Sokszor, sokan jóemberkednek, és szeretik azt a látszatot kelteni, hogy az emberek előítéletesek, és ez mondjuk feltétlenül rosszat jelent.
Az imént fejeztem be a 2025 lezáró rövid videómat, amibe belekerült egy kedves kis kép, amiről senki sem gondolná, hogy valójában mit is jelent, és milyen körülmények között készült, ezért most elmesélem.
(tovább…)Nem akartam hatalmas évértékelésbe fordulni, de ahogy éppen ücsörgök a kényelmes hotel szobánkban, reggeli és kutyaséta után így karácsony első napján teljesen ideális időpont arra, hogy ide ömlesszek pár keresetlen gondolatot.
Amikor 5 évvel ezelőtt elkezdtem órás tartalmakat gyártani, nem gondoltam volna, hogy 2023-ra az lesz belőle, hogy a legtöbb magyarországi nagykereskedő, forgalmazó, piaci szerelpő tudja majd, hogy ki vagyok.
De, ez még tavaly is teljesen irreálisnak tűnt. Egy éve ilyenkor Bajorország lankás dombjai között sétáltunk és csinálgattam hírességek óráiról videókat, meg beszéltem arról, hogy szabad-e szilícium alkatrészeket használni órákban, és emlékszem rá, mennyire szerettem volna, az új évet 20.000 követővel kezdeni, ami persze nem jött össze, csak jó két héttel később, de ettől még az a fajta növekedés amit sikerült elérni döbbenetes.
Amikor a hotelbe költöztünk, világos céllal tettük, mégpedig, hogy átmenetileg legyen hol laknunk, de ne kelljen elkötelezni magunkat minimum egy évre, plusz ne kelljen egy éven belül kétszer költöztetőket fogadni (ez mondjuk nem sikerült), ne kelljen egy éven belül kétszer berendezkedni (ez javarészt sikerült), és ne kelljen bútorokat pakolni, dobozokból élni, berendezkedni, kauciót fizetni, amit majd úgysem kapunk vissza, stb.
Persze, jól hangzott az, hogy két börönddel fogunk költözni, de ez végül inkább két autónyi lett, plusz a cuccaink raktárban vészelték át, az elmúlt közel egy évet.
És bár párszor be kellett menni és áttúrni mindent, mert a cégnél 5 hónapig dolgozó új HR vezető nyilván kitalálta, hogy kerítsem elő a legmagasabb iskolai végzességem és küldjem el. Természetesen hiába is kerestem ebben a csodálatos, teljesen telepakolt 6 négyzetméteren a dobozokban, nem találtam meg, sajnos.
De, mindegy is, szerencsére az augusztustól májusig tartó időszakban összesen háromszor kellett meglátogatnom a raktárat, szerencsére a legutóbb épp ma, amikor az üresre pakolt raktárról levettem a lakatot és elköszönésképpen végigmentem ezeken a rideg és fejfádítóan monoton folyosókon a teherlift felé. Ekkor szakadt ki belőlem a címadó mondat.
Bárhogy is, ez volt a 12. hely ahol budapestre költözésem óta áthelyeztem a székhelyem, és remélem egy darabig az utolsó is.
És, ami a legjobb hogy Lauval ez az első saját lakásunk! 🙂
Emlékszem a pillantra, amikor ültem az irodában, és felvillant egy értesítés a telefonomon a lakás tulajdonosától, ami már a címsorban sem kertelt, leírta kerek-perec, hogy eladja a lakást.
Emlékszem, hogy levert a víz, és nyilván keresztül hugyozta az egész napom, nem tudtam semmi máson pörögni aznap, csak ezen. Nagyon nem hiányzott még egy plusz hajcihő úgy, hogy szeptember 18-ra esküvőnk lesz.
Az első pár napban tanácstalanok voltunk, verbális érvágások zajlottak, közben pedig ingatlan.com-on lógtunk és küldözgettünk egymásnak ingatlan hírdetéseket, viszont a dilemmánk alapvetően az volt, hogy megtartjuk az esküvőt és utána mindenképpen szeretnénk saját lakásba költözni, tehát nem nagyon szeretnénk egy évet aláírni, és kétszer átköltözni és berendezkedni sem.
Rengeteg minden történt az elmúlt bejegyzésem óta, főleg, mert az 374 napja volt. Ez az egy év alatt, 18 órás tematikájú videó készült, volt egy érdekes próbálkozásom, az Egy nap velem! ahol a karácsonyi rohanás előtti napomat, 2018. december 21.-ét tölthettétek velem virtuálisan.
Amikor eldöntöttem, hogy belevágok az órás sorozatba – az első rész még telefonnal lett felvéve, pont ezért elég szarul is sikerült, így alkalom adtán azonos tartalommal újra fogom forgatni, mondjuk lehet, hogy az egy éves évfordulóra ez teljesen jó lenne – fejlesztenem kellett a technikai hátteremen, a világítás fejlesztés a másik csatornámnak is jót tett, sőt a kamera fejlesztésből profitált a másik csatorna is.
A játékos csatornámra pedig 200-nál is több videó és élő került fel, a játékokon kívül került fel pár gamer világot érintő videó is, a legutóbbi a múlt héten, ahol is az Activision-Blizzard és a sajtószabadság viszonyát feszegettem, a hongkongi tüntetések kapcsán. Ezenkívül sikerült nyélbe ütni három interjút is, a magyar Hearthstone profijaival. Ezek valószínűleg a jövőben sem fognak elmaradni.
Viszont, azért ma írom ezt, mert az órás sorozatom elkezdem átterelni arra az irányra, ahová eredetileg is szántam, ezt tervezem egy ideje. Az első ilyen forgatáson ma vagyok túl, ahol az egyik, szerintem legalulértékeltebb márkának az óráit kaptam lencsevégre, erről hamarosan érkezni is fog a kész anyag.
Előkészületben van közel 10, szóval márciusig kb megvan, hogy nagy vonalakban miről fogok beszélni, persze a visszajelzések és kérések alapján is biztosan fognak még új részek érkezni, sőt nem csak órás tematika lesz a csatornán, ahogy az elmúlt években is reflektáltam aktualitásokra, ezzel együtt keresek új utakat is.
Néhány hónappal ezelőtt kezdődött a dolog, hogy elkezdtem YouTubeon órákkal kapcsolatos videókat nézni, és feliratkoztam számos ilyen tematikus csatornára, hogy végignézzek mindent a témában amit tudok. Ez leggyakrabban TGV által prezentált The Urban Gentry, de gyakran tévedek a The Time Teller és Watchfinder csatornákra is.
Az egész úgy kezdődött, hogy gyerek korom óta szeretek órát hordani, az általános iskolától az érettségiig számtalan órám volt, de mióta a kedvenc kerámia órám tönkrement, egy másikkal pedig átvertek azóta hanyagoltam a témát. Ha egy plázában sétáltam, mindig megálltam az óra üzletek előtt, végignéztem a kínálatot – ha Lauval voltunk, mindig nagyon figyelt, hogy mi az ami nekem nagyon tetszik, hátha megtud lepni vele karácsonyra. De évek óta vergődtem, hogy a super geek techie guy szerepében tündököljek inkább és okosórám legyen, vagy valami klasszikusabb darab.
Tegnap este sikerült megnézni végre A Viszkist, az Ambrus Attiláról szóló filmet, és lett néhány gondolatom róla, amit gondoltam, hogy megosztanék veletek.
Még valamikor július elején foglaltunk két éjszakát az egyik Siófoki hotelbe. A foglalás után 2 nappal bejelentette a lakás tulajdonosa, hogy igazából el kellene költöznünk a lakásból, mert Airbnb rendszerében szeretné a jövőben hasznosítani a lakást. Nem mondtuk le a foglalást, mert gondoltuk, hogy addigra úgy is elköltözünk és jó lesz pihenni.
(tovább…)
Amikor kijött a hír, hogy felakasztotta magát, nem akartam elhinni. Nem volt meglepő, de mégsem gondoltam volna, hogy erre szánja el magát.
Mindenki tudta, hogy évek óta alkohol és drog problémái voltak. Számos alkalommal volt elvonón, emlékszem többször csattantam fel reggeli híreket olvasva, hogy Chester baszd meg, megint mit tettél magaddal.
Most, pedig ez. (tovább…)
Tegnap Robert Miles napot tartottunk az irodában, ma reggel pedig arra a sokkoló hírre ébredtünk, hogy meghalt Robert Concina alias Robert Miles.
Tizenéves koromban talákoztam a számaival, és emlékszem, hogy magával ragadott. Emlékszem, hogy álltam Imre nappalijában és a cédék közül nem Tamarának tetsző Hip-Hip Boyz 3 cédét vettem le, hanem a csodás kék borítós Dreamland korongot. Emlékszem olyanra, amikor az album első száma a Children (dream version) forgott végtelenítve.
Éveken át nem tudtam szabadulni a zenétől és kerestem hasonlót, sikertelenül. Egyszerűen annyira utánozhatatlan volt, hogy bár születtek dreamnek kategórizált muzsikák abban a korszakban, mint a Seven Days and One Week vagy a Castles in the Sky nem jutottak el hozzám, de nem is lettek volna valószínűleg olyan hatással rám.
Évekkel később beszereztem kb. mindent, amit tőle kapni lehetett. A polcomon minden albuma megvan, sőt még az egyébként nem túl ismert Robert Miles in the mix is, amin a korszak ősi trance zenét pakolta egymásra az öreg Robert.
Úgy gondolom, hogy Robert Miles egy ismert, de jelentősen alulértékelt producer volt, nélküle valószínűleg sosem vált volna a trance azzá ami fénykorában volt.
Mindig is úgy tartottam, és ennek többször hangot is adtam – és tudom, hogy ez zenetörténetileg nem feltétlenül állja meg a helyét – de a trance Robert Milesal indult.
Nyugodj békében Robert.
A történet egészen egyszerű, Édesanyámnál jártam és egy vasárnapi szép délelőtt úgy gondoltam, hogy no igazán beszerezhetném a budapesti InterCity-re való hely és pótjegyem azon a csodás mav-start.hu -n.
Vonat kiválaszt, hely is van rajta, ahová kérem, minden. Feljön valami figyelmeztetés, nem érdekel, fizetés, kártyával. Majd az egész procedúra végén sikerül ráeszmélni, hogy a figyelmeztetés bizony az volt, hogy csak jegykiadó automatából tudom átvenni ilyen beállításokkal a jegyem, Baján pedig ilyen nem van. A legközelebbi Szegeden, meg Pécsen, és talán Kiskunhalason.
A helyzetet felismerve hívtam is a MÁV Direktet, hogy akkor most mit lehet tenni. (tovább…)
Nem tudom ismeritek-e azt az érzést, amikor bementek egy helyre, rendeltek egy kis szkepszissel, hogy vajon milyen lesz miután a tányérotokon gőzölög. Majd az első falat után elszégyelled magad, hogy hogyan is gondolhattad, hogy ez nem lesz jó.
Pontosan ez történt velünk, amikor a thai konyha rajongóiként betértünk a Szondi utcában tanyázó Monta’s Kitchenbe!
Fontosnak tartom leírni így az elején, hogy nem én vagyok az Ossian célközönség archetípusa. Sőt, akkor foglalkoztam legtöbbet a banda munkásságával, amikor Puzsér Robi az egyik Apun hosszasan analizálta Paksi Endre pszichéjét a Márhívó címen elhíresült, eredetileg Pokolnál hangosabb című szám talaj részegen előadott verziója kapcsán. Meg tavaly, amikor az Óriás című zenekar elkövette a Márhívót egy gitáros verzióban a Petőfi rádió Akusztikban és ebből hatalmas felfordulás lett.
Viszont, múlt héten úgy történt, hogy vettem egy Hammer Worldöt, aminek a melléklete a frissen megjelent Fényárban és félhomályban című Ossian album volt. (tovább…)
Decemberben voltunk a Hurok tesztvetítésén, és még a vetítés előtt aláiratták velünk, hogy nyilvánosan nem formálhatunk véleményt a filmről, ezért a premier napjáig ezt magamban is tartottam. De, így hogy megtörtént a premier már beszélhetek róla. Íme 😉
Egy érdekes apróságra lettem figyelmes a 2016-os Pilvaker utolsó számában, ami az előző évben született szám újra előadása volt, ez pedig a Red Bull Pilvaker AllStarts – Föltámadott a tenger címet viselte. A fenti történés a szám legviccesebb részében található, aminek a szövege:
A tollam a tőr ha kell megküzd bármivel
Felénk nyomnak le a sárba de itt állni kell
Lehet elkerget a múltad tesóm de nehogy elfuss
A bítem a pszichiáter jobb mint a Csernus!
Már idejét sem tudom mikor, de legalább 7 éve volt, amikor arról írtam, hogy nincs Budapesten egy normális euró kiadó automata sem, közben sok minden megváltozott, Budapest buli fővárossá vált, és a változás kezdetén ráérzett a folyamatokra az itthon évek óta szunnyadó Euronet, és telerakta a bulinegyedet, és a város számos forgalmas pontját forintot és eurót kiadni képes automatákkal.
Nem tudom az elmúlt években milyen kavicsok és lapos kövek alatt bujkált az Euronet, de az bizonyos, hogy a kilencvenes években kiterjedt ATM hálózattal rendelkezett az országban, majd ezeket szépen leépítette, most pedig így egyszer csak, szinte a semmiből ismét megjelentek. A folyamat valószínűleg nem országos, de a bulinegyedben elég durva, hogy két sarkonként lehet találkozni egy ilyen kék-sárga készülékkel.
Ennek én csak örülök, félreértés ne legyen. Annak ellenére, hogy a helyzet, ami miatt szükségem volt rá anno, már sok-sok éve nem áll fent, így ezt is csak információként írom le azoknak, akiket még esetleg érdekel a téma (a keresési eredmények alapján azt látom, hogy még mindig sokakat) és az első találatuk ide vezet.
A tegnapi budapesti „taxisblokád” eszembe juttatott pár dolgot, amiről most itt beszélek is:
Lambert úrral kávézgattunk Oktogonnál, ami előtt nézegettük is, hogy mennyire látszat biztonsági intézkedések vannak éppen érvényben, és hogy a kint posztoló mintegy 12 rendőr jelenlétének a súlya már-már vetekedik a határok légiességével.
A kávézás végeztél terveztünk átkelni az Andrássy úton (igen, tudom, nekem mindig az Andrássyn való átkeléssel gyűlik meg a bajom immár sokadik alkalommal), amikor is természetesen leállították a forgalmat. Az ott magukat pózba vágó rendőröktől az iránt érdeklődtünk, hogy ugyan mikor is oldják fel ezt a roppant erős blokádot. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy mintegy fél órán belül. (tovább…)
Évekkel ezelőtt Bihari Viki megírta egy átlagos család karácsonyi készülődéseit hestegeknek felérő címkékkel, ennek szellemében jöjjön a ma reggelünk, nem állítom, hogy feltétlenül vicces, de nagyjából ez történt.
kurvatelefon miertcsorog reggelvan denincsmégfél negyednyolc nyomdle aludjunkmég nemtudok keljünkfel nemakarok öleljmeg najó takarítanikellmég megbepakolni megdobozokatelrakni kérszreggelit holaporszívó sarokban nemleszünkkész készleszünk elfogunkkésni nemfogunk tegnapkellettvolna tegnapcsomagoltunk húzdodébbakanapét jóígy miértálltleezaszar túlmelegedett húzdkidugdbe nemazabaja akkorfelmosok bepakolok miértnemjönösszesemmi mitörtént kiborultaporzsák hagydmegcsinálom elegemvanelköltözömszarazegész hozomalétráthozdadobozokat desokvan csakparperc adogasdcsak elkésünk vanidőnk vanmégdoboz azokatis arégipipákatis nemférfeltöbb pontennyivolt elteszemalétrát megyaporszívó hülyehangjavan teleacsőhaddnézzem bazdmegmivanebben adjegykést összetörtdíszfenyőkéregcsomagolópapír bazdmegmajdnemleégettaporszívó mostmárjólesz mindjártmegyavonat mégtöbbmintegyóra tegnapkellettvolna hajnalkettőkormi akkoris megkellenefürödni arramárnincsidő elkésünk vanmégnegyvenötperc mindentlekapcsoltunk megnézemmégegyszer kihúztadafát induljunk miértnemzárodbeaközösajtót minekreggelvan csakegymozdulatlettvolna menjvisszahanemtetszik jo hovarohansz nehezekakibaszottajándékok holavillamos jönmár átkellszállni mikorjönmár kétperc nembajezisjólesz mégülőhelyedisvan leszállunk elkéstünk fenétvanméghúszperc honnétindul kilencesről frásztnyolcasról melyikkocsi alegtávolabbi legalábbnemháttalülünk felrakjamacsomagod sziaapamostindulavonat
Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem pszichológiai közelítésű asztrológiát tanulni a második évfolyam végén a nyári workshop előtt Rákos Péter elmondta a karaktervédekezések/karakterpáncélok ismertetése előtt, hogy ez a tudás megfogja változtatni a világképünket, máshogyan fogjuk látni a környezetünket, a minket körülvevő emberek viselkedését, jobban fogjuk érteni a motivációikat. Erre persze csak bólogattunk, hogy persze-persze hát ezért jöttünk. De valójában fogalmunk sem volt, hogy ez tényleg mennyire jól működő rendszer, és milyen betekintést enged emberi kapcsolatokba.
Ekkor fogadtam meg, hogy semmilyen tudással nem fogok visszaélni. Majd, amikor évekkel később elkezdtem a mágia útjára lépni, akkor szintén megfogadtam, hogy nem fogok visszaélni azzal a tudással és erővel, amit birtoklok. És nem olyan régen, amikor megkaptuk a átok/rontás levétel módszerét, és ezzel együtt az átkozás pontos technikáját is, akkor is megfogadtam, hogy nem fogok ezzel visszaélni és a saját önző érdekeim szolgálatába állítani őket. Pedig néha mennyire jó is lenne… (tovább…)