Lopok-e

Úgy tűnik az MPAA és az európai zöldek, no meg a svéd RåFILM egymásnak videó kampányon keresztül üzengetnek.
Szerintem egyébként a nyílt levelezés még mindíg olcsóbb lenne, de így legalább mindannyian szórakozhatunk a kampány filmeken:

Itt az eredeti amiben az MPAA azt hazudja, hogy a letöltés bűncselekmény, és törvénytelen:

(Ennek egy remek paródiája elérhető egyébként itt)

De szerencsére a fent említett két európai szervezet elékszítette a saját filmjét, gyenge lelkünk megnyugtatására.
Csak a zenéjük sikerült idegesítőre:

Utazás

Nem, most nem én fogok utazni kivételesen, hanem a mai zeném ere a névre hallgat.

Az általam egyik legjobb hangúnak tartott Kate Ryantől választottam a novemberben megjelent Voyage-voyage cimű kislemezéről a hasonló cimű szám standard radio változatát. Ezzel a lendülettel ajánlom könnyed reggeli fogyasztásra, minden kedves olvasómnak, sőt, hallgatómnak 🙂

[audio:kate_ryan-voyage_-_voyage.mp3]

He doesn’t love you…

Nem, most nem arról akarok írni, hogy milyen kegyetlen beismerni, amikor valakinek az érzéseit mondjuk nem viszonzom.
Hanem, a mai zenét teszem közzé, azért, mert ez egy kicsit beakadt ma a winampomba, és igazából belém is.
Szóval hallgassuk Sarah McLeodtól a He doesn’t love yout.

[audio:sarah_mcleod_-_he_doesnt_love_you_-_vocal_mix.mp3]

Bankkártya mizéria v2

Nos, hajnalban ugye elküldtem az igénylésemet. A bankkártyán szereplő névnek pedig lazán odatoltam, hogy DjZoNe, mert hogy miért is ne. Reggel háromnegyed 9-kor csörög a nyilvános telefonom (igen, ez valami olyasmi, mint a nyilvános wc), hogy xyz vagyok az OTP Bank Bankkártya csoportjától, és megkaptuk az igénylését, és a képpel minden rendben is lenne, de a név nem lesz jó… “Bankkártya mizéria v2” bővebben

One more step in CakePHP towards extJs with JSON

So, here is another full example, just like my other CakePHP + extJS, but this one is using JSON rather then XML.

The XML version of this example is available here.

So, first load the stylesheets, and javascripts in the default.thtml:

“One more step in CakePHP towards extJs with JSON” bővebben

Egy zene, amitől nem tudok szabadulni

Van egy zene, ami zseniális kompozíciót valósít meg a mexikóban gyökerező hangzásvilág, és populárisabb vonulatú rock keveredésével. Mióta elöször hallottam (2 hónapja) nem tudok tőle szabadulni.
Ebből meg kell szerezni, vagy csinálni kell egy karaoke verziót, mert hatalmas…

Persze, hogy ez nem lehet más, mint Carlos Santana és Chad Kroeger közös száma, az Into the night.

Ma az egész délutánom azzal telt, hogy megfelelő karaoke verziót próbáltam szerezni belőle, de nem jártam sikerrel. Csak az eredetiből volt, aminek azért jóval másabb a hangszerelése, vagy csak az én vájt fülemnek nem jött be. Nem baj, maximum neki kell állni és csinálni egyet belőle, nincs mese.
De addig is itt van a remekmű:

Santana feat. Chad Kroeger – Into the night
[audio:santana_feat_chad_kroeger_-_into_the_night.mp3]

Istanbul, avagy egy szelet ázsia Budapest

Mondhatni, egy szelet, közel-kelet, és akkor még rímelne is 😀

Gondolkodtam rajta, hogy írok a hétvégémről, de ami lényeges volt, arról megemlékeztem már. Arra meg most nem érzek affinitást, hogy írjak egy, buliztunk-ittunk-fényeztem-kajáltam-aludtam-másnapújraugyanez jellegű postot. Bár nem szoktam le róla nyílván, de most inkább gasztro bloggerkednék, és bemutatnám, a helyet, ahol vasárnap este vacsoráztunk Zsuzsival.

Istanbul török étterem

Már több alkalommal néztem az Istanbul névre hallgató török csodát, a Teréz körút Aradi és Szondi utca közötti részén. De bemenni eddig még nem nagyon volt affinitásom. Viszont ez a drága nő azt mondta, hogy jó hely, és meg kell néznem. Én pedig nem vagyok semmi jónak az eltrontója, főleg ami a közel-keleti konyhával kapcsolatos, ezért hát miért is ne. “Istanbul, avagy egy szelet ázsia Budapest” bővebben

kangi szülinap

Mielőtt bemutatnám a ma estémet, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy a Török Nikolettánknak, vagyis kanginknak sok boldog szülinapot kívánjak!

Erről az öröm teljes esetről a ma este témájában még lesz szó egyébként.
Szóval sikeresen vettem a reggeli kelés című műveletet, délután fél kettőkor… Azt egyész déltuán kockultam, maileket olvastam, designoltam, és msnen kommunkáltam emberkékkel, főleg hölgyekkel. Este nyolckörül pedig ismét úgy gondoltam, hogy várnak a kilóméterek, így neki estem, a szobabiciklimnek, mármint képeletesen úgyértem. Amugy nem esnék enki, mert akkor kék lenne a fejem, mert az kemény, és nem szép a végeredmény…

Miután letekertem huszonsok kilómétert, írt nekem Zsuzsi, hogy nem kerestem, és hogy megnézné arcom. Tíz perccel utánna már itt is volt. Vittem le neki burnt, és elkisértem a Forgach utcába latin táncra…
Persze a jég nem tört meg nálam, még mindig nem szeretem, mármint magát a stílust. De vállaltam, hogy elkisérem…
22:25-re oda is értünk, és azt mondta, hogy beugrik, táncol 1-2 számot és jön is. Bár ennek már akkor 0 volt a valószínűsége, amikor a kezembe adta a kocsi kulcsát, hogy ülljek be addig.

Közben lezavartam pár telefont, próbáltam Hannát lerángatni Morrison’s 1be, de nem kívánta a fájást…
Végül elvitettem magam Oktogonhoz, ha már háromnegyed órát bandáztam a kocsiban egyedül. Onnét elkisértem egy helyre, ahol egy ismerősével kellett beszélnie, végül pedig lehívtam Morrison’s Operába.
Volt akivel már a női mosdóban összehaverkodott, és van aki oda jött megismerkedni vele, így szabad volt bemutatni 😀

De háromnegyed egykor mennie kellett, mert egyre Insideba igérte magát. Én is voltam még ezután kb 1 órát, majd nekivágtam a Morrison’s 2-be vezető út vége láthatatlan hosszának. Kettő után sikerült is leérni. A lámpák még mindig olyan szarok voltak, mint tegnap… Szóval majd szólok Gabikának, hogy igazítsa meg őket jól, mert 3 lámpa saját birodalma akart, és nem reagáltak a program jelekre, csak a színre és a sebességre:D

Lent találkoztam Horival, Schiptyvel és velük lévő 2 hölggyel, akikkel megpróbáltak tánc jellegű mozgásokat végezni, több kevesebb sikerrel 😉

Buli végeztével elindultunk az Oktogoni meki felé, ahol sikerült Zsuzsi kocsija elé parkolni, másrészt buszmegállóban megállni necces, ezért Apesz inkább az egyik mellékutcában rakta le a kocsit. De a kilóméteres sor miatt, inkább elindultunk a Nagyvárad téri behajtós verzió felé.
Öt után értem haza, most pedig leragad a szemem…

No kiváncsian várom a vasárnapot 🙂
Jó éjt/reggelt/elalvás előtti időt 🙂