Amikor a fagyi még utoljára visszanyal

Szóval a “kedves” francia ex-főnököm, kitalálja, hogy én DIREKT lelőttem a szervereket, és ezért nem tudtak dolgozni hétfőn.
Kár, hogy utoljára pénteken este voltam bent távolról az egyik gépen, azért hogy adjak magamnak Allow-t az otthoni IPmre, hogy tudjam a Wikit orrvérzésig szerkeszteni.

Egyébként, ha valamit meg akartam volna ölni, akkor nem a fejlesztői gépet ölöm meg, hanem a frontendeket. Barom.
Másrészt, ha valamiben kárt akarok tenni akkor miért írok dokumentációt hétfő hajnal fél háromig? He?

Akkor most kinek számít a becsülete, barom arcú, csigazabáló, előbb gondolkodó, aztán ugató, büdös, önelégült mocskok?
És mi a f*szért rágalmazol, amikor felhívni meg nem mersz, csak felhívatni a talpnyalóddal, akinek annyi esze van, mint két marék száraz lepke ürüléknek?!

Ennyit akartam bíró nő.
Köszönöm a szót.

“Amikor a fagyi még utoljára visszanyal” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Émmég nokomment 😀
    Egyik gyakornok reggel megkérdezte, hogy én miért megyek el? Arra is mondtam, hogy émmég nokomment 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.