a könyv kinézete, mivel a borítója vörös, barna és narancs színekben pompázik, és egy pergament hivatott mintázni.

Ami érdekes volt, még mielött elkezdtem olvasni, hogy olyan emberek irtak hozzá ajánlást, mint Paul Meyer, Clement Stone és Norman Vincent Peale.

Majd, az első oldalak után nyílvánvaló lett, hogy tévedtem.
A könyv alaptörténete, kb Kr.u. 40 körül játszódik, a helyszíne Damaszkusz, és az akkori világ legnagyobb kereskedőház hálózatának tulajdonosának a történetét meséli el. Háttér történetként megjelenik Krisztus születése motívum, valamint a könyv végén Pál apostol is.
Az illető nemzetisége nem derült ki, bár számomra sanszos, hogy egy arab kereskedőről szól.

A történet középpontjában egy titkos ládika áll, amiben 10 bőr tekercs található.
Maga a könyv 84 oldal, 1969-ben írta egy Og Mandino nevű úr, Magyarországon pedig a Bagolyvár kiadó gondozásában jelent meg 2007ben.

Reklám spotunkat látták ;]