A világzenéről őszintén. Változik az ízlésem, vagy csak öregszem?

Éveken át viccelődtem azzal, hogy számomra a világzene az, amivel a világból ki lehet kergetni.

Ma pedig van csomó olyan zenekar, aki magát a világzene közé sorolja, és hallgatom a számaikat. Azért, teljesen nem változott meg az ízlésem, itt is van olyan bőven, sőt elég sok, amit nem hallgatok meg, és ami a mai napig idegesít az első hangtól kezdve, viszont tavaly az Everness fesztiválon és annak kapcsán számtalan ilyen előadót találtam.

„A világzenéről őszintén. Változik az ízlésem, vagy csak öregszem?” bővebben

Hogyan jutott el Fluor Tomi a Mizutól a Rakpartig?

Tegnap volt egy ilyen bejegyzésem Facebookon:

https://www.facebook.com/lzs84/posts/1005152456161848

Nyilván nem szeretném egy ilyen olcsó poénnal elütni a dolgot, nézzük meg egy picit komolyabban is ezt a kérdést.

„Hogyan jutott el Fluor Tomi a Mizutól a Rakpartig?” bővebben

Telefon mizéria – ismét

Két éve nyáron, amikor hőn szeretett kis xperia mini promat összetörtem gondolkodtam el először azon, hogy milyen telefont is kellene vennem következőnek.

Mivel a törés csak szépészeti gondot okozott funkcionálisat nem, így elnapoltam a kérdést. Majd, amikor teljesen megadta magát (az első bepókhálósítás után, szinte napra pontosan egy évvel, „Lambatoszék” esküvőjén) akkor a gyors megoldás az volt, hogy kerítettem egy hasonló telefont használtan kb 12 ezer forintért, átzsuppoltam rá minden cuccomat kézzel, ami nem felhőben volt, és örültem magamnak. Egészen addig, amíg egy kellemetlen nyári vasárnapon a kijelzője is le nem tette a szolgálatot 7 hónap után, végleg.

Ekkor kezdődött a dilemma, hogy mivel is pótoljam?

„Telefon mizéria – ismét” bővebben

Mulatási bulibáró

Amikor először szembejött a „bulibáró”, ami pixa és „kis Grófó” (sosem gondoltam, hogy leírom ezt a nevet) közös „szerzeménye” (szerintem ma kifog fogyni az idézőjel raktárkészletem), az első harminc másodperc után kikapcsoltam és azon tűnődtem, hogy ez most mi a szar volt.

Pixát egy értelmes és tehetséges embernek tartottam aki nem adja a nevét bármi szarhoz, ez pedig nézzük bárhogy is, egy nagy rakás fos.

Második nekifutásra jöttem csak rá, hogy lehet, hogy itt is kell keresni valami „csavart”. kis Grófó adja magát és elhiszi, hogy mennyire menő, de ha pixa által a klipben alakított szereplőt nézzük akkor kezd gyanús lenni valami. Nem fogok most kitérni a Gangnam styleos áthallásokra, de ez is csak a gyanúmat erősíti.

Lehalkítottam a zenét, teljesen és csak a képkockákat néztem (így kevésbé kapott el a hányinger). Szürreális helyszínek váltakoznak: panel rengeteg, kifeszített pálmafás kép, éjjel-nappali, játszótér, egy bmv belseje (mi a fasznak kocsi telefon, az 20 éve volt divat), majd valami elegánsnak tűnő hely bárpultja, rozsdás kapuk előtt, majd a bicikli út két méteres gazokkal, végül egy buli hely, ahol a bömbiből előkerül egy kecske, és megérkeznek „főhőseink” a bulihely táncterére, kanapéjára, majd a vécéjébe.

Az utolsó fél perc alapján pedig nem kérdés, hogy az igénytelen seggrázós, hányós klipet még punkok sem csinálnának, szóval, ez csak paródia lehet.

Innét szeretnék gratulálni tehát pixának, hogy rátudta venni kis Grófót, hogy szerepeljen a saját paródiájában, szép munka!

FLM Update

Több ismerősömnél láttam, hogy megosztogatták Facebookon az FLM Update nevű formáció eseményét, képeit a Morrison’s Ligetből.

Első látásra elgondolkodtam, hogy basszus mennyi ideje van Elődnek a Myon & Shane54 projekten kívül, hogy ilyen haknikat bevállal. Aztán, így irreálisnak tűnt ez a felvetés. Mégis mi szüksége lenne erre a bohóckodásra, ha heti szinten járnak külföldre fellépni. Elkezdett egyre gyanúsabb lenni ez a felvetés, ezért alaposan szemügyre vettem ezt a formációt, és megdöbbentem.

Az FLM egy alig 18 éve kimúlt zenekar, ami Császár Elődből és (az azóta sem hallottunk róla) Hoffer Daniból állt. A felháborodásom valahol ott indult, amikor rájöttem, hogy az FLM Update nevet Hoffer Dani porolta le, és keresett hozzá egy énekest. Amikor ez így leesett, akkor így bambultam, hogy ez így mi a szar.

Feltételezem, hogy sok munkája volt Daninak anno ebben a projektben ’91 és ’97 között, de az FLM arca és hangja mindig is Előd volt. Ez szerintem tagadhatatlan. Remek illusztrációja ennek az alábbi Xéniás buliról készült videó:

Világosan látszik Előd dominanciája a formációban, és hogy Dani csak a háttérben elklimpírozgat, és főleg a végén látszik (olyan 3 perctől), hogy kurvára nem tud mit kezdeni magával a színpadon.

Ezek után kicsit irreális számomra, hogy ez a „srác” az aki feléleszti ezt a formációt, persze picit más néven, mint ahogy a Hip-Hop Boyz is „Retro Show a Hip-Hop Boyz sztárjaival” néven tért vissza.

Életveszélyes fenyegetés

Egy bátor úriember az imént hívott egy ciprusi számról, a rendkívül kedves te büdös cigány felütéssel kezdte, majd azzal folytatta, hogy el lesz vágva a torkom.

Remélem, jól szórakoztál. De, ha azt hiszed, hogy ezzel megijeszthetsz, tévedsz.

Az apró IQ-d számára, pedig az felfoghatatlan, hogy zöld szemmel és szőkén születtem, így elég nehezen lehetnék cigány.

Gondolatok a tapolcai időközi választás eredményéről

Nem annyira szoktam vlogolni, viszont nem volt időm mindazt amit elmondtam leírni, így inkább séta közben mondtam el a véleményem arról, hogy mennyire visel a Jobbik mostanában nagyobb kabátot a kelleténél, miben téved az, aki szerint innét egyenes út vezet a kormányzásig.

Tegnapi sokk – Baki Ádám memorandum

Van egy album a gyűjteményemben, egy szerzői kiadás, amely az elejétől az utolsó hangig profi munka, ami a legtöbbet hallgatott korong az összes közül. Legalább százszor meghallgattam az elmúlt 6 évben mióta megvan. Néhány barátomnak mutattam is, nem könnyen fogyasztható anyag.

„Tegnapi sokk – Baki Ádám memorandum” bővebben

Belvárosi kebab háború

Érdekes dologra lettem figyelmes nagyjából egy hónapja, és a helyzet azóta is változatlan.

A belvárosban egy korábban fagyizóként, majd shotbarként üzemelő kis helyiséget átalakítottak kebabossá, de nem olyan akármilyenné, hanem az egyik hálózat tagja lett, ahogy a legtöbb ilyen a városban. „Belvárosi kebab háború” bővebben

Révbe érni?

Sosem voltam kimondottan kalandos természetű, alapvetően a megfontolt dolgok híve vagyok. Talán önsorsrontás, talán szülő programozás ez, nem tudom eldönteni, viszont jól elvagyok a magam kis világában, és sosem voltak rám jellemzőek az igazi epikus kalandok.

Kapcsolatokban ez más, ott megjártam hegyeket és völgyeket, mély barlangokat, és kietlen pusztaságokat. De, mostanában úgy érzem rendeztem a dolgokat magamban, ez a folyománya is annak, hogy két éve járok katarzis terápiára, és bár sosem voltak mély drámáim, sikerült bizonyos sebeket felszaggatni, fedett dolgokra rálátni és családi kimondatlan titkokat kideríteni. Szóval, rendeződtek a dolgaim, helyre zökkentek elakadásaim, és úgy gondolom, hogy a helyemen vagyok minden tekintetben. „Révbe érni?” bővebben

Tak3n

Az egyik program a héten az volt, hogy csütörtök este elmentünk ezzel a drága nővel moziba, mostanában egy kicsit tömeg undorom van (egy picit sok volt a karácsonyi forgatag a belvárosban, meg az adventi vásárokban) ezért úgy gondoltam, hogy valami csendesebb helyszínen kellene megnézni ezt a filmet, így a CorvinMozi lett a választott helyszín, és a legkésőbbi időpont, mert ordas teendőink miatt csak ekkor értünk rá.

Mivel nem láttam az Elrabolva trilógia egyik részét sem (csak a kettőnek a trailerét, még 2012-ben valamelyik film előtt), így pedáns gyerekként arra fordítottam az elmúlt napban jelentős időt, hogy munka – közben, irodában, és hajnalban otthon – megnéztem az első két részt. Vagyis 24 óra alatt láttam mind három részt, így elég frissek voltak az élményeim.

„Tak3n” bővebben

Egy kis nyári nosztalgia

Most, hogy így a hőmérő higanyszála már igencsak mínuszban van, és a hét középre -15 alatti hőmérsékletet ígérnek a meteorológusaink, elkapott egy kis nyári nosztalgia, így gondoltam a magam vicces módján megemlékezem az elmúlt nyárról 😉

Malaga-animacio

Az eredménye:
https://www.flickr.com/photos/dj_zone/14342895596/

Mandala a férfi útjáról

Elsőre meghökkentőnek hathat a cím, hogy a férfi útjához hogyan is jön a mandala, sőt, egyáltalán létezik-e ilyen mandala. A mandala ugye kört jelent az eredeti értelme szerint, egy olyan kört, amelyet meditációs objektumként szoktak használni, egy olyan ábrázolás, amelynek a létrehozása közben a létrehozónak jelen kell lennie, és átadnia magát az alkotásnak. Ilyen értelemben mandala az amiről mindjárt szó lesz, és ezekkel a szavakkal fogom ide a virtuális lapokra felfesteni, viszont a végén nem fogom összesöpörni, hanem itt fog maradni.

„Mandala a férfi útjáról” bővebben

Egy méltatlanul elhallgatott belvárosi legenda – Legenda Sörfőzde kocsi

A belvárosban kalandozva és gasztronómiai kalandokat keresve a magamfajta urbánus lélek belefut ilyen jól felépített és hangzatos márkákba, mint a Zing Burger, amelyek árnyékában méltatlanul eltűnnek olyan remek csemegék, mint a címben említett Legenda Sörfőzde kocsi.

Ennek a kocsinak a különlegessége nem csak a kézműves söreikben van, hanem a burgereikben is, sőt ami legaljasabb, e kettőnek a párosításából izgalmas gasztronómiai kalandok születnek. Kevéssé ismert hely, dacára annak, hogy jó helyen van, a Zing mellett szokott állni a Gozsdu udvar Holló utcai kijáratánál van, a Kazinczy utca irányában. De találkozni velük számtalan gasztronómiai fesztiválon, mint például legutóbb a Belvárosi Gasztrosétányon is.

No, de a lényeg. Hogy milyen is a Legenda burger? Szar szóvicc lenne, hogy legendás, ezért le sem írtam.

A bucinál szokás kezdeni az áskálódást, és eddig két különböző bucival ettem náluk, mindkettő jól működött, friss volt, nem morzsálódott, ami azért komoly előny. A zsenialitás a húsban van valahol, aljas módon feltételezem, hogy sörben pácolják, vagy locsolják vele, mert az íze különleges, és nem tudtam másra gondolni. Nem túl elvakult következtetés, egy hogy sörfőzdénél ugye. A sajtjuk jól olvad, és harmonizál a hússal és a karamellizált hagymájuk is jó. Szóval, az egész rendben van.

Főleg, ha választok mellé egy meggysört is, ami a valódi oka annak, hogy elkezdtem oda járni, és hogy egyáltalán megkósoltam a hamburgerüket, és nem bántam meg, sőt azóta is fogyasztom, ha módom van rá.

Gone girl beszámoló

Este negyed 10-re mentünk Dönizzel megnézni a Holtodiglan (Gone Girl) című filmet, és bár elkezdtem hallgatni a Filmbarátok podcast 59. részét aminek az elején spoiler mentes ajánlót, de azonkívül nem olvastam róla semmit. Bár, a Rossz szomsédság óta nagyon fogadkozom, hogy soha többé nem nézek filmet IMdb oldal megnézés nélkül. De ha már így alakult, szinte elvárások nélkül ültem be, annyit tudtam, hogy magas IMdb pontszáma volt, tehát, valószínűleg jónak kell lennie.

Mondjuk én köcsög leszek, és spoilerezni fogok, szóval ha valaki kíváncsi a filmre, ne olvasson tovább.

„Gone girl beszámoló” bővebben

A negatív alapállásunk

A történet apropója több, mint egy éve történt, így gondoltam most már leírhatom a történteket. Túl a csillogáson című film premier előtti vetítésén vettem részt az Urániában, majd a rendezvény végeztével ahogy szállingóztak el az emberek, segítettünk összepakolni, így végül kaptunk pár tálca megmaradt cupcake-et. A fotós cuccaim mellett egy tálcányit hoztam el, és elhatároztam, hogy hazáig elosztogatom. Mivel nem lakom messze, gyalog 10-15 percen belüli a táv és a belváros sűrű részein vezet át, úgy gondoltam, hogy találkozom akkora embersereggel, akik ezt elfogadják.

„A negatív alapállásunk” bővebben

Megmaradni önmagadnak?

Azon gondolkodom, hogy vajon mi a helyes, az örök változás, vagy görcsösen ragaszkodni valamihez, amiről azt gondoljuk, hogy azok vagyunk.

Naplemente

A változás a hatását és időtartamát nézve sokféle lehet. Van ami rövidtávú, ami csak egy hangulat, majd hamar elmúlik, ez a minden csoda három napig tart effektus. Ez olyankor történik meg, szerintem, amikor valaki egy gyors és nagy változáson megy át. Amikor ketrecharcosból békepappá válik félnap leforgása alatt. Ennek a hatása nem gondolom, hogy hosszútávú lehet, pont azért, mert annyi újdonságot hoz magával az egyén számára, hogy nem érzi magát benne biztonságban, a környezete reakciói sem fogják visszaigazolni a hirtelen változást, és így egy idő után visszafog állni, majdnem oda ahonnét a folyamat indult. „Megmaradni önmagadnak?” bővebben

Életem legszarabb repülőútja

Repületem már elég sokat életemben, de idén nyáron öt alkalommal kellett vasmadarak gyomrában vendégeskednem.

Először talán a címtől eltérően essen szó, egy pozitív csalódásról, ez pedig számomra a germanwings volt, az idei nyári szezon előtt nem utaztam még velük, ezért egy kicsit ódzkodtam tőlük, főleg mert általában KLM/AirFrance kombóval utazom, ahová csak lehet. Amit olvastam róluk, abból az derült ki, hogy ők egy félfapados járat, van normális helyfoglalásuk, nem versenyfutás kérdése a helyek elosztása, mint mondjuk WizzAiren, és még némi cateringet is lehet igényelni megfelelő jeggyel.

Az bizalmatlanságomat a beszállás előtti körülmények erősítették, hogy – a reptéri dolgozók között, csak tornacsarnokként emlegetett – földszinti kapun át lehetett beszállni, aminek tényleg tornacsarnokra emlékeztető linóleumos padlója, és szaga volt, és busszal vittek ki a géphez. Az ilyen társaságokat nem szoktam szeretni…

A megnyugvásom, hogy basszus, ez mégsem volt egy rossz választás akkor következett be, amikor leült az előttem lévő sorba Chris Mattheisen, a Telekom vezérigazgatója. Mielőtt köszöntünk egymásnak az futott át az agyamon, hogy ha neki rendben van a germanwings, akkor én sem fintoroghatok, és tényleg.

Korrektek voltak az egész út során, és az kölni átszállásnál is, főleg, hogy ott nem busszal vittek a terminálhoz, hanem a terminálba érkeztünk. Az egyetlen negatívum az volt, hogy az Ibizára tartó gép 2 óra késéssel indult, de ezt tudjuk be az időjárásnak.

„Életem legszarabb repülőútja” bővebben