Esti történetek – A három hónapos lánykérés

Ákos multkor megjegyezte, hogy nincs bennem népnevelde szándék.
Nehogy már ne…
Elmesélem milyen ‘atyai’ jótanácsokkal látott el a ma esti taxi sofőröm, és hogy ez számomra mit jelent.

Szeretek néha a taxisokkal beszélgetni, érdekesek a reakcióik, és hogy miket mondanak el vadidegeneknek. A ma esti taxisom elárulta, hogy a feleségének a kezét akkor kérte meg, amikor 3 hónapja voltak együtt. A sógor jelöltje dobta fel egy édesnégyesben eltöltött mozizás után, hogy ha már úgyis oly’ régóta együtt vannak miért nem veszi el a csajt.
– Áhh, úgysem jönne hozzám, vagy igen?
– Igen!!!

Az úr azt mondta, hogy akkor volt 27, a hölgy pedig még zsenge 19…
Az eset után egy évvel volt az esküvő, ma pedig egy 18 éves lányuk és egy 11 éves fiuk van. Azt mondta, hogy ha akkor a sógora nem tolja be ezt a dolgot viccből, valószínűleg sosem gondolt volna rá…

Ez számomra annyit mond, hogy ne menjek el lehetőségek mellett, és úgy éljek, hogy ne “bárcsakoljak” és a “mi lett volna ha” érzések se gyötörhessenek.

És neked mit mond? 🙂

“Esti történetek – A három hónapos lánykérés” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Nekem azt is mondja, hogy nem biztos, hogy várni kell a legjobb pillanatra, mert ha túl sokat vársz, lehet, hogy úgy alakul az életed, hogy az a pillanat nem is fog eljönni…

  2. A jelenlegi történet tisztán didaktikus célokat szolgál. Minden kapcsolata a valósággal fikció, és a véletlen fura játéka.

  3. Számomra azt jelzi, hogy ez a pasi sosem vette voln a el azt a nőt,ha nincs a sógor. Továbbá azt is, hogy az,h még nem váltak el, csupán szerencse és megszokás :D!

    Hozzátenném,h a családomban egyetlen válás sem volt még:)

  4. Egyetértek Nio-val:) Esetleg annyit tennék hozzá, hogy az emberek többsége szerintem nem 40 körül vagy afölött szokott válni és eléggé nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy 2 gyereket, közösen eltöltött 20 évet, stb az ember feldobjon a bizonytalanért:) Marad a megszokás, ami jó esetben szeretettel vagy a másik kölcsönös elfogadásával jár együtt:)

  5. “.. ha már úgyis oly’ régóta együtt vannak miért nem veszi el a csajt.
    – Áhh, úgysem terhes, vagy igen?
    – Igen!!!”

  6. Szerintem néha túlságosan rohanunk, máskor túl sokat toporgunk; felnagyítunk jelentéktelen dolgokat, közben nap, mint nap rájövünk mennyire semmis ez az életünkben; a 21. század önmegvalósításának vágya túlkomplikálja a gondolkodásunkat; csak mennénk, csak szeretnénk, csak ölelnék, és ezt sosem bánjuk meg; így nem lesz ‘mi_lett_volna_ha’ vagy ‘bárcsak’, csak öröm és kedves emlékek; ha szeretnéd, csináld, ha nem, lépj tovább!
    🙂

  7. ez is egy lehetoseg. de ki tudja megmondani, hogy miket hagyott ki azzal, hogy lekototte magat ahhoz a nohoz?

  8. Kit érdekel, mit hagyott ki… Nyilván boldog/jól érzi magát/eléldegél elégedetten, ahogy az elmúlt 20 évben is. Ellenkező esetben nem ezt a történetet mesélte volna.

  9. Normalis…normalis.
    Mi a normalis de most komolyan?
    Amit az ún. társadalom annak tekint és a többi birka meg követi a ‘normális, elfogadott, kulturalt’ idea mögé bújva?

    Faszt:P

  10. Ebben amugy igazad van.
    Ha mélyen leszáll a lila köd, én is képes vagyok baromságokra. Lehet, hogy a 8 nap utáni lánykérés sem állna messze tőlem. Bár ez most úgy sem fenyeget 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük