Szakmai rátermettség

Vannak dolgok, amiket az embernek nem kell erőltetnie, akkor amikor az mondjuk nem megy. Vagy nem egészen úgy megy, ahogyan kellene. Erről filozofálnék el egy picit, persze ennek semmi köze nem lesz a ma estéhez, és annak egyik mozzanatához sem.

Szóval, néha találkozom olyan emberekkel, akik csinálnak valamit, alsó-közép kategóriás színvonalon. Nem feltétlenül azért mert szeretik, hanem mert “ezt dobta a gép”, “nekem ez maradt”, “úgy gondoltam kipróbálom ezt is”, vagy bármilyen hasonló, hajra kenhető indokkal.

Ebben a baj csak az, hogy az ember mentalitásán meg fog látszani, mert van olyan, amikor le esik a smink, és nincs meg a manír, ami takarná az ember valódi lényét, ami viszont alapvetően ellentétes azzal amit csinál. Ilyenkor rajta kívül mindenki látni fogja a varázslót a paraván mögött, a farkas foga fehérjét, vagy éppen a sárga utat Ózhoz….

Még lehet hogy ezzel sem lenne baj, de amikor valakinek pont olyan a foglalkozása, szakmája, hivatása, ahol ez nem fér bele, és nagyon látszik, akkor ott kezd el a ciki felé mutató célegyenesbe fordulni a történet. Főleg akkor, amikor valaki nem érzi, hogy mekkora felelősség van rajta, egy adott feladat elvégzése közben, és mondjuk meghatározó szerepet tölt be, és hogy, az őt alkalmazó cégről kialakult kép milyensége, valamint az ügyfelek megelégedettségi mutatója is rajta múlik személyesen.

Példának okáért, úgy gondolom, hogy az életben nem leszek taxis, mert a gyomrom nem bírja, másrészt utazás közben ritkán tudok beszélni, mereven szoktam bámulni az utat, ugyanis. Az is biztos, hogy szociális munkás sem leszek, mert mocsok mód érzékeny az orrom, és a legyűrendő feladatok egy része közben találkozik az ember ilyen jellegű hatásokkal…

De mondjuk ha valaki nem tud vezetni, az ne legyen nehéz gépjármű vezető, ha valakinek remeg a keze, ne legyen szív sebész, ha valaki dadog ne legyen versmondó, ha valakiben nincsen empátia, ne foglalkozzon emberekkel, és ha valaki szarkasztikus, kárörvendő és mások szivatásában éli ki magát, az ne legyen karaoke műsorvezető.

Köszönöm bíró nő, csak ennyit szerettem volna jegyzőkönyvbe vetetni.

“Szakmai rátermettség” bejegyzéshez 34 hozzászólás

  1. Ismét az élet örök igazságairól írtál 🙂 Lenne egy megjegyzésem. A bejegyzés elején írtad, ha nem szereti az ember, amit végez, ne végezze. Ez így igaz. Viszont a bejegyzés végén már egyszerüsítetted a problémát, ami kissé el is tért, szvsz, az írás gondolatmenetétől. Mire gondolok? Pl. ha dadog, ne legyen versmondó. Ha szeret verseket mondani, lehet, mert egy jó logopédus és egy kemény gyakorlással lehet belőle egy jó szavaló. Ha viszont nem szereti, akkor lehet egy normál beszédkészségekkel ellátott ember, de a büdös életben nem tanul meg szavalni 😀

  2. Az gáz, ha tudom, miről beszélsz és még rátennék egy lapáttal? Mindegy, inkább nem.

  3. Igazából a magyar dolgozó emberek többsége nem azt csinálja, amit szeretne és utál bemenni dolgozni. Innentől kezdve nincs miről beszélni, általános jelenség, csak szegény Zénó tegnap szembesült vele (jaj, bocs, nem tegnap, nincs köze hozzá). 😀

  4. De Hanna, csak mondjuk ne legyél szociális munkás 😀

    Egyébként biztosan én vagyok rosszul összerakva, de ha valami nem megy, azt nem szeretem erőltetni, a másik pedig, hogy észre is veszem, amikor valami nem megy… 😀

  5. wehe, mar hajnalban is tudtam, hogy nem fogod kibirni 😀
    ja igen, rosszul vagy osszerakva… valamit kihagytam? jatelleg… kulso szemlelo – mint azt kifejtettem mar koran – nem veszi eszre a nuanszyni kulonbseget, es elso nekifutasra talan meg vicces-szarkasztikuskent veszi a dolgokat… persze, megint csak a kormeim reszelgetem, es zoldsegeket beszelek… persze, nincs semmi koze a tegnap estehez, en nem is tudhatok arrol, mirol is van szo 🙂

    peace

  6. Az előbb volt egy rövidebb telefon beszélgetésem valakivel, aki közel áll a tulajdonosi körhöz, és megbeszéltünk egy, egy hónapos ultimátumot az érintettel kapcsolatban.

    Kiváncsi leszek, hogy összeszedi-e magát.

  7. ha ezt vasárnap írtad, akkor ez a szombat este akkoreza… helyen és asszemtudomki. 🙂
    ha a tulajdonosi körhöz fordultál akkor megint nem a jó helyre, szerintem…

  8. “…megbeszéltünk egy egy hónapos ultimátumot az érintettel kapcsolatban” … miért érzem azt, hogy megint nem a jó emberrel beszéltél? Illetve nem igaz, csak akkor nem a jó emberrel beszéltél, ha jóindulatú vagy…

  9. Most a lehető legjobb emberrel beszéltem.

    Bár az illető megérdemelte volna, hogy hozzá hasonlóan én is tapló legyek. De nem süllyedek le a szintjére

  10. de izgiiiii 😀 😀 úgy szeretném megtudni hogy megint mi történt…. de van egy olyan gyanúm hogy itt nem fog kiderülni semmi bővebb….

  11. haha, tudnad mennyit talalkozom a fentebb leirt jelenseggel, es mennyit szopok miatta. de tokmind1 melyik ceghez mennek, mindenhol belefutnek. igy max szomorkodhatok

  12. most epp nem szomorkodom, mert nem latom a sok balfaszt. igen, megyek, de meg nem vettem meg a jegyet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük