Ah

Mokas este volt a tegnapi is.
De eltelt, és én letudottnak tekintem az Aktivás korszakom.
Igaz, a főnököm bepróbálkozott azzal, hogy maradjak még pár napot, és adjak át mindent, meg hogy ha most elmegyek nagy szarban lesznek. De nem érdekel. Elég idő lett volna mindenre, ha az utódomat nem az utolsó héten veszik fel, msárészt meg ha valami normális embert is felvesznek, nem csak egy olyan csávót, aki csak Oraclehez ért, webfejlesztéshez köze sincs.

Szóval munka után, két kolegámmal, Petivel és Mikivel lementünk Morri 2-be, megnézni a koktélokat…

Elöször úgy gondoltam, valami szoliddal indítsunk. Így lett belőle 3 Mojito.
Aztán gondoltam, hogy kicsit távolabbi vizekre evezünk és a következő áldozat a Tequila Sunrise lett.
Ezután úgy gondoltam, hogy elég felkészültek az urak, arra amit valóban mutatni akartam nekik, így érkezett 3 Zombie.

Rajtam ezután úrrá lett a kóros fáradtság, így úgy gondoltam elindulok haza.
Közben mint kiderült Judit 40 percet várt rám az utcán… Csak azt nem értem, hogy miért nem jött le, vagy hívott fel, vagy ment vissza Szerájba, vagy akármi.

Mindegy felhívtam, hogy wtf, mondta hogy westend. Jó akkor jer 4-6 megállóba, és megyünk hozzám úgyis van még másfél órája.
Ez így is lett. Margit-hídnál neki indultunk az OTP Bankfióknak zsét kivenni, első közelítésben nem találta a bankkártyáját, mondtam hogy kinyitom az enyemmel, majd bent megkeressük.
Táska feltúrás, semmi. Jó akkor kimegyünk és indulunk át hozzám kipakolni a táskát. Közben telefon Zolitól, hogy akkor gyí Újpestre, ő 20 perc múlva ott lesz. Közben megtaláltuk az iratait és a bankkártyát is. A csodálatos női táska relytelmei…

Hazajöttem, és elkezdtem dolgozni, mert az úgy jó.

Aztán 11 után írtam egy smst, megtudakolandó, hogy lesz-e estére sz/háló vendégem.
Mivel éjfélig nem jött válasz békésen elmentem aludni.

Valamikor hajnalban csörgött a telefonom, hogy lent vagyok-e Morri2-ben. Mondtam, hogy igazabol itthon vagyok, és a kispárnámat szeretgetem, alvás címszóval. Mondta, hogy akkor ő sem megy, mert csak miattam ment volna.
Ohh… :$

És akkor aludtam tovább.
Míg nem valami különös indíttatásból felkeltem hajnali 11 órakor, és azóta itt ülök a kanapémon, egyszál notiba öltözve…

Ellenben szerintem most fogom magam, és megnézem milyen a Mammutban ebédelni egy ezüst szinű mosolygós alátéttel.

“Ah” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A többiek megnyugtatására közlöm, hogy nem mindig vagyok ilyen, most beteg vagyok nah 😀
    Amúby pedig felhívtam az urat és tudta,h kint várok rá, csak az alkohol ugye… 🙂
    Magyarázkodás vége 🙂

  2. Én öt percnél tovább nem várok senkire~:))) nem is értem hogy voltál képes ennyit~;) ~:)))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.