Igen, Imrénk bizony betöltötte (ileltve jó kockaként letöltötte) a 25. életévét.
Nagy öröm-boldogság ez.
Az egyetlen gond a szülinapozás napjával csupán az volt, hogy mindenki hulla fáradtan indult neki az estének.
Én az irodában voltam, amikor Erika részéről jött egy csábitó meghívás palacsintázásra, így beadtam a derekam, és elsiettem Deák térre, hogy onnét gyalogosan közelítsük meg Nagyi palacsintázóját.
Ezután az Andrássy úton elindultunk Oktogon felé, de ő az egyik sarkon septében elbúcsúzott és ott hagyott. Egy pillanatra dilemmáztam, hogy még Holdudvar elött megnézzem-e Morrison’st. De végülis oktogonnál magamba tettem némi ételt majd felhívtam Ákibácsit, hogy hol van. Aszondta 10 perc és jön. Ez nagyjából így is történt, aztán gyalogosan megindultunk a körúton buda irányába.
Esti szenvedéseink és mulatozásunk helye a Holdudvar nevű csodálatos ojjektum vala. Ott is nyilván főleg a koktél pult, ami körül lézengtünk kb 1.5 órát, aztán Ákci bácsi úgy gondolta, hogy ő álmos ezért ellépett. Ez visszafordíthatalan bomlási folyamatokat eredményezett a bulizási morálra nézve.
Éjfél után volt, hogy mindannyian elindultunk. Úgy gondoltuk haza megyünk, igy a hídnál 2 felé váltunk. Kalóz, kangi és Gyöngyi mentek Nyugati felé, Márk, András és én mentünk Buda felé. Majd 3 lépés után nagyiramban rábeszéltük Márkkal Andrást, hogy de ő bizony Gyöngyit el akarja kísérni az éjszakaiig, mi pedig majd Monte Carlóban megvárjuk.
Ebből a megvárásból 2 sör és 2 viszki lett a részemről, meg nagyjából 4-5 éneklés 🙂
Kaller, a szülinapod egyébként azért méltó módon is meg kellene ünnepelni… 🙂
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.