A kényelem kihívása

Még novemberben vettem egy könyvet, amit újra elővettem, mert ugye utaztam Dunapatajra, és hogy elüssem vele az időt.

A lényeg, hogy minden fejezet végén Tim ad egy feladatot, egy gyakorlatot, amit két napig kell csinálni. Tegnapi feladaton, egy picit felvihogtam. Főleg az utolsó bekezdés a mókás.

No, lássuk:

A kényelem kihívása

Szerezz telefonszámokat (2 nap!)

A szemkontaktus szigorú fenntartásával kérd el mindennap az ellenkező nem legalább két vonzó tagjának (minél többet próbálkozol, annál kevésbé lesz stresszes a dolog) telefonszámát!
Hölgyeim, ez azt jelenti, hogy Önök is játékban vannak, és mit sem számít, ha ötvenévesek, vagy idősebbek! Ne feledjük a valódi cél nem az, hogy megszerezzük a stámokat, hanem hogy leküzdjük a kéréstől való félelmünket, úgyhogy a végeredmény lénygtelen! Ha partnerkapcsolatban élsz, egyszerűen hajítsd el a számot, miután megszerezted!

Ha gyorsan át akarsz esni a tűzkeresztségen, menj el egy bevásárló központba – ez az én módszerem, hogy mihamarabb túllegyek a kellemetlenségen -, és tökéld el, hogy öt percen belül egy sorban három embert is megkérdezel! Tetszésed szerint felhasználhatod a következő forgatókönyv valamely változatát:

„Bocsásson meg! Tudom, hogy furcsán fog hangzani a kérésem, de ha ezt most nem teszem meg, akkor egész álló nap a falba fogom verdesni a fejem. Épp egy találkozó sietek egy barátommal (vagyis vannak barátaim, és nem prédára lesek), de maga igazán (rendkívüli, állatian) csinos (álmo szép, dögös). Elkérhetem a telefonszámát? Nem vagyok pszichopata – becsszóra. Ha nincs ínyére a dolog, hamis számot is adhat.”

Jajj 😀

Ez tényleg a szájbarágós amerikai stílus jegyében született.
Egyébként a könyv nagyon tetszik, és nagyon jó stílusban ír a srác, de ez volt az eddigi leggyengébb rész benne.

Gondoltam gyártok belőle saját egyszerű verziót. Az valahogy így hangzana: „Bocsásson meg! Tudom, hogy furcsán fog hangzani a kérésem, de le****na?” 😀