Esti mese

Egyszer volt hol nem volt, egy Internetes szolgáltatásokkal foglalkozó cég.
Dolgozott ott egy srác, akinek feladata volt, hogy uj weboldalt építsen, a régieket karbantartsa, együtt dolgozzon flash programozókkal, animátorokkal, php és adatbázis programozókkal.
Történetesen ez a srác szeretett pörögni, és nem tökölni a problémák megoldásán, – főleg hogy ha adott esetben súlyos pénzekről van szó – hanem megkeresni a megfelelő embert a probléma megoldásához, és közösen a lehető leggyorsabban megoldani.

Ezzel sokáig nem is volt gond, mivel egy szobában lehetett a feletteseivel, és pár szobára a programozóktól. Sőt volt olyan hónap, amikor közvetlenül a programozók mellett dolgozott, az volt neki a mennyország.

Történt azonban a szörnyű eset, hogy a szinten bellül a lehető legtávolabbi irodába költöztették heted magával, és ez a távoli iroda véletlenül a tulajdonos irodája mellett volt, aki szeretett nyitott ajtónál dolgozni.

Mivel főhősünk külön irodában volt a feletteseitől, gyakran kért verbálisan iránymutatást, valamint a lehető legtávolabb a programozóktól is, és ezért gyakran bizony a tettek mezejére lépni, és neki indulni a szépen dekorált folyosó rengetegének, egészen a megváltást jelentő ajtókig.
Történt pedig, hogy egyik nap a tulajdonos nem volt éppen a legrózsásabb hangulatban, és szöget ütött a fejében, hogy ez a kisbuzi mi a faszt ugrál itt ki-be az irodába és mért nem dolgozik.
Emberünk kézen-közön meglett intve azért, mert merte a munkáját, végezni becsületesen, időnként erején fellül is, és ehhez kiment az irodájából napjában sokszor.
Csak annak köszönheti, hogy még szék van a segge alatt, hogy az érintett vezetők kiálltak mellette.

És bizony gyerekek, vannak olyan szerencsés emberek, ennél a mesebeli vállalatnál, akik hosszú hetekig nem végeznek effektiv munkát, ellenben meghúzzák magukat, és ez teljesen természetes…
Itt a vége fuss el véle.

Természetesen a fent említett történet egy ősi inka anekdóta, valóság tartalma konvergál a nullához, ezen fellül fikciókon és nem valós életből vett sziutációkon alapul.

Lássuk most az alap helyzetet az iró saját szája szerint.

Olyat mindannyian láttunk már, hogy valakit azért rúgtak ki, mert keveset dolgozott.
De hogy valakinek azért lóg Domoklész kardja a feje felett, mert túl sokat dolgozik, az egy kicsit meredek.

Valóigaz, túl komolyan veszem a munkám és sokszor lojálisabb vagyok a céghez mint saját magamhoz, mindent úgy csinálok, mintha magamnak csinálnám, és ennyire veszem komolyan a feladataimat.

De ma rájöttem, hogy nem éri meg.

A cég vezetés nem tetszését váltotta ki az, hogy sokat kijárkálok az irodából. Pedig nem cigizem, a kávé gép kreditjeimben is ma kezdtem meg a februári adagom és hevenyes hasmenésem sincs. Tehát nem saját szórakozásból járkálok ki, hanem mert valami fontos dolgot kell elintéznem, pl. éppen áll az egyik oldalunk, vagy legalábbis egy része.

Ha ezért megrovást, és figyelmeztetést érdemlek, ám legyen.
De, akkor inkább tovább állok, olyan helyre, ahol megfelelően értékelik az erőfeszítéseimet.

Ellenben jól esett, hogy a főnököm, és a vezetők akikkel dolgozom kiálltak mellettem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.