Fogorvos néni szeret engem

Szóval megbeszéltük anyukámmal, hogy ha nem tudja elvinni az ikreket oviba, mielött menne dologzni, akkor én fogom. Ez csak azért hiúsult meg, mivel fél kilenckor keltem… Igen akkorra már a fogorvos néni székében kellett volna ülnöm… Nem baj, azért kilencre csak odaértem.

Megérkezés után lekötöztek, kaptam egy jobbost, meg egy balost a szénlapáttal. Majd két kalapáccsal kiverték a problémás egyedeket, a helyüket beöntötték betonnal és méretre reszelték. Így most teljesen szürke a pofám… 😀

Najó ez nem egészen így volt.

Egészen tizenegyik küzdött a számban különköző agresszív segédeszközök aktív bevonása mellett.
Gondolok itt, a gyors és a lassú fordulatú fúrókra, reszelőkre, érzéstelenitő injekciókra, valamint arra a fangli számra kevert csontszínű fogtömésre, amit szinte öntöttek a számba.

A doktornőt egyébként imádom, (annak ellenére, hogy intravénásan fogyasztja a műforradalmi hangulatot keltő rémhírtvt, és persze a váróban is az ment) az elmúlt 5 évet leszámítva hozzá jártunk. Mert korrekten dolgozik. Műfaterom száját is ő rakta rendbe, amiért körülbellül Béke Nóbel-díj járna neki, mert legalább annyira heroikus küzdelmet jelentett.

Szóval megérkeztem. Leültetett, megnézte. Már izzította is a már említett két injekciót, amit így sikerült állkapocs csont tapadási pontjába beszúrni. Meglepődtem, hogy 5 percen bellül lógott a teljes jobboldalam. (Még gyerekként emlékszem, hogy fél órával azután kezdett hatni az érzéstelenítés, miután hazaértem…)
Mielött elkezdett volna komolyabban dolgozni, csinált egy röntgent a jobb lent hetesemről, amin szörnyülködött…

Aztán munkához látott. Rengeteget fúrt, majd fura reszelő jellegű dolgokkal próbálkozott, aztán amikor a gyors fordulatú furóval már nem ment, a lassúval játszott. Mire kitisztította a problémás részeket, orvosi acél darabokat rakott a számba, amik, legjobb emlékeim szerint ki sem kerültek, így most nagyörlőimben járulnak hozzá a rágási élmény tökéletessé tételéhez, sok csontszinű tömőanyag társaságában.

Az egyik kisörlőmnek ugye letört a negyede, ezért azt kikellett idegelni, majd pedig fura rózsaszín müanyag jellegű dolgok kerültek a fogamba, amik szintén nem kerültek ki. Erre épített rá valami szépséget, ami elütően fehér szinű. Ez valami gyógytömés féle, de nem végeles, mivel majd azt is megcsinálja novemberben végelegesre. Addig ilyen félkész hatást kelt, de legalább a fogam belseje nem levegőzik, nem romlik és legfőképpen nem fáj tovább…

Így most már legalább jobb oldalon képes vagyok fájdalom nélkül enni, ami ezért lássuk be annyira nem rossz.

Ezután haza. Gondoltam alszom egyet, mert még bennem volt az álmosság rendesen. De eközben elkezdett tisztulni belőlem az érzéstelenítő és jobboldalam borzalmasan lüktetni. Nem baj, algopyrin, aztán jó lesz.
Bevettem és átaludtam a délután.

Este pedig kellemes meghívásnak kellett eleget tennem, mivel unokatesómnak gólyabálja volt. Megkért, hogy mennyek el érte éjfélre, az egyik közeli diszkóba (2 utcára van). Gondoltam merészet, akkor már elmegyek vele, hátha találok valami ismerőst a tanárokon kívül. Mert, hogy én is ugyanabba a suliba jártam.

Valóban, a bejáratnál az igazgató helyettesbe botlottam. Beszélgettünk egy kicsit, megmutattam neki, hogy igen ő az unokahugom, és tessék rá figyelni, különben ejnye-bejnye.

Majd kifizettem, a horribilis 600 pénzes beugrót.
Az egésszel annyi baj volt csak, hogy az átlag életkor 14-15 körül lehetett.
Amit a személyzet, Kornél és Dixi barátom, a tanárok, valamint én javítottunk meg.

Fenntartom, hogy hiba volt 8 után elindulni, annak ellenére, hogy 7-től éjfélig volt meghírdetve a “buli”.

Kezdésnek letoltam egy Beck’set, és egy vodka+bomba kombót. Utánna könnyen ment a tánc 😉
Kilenc körül kezdett telni a hely. Ekkor érkeztek meg Daniella barátnői, így átadtam nekik, valamint befutott a már említett Adrián barátom, és Kornél is. Mivel Adri tíz körül lépett, erőteljes fáradtságra, és másnapi munkra hivatkozva, így Kornéllal beszélgettünk és iszogattunk. Ami főleg burnben, és bombában merült ki.

Éjfélkor valóban vége lett a partyzásnak. Kornél és a barátnője Kitti kocsival jöttek. Kérdezték, hogy elvigyenek-e haza. Mondtam hogy nem kell, még járunk egyet a városban.
Elmentünk pizzázni, a belvárosi Pizzériába, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk velük. Mire gyalog odaértünk, ők is megérkeztek, némi lepakolás, meg átöltözés után.

Egy órára értünk haza. Mivel Daniella nálunk aludt a lelkére kötöttem, hogy ha szeretné, hogy reggel elkísérjem a Diák-napra, akkor negyed nyolckor keltsen fel különben nem leszek emberi állapotban nyolcra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.