Életem legszarabb repülőútja

Repületem már elég sokat életemben, de idén nyáron öt alkalommal kellett vasmadarak gyomrában vendégeskednem.

Először talán a címtől eltérően essen szó, egy pozitív csalódásról, ez pedig számomra a germanwings volt, az idei nyári szezon előtt nem utaztam még velük, ezért egy kicsit ódzkodtam tőlük, főleg mert általában KLM/AirFrance kombóval utazom, ahová csak lehet. Amit olvastam róluk, abból az derült ki, hogy ők egy félfapados járat, van normális helyfoglalásuk, nem versenyfutás kérdése a helyek elosztása, mint mondjuk WizzAiren, és még némi cateringet is lehet igényelni megfelelő jeggyel.

Az bizalmatlanságomat a beszállás előtti körülmények erősítették, hogy – a reptéri dolgozók között, csak tornacsarnokként emlegetett – földszinti kapun át lehetett beszállni, aminek tényleg tornacsarnokra emlékeztető linóleumos padlója, és szaga volt, és busszal vittek ki a géphez. Az ilyen társaságokat nem szoktam szeretni…

A megnyugvásom, hogy basszus, ez mégsem volt egy rossz választás akkor következett be, amikor leült az előttem lévő sorba Chris Mattheisen, a Telekom vezérigazgatója. Mielőtt köszöntünk egymásnak az futott át az agyamon, hogy ha neki rendben van a germanwings, akkor én sem fintoroghatok, és tényleg.

Korrektek voltak az egész út során, és az kölni átszállásnál is, főleg, hogy ott nem busszal vittek a terminálhoz, hanem a terminálba érkeztünk. Az egyetlen negatívum az volt, hogy az Ibizára tartó gép 2 óra késéssel indult, de ezt tudjuk be az időjárásnak.

“Életem legszarabb repülőútja” bővebben

SaSaZu

Ez a hely, az abszurd elhelyezkedése ellenére (konkrétán, egy nappal piacként üzemelő területen van, beton asztalokkal, rekeszekkel, és mindennel ami ezzel jár, de ezt az arcát csak a vip bejárat felől mutatja, a főbejárattól ez nem látszik) a legjobb klubok között szerepel.

A belső építeszet igényessege bámulatos, olykor pazar, és bár nem a legnagyobb területű hely ahol valaha jártam, a maga 2500-3000 fős befogadóképessége a regió legnagyobb klubjáva teszi.

A vip részben az ember tényleg fontosnak érezheti magát, várható legjobb rálátással a színpadra. A többiek feje felett egy emelettel a körbe végig üvegezett kifutó szerű, de mégis 2 méter széles részben pedig egészen a szinpadig lehet menni. Ami még aranyos, hogy a technikai pult, a vip emeleten van, teljesen szemben az szinpaddal. Ez egy olyan, élő rádiós bejelentkezéssel kiegészített bulin, mint amin résztveszünk nagyon szerencsés.

Tetszett, hogy a tánctérén mögöttünk történt, egy kis üzemi baleset – néhány pohár eltörésével – ezt észlelve a személyzet bejött a buli közben eltakarítani. Kiábrándító bokáig üvegszilankban, vagy műanyagpohár tengerben bulizni, és jó látni, hogy ezzel itt tisztában is vannak 🙂

Rotterdami este

Ugyesen es okosan sokaig aludtunk, es a 8-orasi IC-vel indultunk meg Rotterdam fele. Ami determinalta hogy este 9-re ertunk oda, vissza jarattal kapcsolatban gondoltuk hogy majd ejfel korul/utan majd csak lesz valami vonat, addig csak el karistolunk a varosban. A kijozanito igazsag az volt, hogy kb 2 orank volt, es a belvaros felvolt turva epitkezes miatt, a masik felen pedig valami elozo/aznapi rendezveny kellekeit bontottak, igy picit kaotikus volt az allapot. Persze, ha metrozunk kiertunk volna a kikotobe, ami ket metro megallora volt, de masfel ora alatt, egy ismeretlen varosban este 10-kor, egy vonatallomason ejszakazas utan az ember ovatos, igy csendben benyeltuk, hogy vonatoztunk ketszer masfel orat feleslegesen. De legalabb most egy jo kavezoban ulunk. Holnap, lehetoseg szerint vissza kellene ide jonni… Vagy Hagaba, majd meglatjuk.

Hollandiai ellenőrző lista

Egy kis ellenőrző lista a holnap hajnali út előtt

  • két repjegy
  • két ASOT 500 belépő + deluxe kiegészítő jegy
  • hotel foglalás visszaigazolása
  • utasbiztosítás, nagyértékű fényképezőgépre is
  • egy-egy egyedi, névre szóló ASOT póló
  • euró váltás
  • egy üveg Fütyülős mézes málna a női szakasznak, egy üveg 2009-es Font pincészet Irsai Olivérje
  • Amsterdami útikönyv
  • Hollandiai útikalauz
  • Telefonra térképek PDF-ben
  • 2×1 méteres nemzeti színű zászló

Ezeken kívül pedig csak a szokásos kellékek, “tej, kenyér, herzszalámi” jelleggel, ruha, városjáró, és bulizós cipő, kábelek, töltők, mindez táskába csomagolva, plusz kézi poggyászként a fotós táskám a fontosabb iratokkal, és jegyekkel. Vész esetére a szekrényben hagyott levél, amiben minden fontos dolog benne van.

Prágai tavasz

Tegnap este elkezdtünk Gabóval beszélgetni arról, hogy tavasszal kellene egy Prágai túrát ejteni, lehetőleg vonattal, mert a busz nem játszik, a repülő körülményes.

Lehetséges vonatok, amik átszállás nélkül és 6-7 óra alatt érnek Prágába:

05:25 Budapest-Keleti 12:38 Praha-Holesovice
09:25 Budapest-Keleti 16:39 Praha-Holesovice
11:25 Budapest-Keleti 18:19 Praha hl. n.
15:25 Budapest-Keleti 22:19 Praha hl. n.

Oda-vissza 2. osztály:
94,00 €

CityStar
4 felnőtt 250 €

Parizs – 1.nap

Bár előzetesen készítettem terveket arra vonatkozólag, hogy mit es mikor szeretnénk látni, azért élt a fejünkben egy másik, hozzávetőleges lista is. Úgy gondoltuk, hogy első nap belevetjük magunkat a városba, lesz ami lesz alapon.

Az első látnivalót egyébkent, mar a megérkezes estején szemügyre vehettuk. Ugyanis az északi pályaudvar (Gare du Nord) felé halado RER kocsikból tökeletes rálátasunk nyílt a Montmartre-on terpeszkedő Sacre-Coeur templomra.

Reggel, egyébként kivételesen a női szakasznak voltak ellenvetései a korai indulás ellen –  hétköznapokban nekem szokott lenni – így gondoltam amíg az ébredezési es készülődési folyamatok zajlanak, én felfedezem a környéket, no meg szerzek némi reggelinek valót. Sikerült is már elsőre picit elkeveredni, mivel határtalan önbizalmamban terkép nélkul indultam el. De, csak kb 2 metro megállonyit sétalltam a referencia pontnak szamitó Gare du L’est-től a St-Denis-Strassbourg megállóig.

“Parizs – 1.nap” bővebben

Parizs – Elindulás

A magam részéről indulás előtt kivettem egy nap szabadnapot, hogy elrendezzem egyrészt az utazással kapcsolatos dolgokat. Mint pl.: a becsomagolás roppant szofisztikált es aprólékos folyamata. Másrészt a folyamatban lévő munkáim végére igyekeztem pontot, illetve vesszőt tenni, hol mire volt szükség és lehetőség.

From high above
“Parizs – Elindulás” bővebben

Párizsról röviden

Arra gondoltam, mielőtt nagy zugolódás támadna, es a sok kérdést megelozendo pár sorban jelezném, hogy igen, valoban megjártuk Parizst, és egy darabban haza is érkeztünk 🙂

Az ellentétes híresztelésekkel szemben nem menekült státuszért folyamodtunk, hanem egy hosszú, 6 napos hétvégére ugrottunk át, es mindent megnéztunk, ami egy kommersz turista TODO listájan szerepelne. Még talán többet is.

Mivel 1700-nál is tobb kepet sikerult lőni, így a fénykepes beszámolók napokra lebontva a hétvégénél előbb nem lesznek kint 🙂
Egyelőre a kiválogatott képek itt találhatóak, de lesz még itt sokkal több 🙂

A veretes véleményem pedig, ami mindig is megvolt a franciákról – úgy általában – nem hogy változott, de szinte minden pontban megerősítést nyert…

Mert a kalauz elkésett

Nos, péntek este Székesfehérváron voltam Judit utó szülinapi buliján, és az alapos belvárosi esőzés okozta ronggyáázás után a legkézenfekvőbb járat a 21:38-as Déli pályaudvarról induló csodálatos személy vonat volt. Általában híresen az utolsó, sőt az utolsó utánni pillanatban tudok érkezni, ezért most megembereltem magam és taxival mentem, hogy biztosan oda érjek.

Várakozás

“Mert a kalauz elkésett” bővebben

Húsvét, meg minden

Igazság szerint így most lassan hajnali három felé kanyarodik az órám, azon gondolkodom, hogy mocsok gyorsan el kellene húznom aludni. Mivel reggel indulnom kellene ismét Dunapatajra, valószínűleg az egyik utolsó közös húsvéti ebédre.

Eddig a nagyszülők miatt jártunk le mindannyian unokák. Most viszont ez az apropó megszűnt, így nem tudom mennyire lesz majd a jövőben erre affinitásunk.

No de, egy dolog fog segíteni legyűrni a hajnali utazással kapcsolatos hírhedt ellenérzésem; késő délután már valószínűleg aszfalt lesz a lábam alatt és ismét a budapesti miliőt élvezhetem. Függök ettől a várostól mentálisan komolyan. Iszonyúan hiányzik.

Bécsi karácsonyi és adventi hangulat

Nos, nem tudom még milyen az aranyvasárnap Bécsben, de azt hiszem pár óra múlva ki fog derülni. Ugyanis picit kinézünk, meg shoppingolunk az utolsó hajrában. Remélem végig tudom aludni az utat 🙂

Karácsony és Advent Bécsben

Mert most még így szerver karbantartok, de 6-kor már buszon fogok ülni Bécs felé. Majd veszek ajándékot jól öcséimnek, no meg a kis hugomnak 🙂

Már csak a busz, és az itthon közötti fél órát kell ki bekkelnem valahogy, aztán alhatok ismét… Legalább hasznosan telik majd az út 🙂

Dupla buli utáni rohanás

Nos, a tegnapi bulinak egészen jó végkifejlete volt, bár a taxis annyira nem örült, amikor kiszálláskor mondtam neki, hogy jah, egyébként bokáig pezsgős vagyok, és a teljes hátamon folyik… Picit elkerekedett a szeme, na 😀

Viszont sikerült hajnali 13:00 előtt nem sokkal felkelnem, és kinéztem a legszinpatikusabbnak tűnő vonatot, ami a fél négykor startol, majd átszállás nélküli, nehéz páncélos lajhár sebességével fél nyolckor ki is tesz “felcserepedésem” helyszínén és a Halászlé Ultimate fővárosában. “Dupla buli utáni rohanás” bővebben

Szülinapos, utazós és bulizós hétvége

Mint azt bizonyára tudjátok, no meg a már olvashattátok, és a feltöltött képek alapján nyílvánvaló lett, a hétvégt Baján töltöttük, édesanyámék házában. Ezzel együtt résztvettünk a Bajai Halászléfőző Népünnepélyen, péntek este pedig a Rising Sun elektronikus zenei fesztivál nyitó rendezvényére ráztuk magunkat.

Node, hogyan is volt ez.
“Szülinapos, utazós és bulizós hétvége” bővebben