Árnyékok a hétvégén

Ugye említettem, hogy lesz valami ilyesmi, hogy én, meg Balaton, meg utazás, család és ilyesmi.

A kedves időnek, sikerült elég erősen megtréfálnia engem, ugyanis míg a fővárosi aszfalt csíkokon tócsák és pocsolyák képződtek, addig a déli parton halálosan jó idő mellett 7 ágra sütött a nap.

Irodán kívül
“Árnyékok a hétvégén” bővebben

Utazás in details

Szóval ott tartottam 50 perce, hogy taxi a ház előtt, és ilyenek.

Nos, a taxis úgy gondolta, hogy bár a Margithíd akár köpésnyi távolságra van tőlem, mégis az Erzsébet híd lesz az, ahol mi át akarunk menni, és rá akarunk fordulni a Keleti pályaudvarhoz elvezető cél egyenesebe. A város nézésnek az ára majdnem az lett, hogy lekéstem a 6:30-as Baranya ICt. Ettől egyedül az mentett meg, hogy a 3-as pénztárban ülő kedves szőke hölgy világbajnok sebességgel adta ki a jegyeket. Ha jól rémlik 6:24-kor álltam be a sorba, és 3 perc múlva már a jegyekkel a kezemben siettem felfelé a lépcsőn. Mindenzt úgy, hogy legalább 6-an álltak előttem.

Pontosan indultunk, és most az utasellátó kocsiban ülve pötyögöm eme sorokat “Kontinentális reggeli”-m fogyasztása közben, miközben elhagyjuk éppen a várost, ahol élek. Most értünk ki Tétényől. Ha visszafoghatatlan közlés kényszerem lesz, majd úgyis folytatom.

9:40 körül majdnem könny szökött a szemembe, megláttam azt a mozdonyt, amit 4 évesen vezettem. Nem, nem játék mozdony volt. A Baja-Sárbogárd útvonalon közlekedő M41 2142 névre hallgató szépség volt. Azóta amikor meglátom, mindig elérzákenyülök. Most is félálomban üldögéltem az InterPici egyik négyesében, és felnéztem, és amikor legláttam csak annyit, mondta, hogy szia bébi 🙂

Node, most hazaértem és valahogy így fest a családi kép most körülöttem:
András, Tamás és a batyi

Családi intermezzó

Ma reggel sikeresen megküzdöttem a ténnyel, hogy késik a Szentendrei HÉV, nem jár a 4-6 Moszkva tér felől, és a 2-es metró sem egy Batthyány téri áramszünet miatt. Tehát kellemesen átsétáltam a Margit-hídon, és mivel Szeráj ilyenkor még inkább zár mint nyit, a csirke fogóban ejtettem túszul mai reggelim tárgyát.

Node, amiről valójában írni akartam:
Beértem az irodába, és miután sikerült életet lehelni a levelezésembe, meglepődve tapasztaltam, hogy kaptam az egyik kedves unokatestvéremtől húsvéti családi képeket.
Mivel a családom azon részéről egyrészt nincsenek egyáltalán képeim, másrészt amik vannak legalsó hangon is 10 évvel ezelött készültek, ezért ezeket most nyílvánossá teszem.
Tehát a képek itt tekinthetők meg.

A képen található személyek valamennyien kivétel nélkül édesapám családjához tartoznak. Legnagyobb számban unokatestvéreim vannak jelen, akik már a harmadik generációt képviselik a családban, és vannak ketten már a negyedik generációból is.