Szakítós buli, élménybeszámoló

Csak nem kerülhettük el a végzetünket, és összekellett hozni a blog rajongó táborát, és a szerkesztőket. Ezt némiképpen megbolondították egy kis inda videós forgatós, nyilatkozós, riporteres mókával is…
Node, ne rohanjuk ennyire előre, lássuk szép sorban

Gondolkodtam rajta, hogy fogom magam, és még 9 elött oda tolom magam. (Amit, mint kiderült többen megtettek,
és tisztes távolságról figyelték a többieket.)
Végülis 20:40-kor hívtam fel a kedvenc taxi társaságom, hogy ugyan legyenek már olyan jók, és küldjenek már valami szállítmányozó eszközt, mert elkésés forog fenn. Tíz perccel később már a robogtunk is.
A sofőr, GPS nélkül is tudta, hogy hova megyünk. Ami azért megnyugtató, mert nekem fogalmam nem volt róla.

Végülis ahogy a nagykönyvben megvan írva 21:00-kor beléptem a helyre, némi pozicionálás után odaléptem a legnagyobb lélekszámú asztalhoz, hogy ugya náluk lehet-e exek fényképével dartsozni?
Felröhögés, igen ülj le.
Kezdetben, ez a legnagyobb lélekszámú jelző velem együtt is csak 7 embert takart, de a következő negyed órában elkezdtek megérkezni az emberek. Főleg miután notit rántottam, és a blog főoldala látszott a kijelzőn.

Ezután nem sokkal érkezett meg, és ült le mellém a maceszes történet szerzője az exével. A másik oldalról pedig a vályogos úriember telepedett le, néhány pohár bor, és egy hölgy kiséretében.

Negyed tíz után érkezett meg Anita alias “Veres Pálné”, akinek a művésznevére érkeztek találgatások, de a konklúziót csak nem hallottam, és Laci alias “vl” is befutott a tesójával, és az indexes különítménnyel. Ekkor indult valójában a LiveBlogolás, és az elb*szott aranyköpés gyűjtés, amit végülis abba hagytam, mert, hogy egy klasszikus idézzek Barnától, úgysem “jön át”.
Az asztalunktól még rémlik brian_a_nazareti és gargoyle neve is, egyébként 🙂

Az egyetlen komoly problémám az este folyamán a kiszolgálás sebessége volt, amit azért többen is kifogásoltak. Satieval és vl tesójával (nem tudom a neved, sry) 20 percet vártunk a sorunkra a pultnál.
Ennek egyetlen pozitívuma az volt, hogy közben egy hölgyet felhomályosítottam arról, hogy ez milyen buli is. Mivel abban a kényszer képzetben élt, hogy ide sok perverz állat jött, akik egyszerre akarnak szakítani…

Az asztalhoz visszatérve szaffy mellett foglaltam helyet, mivel a notimat bedobtam, egy távoli sarokba, töltődni.
Az aktív beszélgetéseket azok a tények zavarták meg, hogy többen megindultak hazafelé.

Végül éjfél után én is úgí döntöttem, hogy ez így első közelítésre nagyon jó volt, és már várom a februári ValentineBreaket 😉
Az éjszakát egyébként a kedves högyek, és jófej srácok egyvelege jellemezte 🙂

“Szakítós buli, élménybeszámoló” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Szabad szépen sorbatérdelni és bekapkodni.
    Akik ott voltak, és meséltek róla, mindenki azt modnta hoyg marha jó volt 😀

  2. Persze, hogy sz.. volt!
    Mert csak az a jó buli, ahol felnőtt emberek nem tudnak értelmesen kommunikálni egymással, gyalázzák, lehányják egymást, esetleg még a lábukat is a másikba törlik, is min. mindenki 2x dug mindenkivel.
    Szép.

    Én sajnos nem voltam (lévén a messzi, vidéki préri gyermeke), de rendszeres blogolvasó/kommentelő vagyok, és abból, akik és ahogyan kommentelnek, ill. akikről tudom közülük, hogy ott voltak, azt kell mondjam: tuti jó kis nyugisan iszogatós, dumcsizós, hangulatos összejövetel lehetett.
    Az ilyen a jó buli. Nem az, ahol a kokót tolják, meg hányásig isszák magukat, és közben a fejüket a falba verik.
    🙂

  3. én ott voltam, lesz ez még jobb is. bár nem voltam a főasztalnál, mellém is jó arcok ültek le.

  4. Most csüti? Nem hiszem. Program van. A Valentin napin ugye meg nem leszek még az országban se! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.