Hugo bucsúzik

Nos, akkor leírom milyen volt a péntek estém, és hogy hogyan találkoztam valószinűleg hosszú ideig utoljára Hugóval.

Ugye sikerült három órát aludni csütörtök este, pontosabban péntek hajnal 6 és 9 között.
De a következő napom sem sikerült sokkal jobbra.

Ugye dolgozik az ember este hatig, na most ez ma fél kilencig sikerült. Háromnegyed 9 volt, mire otthon leültem és elhatároztam, hogy akkor most lemegyek Morrison’s 1-be, úgysem volt már vagy 18 órája…
Nem mellékesen megbeszéltük Hannával, hogy Karácsonyi ajándékot cserélünk…
Éppen kezdtem indulni, amikor megláttam MSNen Hugo neve mellett, hogy “Bucsú buli ma (péntek) este 19:00 Morrison’s 2”.
Azt a krv, akkor megint rohanás lesz…

Sikerült is emberi vonásokat operálni magamra, és leérni este tízre az Operához. Körbe csókolgattam mindenkit, Hannával ajándékot cseréltünk, beszélgettem Ákossal, aztán beszélgettem az orrát a földön hordó kangival. Úgy tűnt nem túl jó őt, egy bekötött szemű, kampós karú, marcona kinézetű, rablásra skillezett, tengeri warrior nélkül látni… De ez már csak ilyen, Kalóz barátunknak fontos jelenése, és halaszthatatlan csapatépítés jellegű ivászata volt Berlinben. Az ismertség átka 😉

Nos szóval, lent mindenki kiöntötte pici lelkét nekem, ezután pedig hívtam egy inter galaktikus utazásra szolgáló, humanoid irányítású szupeszónikus teleportáló készüléket, ami felszállástól számított 4 perc alatt a másik Morrison’sba varázsolt.

Körbejártam minden zugot, de sehol sem találtam Hugót… Lógattam is az orrom, hogy, ez igen, ezt alaposan elkrtam.
De végülis, miután beálltam a fénypult mögé, előkerült a sitebuilder mester. Kimentem a pultból, és megöleltem, ezt a hülye gyereket, akit nem tudom miért, de imádok…

Nagyon különbözünk, a világnézetünk, a gondolkodás módunk, a hozzállásunk, a szakmai tapasztalataink, az életmódunk, vérmérsékletünk… Szerintem Hugó majdnem a tökéletes ellenpontom, legalábbis sok szempontból az. Ez vezetett is jó pár nézet eltéréshez köztünk…

De alapvetően nem erről akartam írni, hanem arról, hogy azt hiszem köszönettel tartozom neki, bőségesen.

Amikor (gyakorlatilag) junior sitebuilderként jasminban kezdtem, ő volt a mester, aki értett mindenhez, mindenre tudta a választ, vagy ha nem is, de általában megtalálta.

Felnéztem, és felnézek rám és a tudására a mai napig is. Szakmailag azért, mert én nem tudnék ennyi css-hack ismerettel a fejemben aludni. Egyszerűen nem férne el… vagy ha el is férne, az ágyamat keletről határoló szekrény, és a nyugatról határoló éjjeli szekrény, és hifi torony közé nem férne be.

Másrészt emberileg is nagyon tisztelem. Ismerve a múltjának azokat a részeit, amiket megosztott velünk, és amiket láttunk, hogy átélt amíg a munkatársai lehettünk. Hihetetlen.

Harmadrészt a higgadtságát szerettem talán legjobban. Aki ismer, tudja, hogy forró fejű vagyok. Vannak esetek, amikor ezt jól leplezem, vagy jól akarom leplezni. De ő tényleg nyugodt tudott maradni, mindig. Egyetlen egyszer láttam olyat nála, amikor elpattant a húr, elszakadt a cérna, kiborult a bili, lángra lobbant az olajos hordó, de akkor ez a négy így együtt…

Most pedig, leakasztja szögről a kabátját, és elmegy…
Igaz, nem gyalog mint Jelky András 😉

Amikor a buli végén odajött elbúcsúzni, és elindult kifelé, nem álltam messze attól, hogy könny szökjön a szemembe. :\

Vigyázz, magadra a Spanyolországban.

“Hugo bucsúzik” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Sajnálom én is hogy elmegy, de azért remélem jövőre megint összefutok majd vele, hisz biztos jön haza Mo-ra. Másrészt meg azt hiszem gyakrabban kell majd bekapcsolnom az msn-t, mert a buliról semmi tudomásom nem volt. 🙁

  2. Ez olyan nekem mint a tanítás volt. Sok marha, rengeteg szívás és energia, gondok, parák, de a végén mindig volt egy két ember, és nhány másodperc, amiért emgérte….Nagyon…ezért szeretek élni, ezek, mindennél többet érnek 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.