Egy kicsit retro, egy kicsit kerek, de kényelmes, és finom

Nos, egészen régen írtam már gasztro témájú bejegyzést, ezért úgy gondoltam, hogy akkor most kerítsünk sort erre is. A ma esti vacsorám helyéről fogok most egy rövidbe szabott beszámlót rittyenteni.

Menza étterem

A dolog apropójaként két dolog szolgált. Az egyik, maga az a tény, hogy éhes voltam, és gondoltam nézzünk körbe a környéken ahol lakom, és ne csak főzeléket, kínait, indiait, törököt, vagy éppen gyors étterminek csúfolt szemetet együnk, hanem kivételesen a tradícionális magyar konyhába tekintsünk be. A másik pedig az, hogy hetek óta, minden nap a Menza mellett megyek el, és kiváncsi voltam, vajh milyen a kiszolgálás, a környezet, a légkör, és nem utolsó sorban a főztjük.

Tehát “DjZoNe menni Menzába kajálni, aztán meg le is írja jól” következik a folytatásban.

Egy időben gargoyle mesélt nekem az ebédelős élményeiről a Menzáról, ezért is mozgatott maga a hely. Ezért miután kiléptem a házból és megfontolt lépésekkel közlekedtem az Andrássyn, nem nagyon volt kérdéses ma este, hogy hol is fogom elkülteni az estebédem.

Pontban 18:00-kor csukódott be mögöttem az üvegajtó, ami determinálja a tényt, hogy a vacsorázós időszak előtt sikerült érkezni. Ez magában rejti az időszak komparatív előnyeit, nevezetesen, hogy még nem lesz tömeg – így nem a köszöb mellett fognak hellyel kínálni – és valószínűleg a vacsorámra sem kell majd túl sokat várni.

Az ajtón való bejutás után az 5. lépésnél szólított meg egy pincér, hogy mit parancsolok. Mondtam, hogy azt nem, csak igazából vacsoráznék. Ó, hogyne foglaljon helyet. Megtettem, majd hozták az étlapot.

Menza étterem

Azért nem vetődtem lukra, mivel már az épület előtt kivilgáított nagy demo étlapot már nagyjából átnéztem, így tudtam mire lehet számítani. Az árakon meglepdőtem, abszolút pozitívan, mivel magasabb összegelre számítottam.

Eredetileg úgy indultam neki az estének, hogy vörös-boros marhapörköltet szeretnék ennyi galuskával. Nos, ilyet nem találtam, bár az igazság az, hogy meglátva a Borjú papríkás tojásos galuskával tételt az étlapon, nem is keresgéltem tovább. Gondolkodtam rajta, hogy még valami komolyabb salátát beválasztok mellé, már csak lelkiismeret nyugtatás címén is, de végülis ha már oldschool, tradícionális konyha, akkor káposzta saláta bőven megteszi köretként.

Kiválasztottam, majd a másik pincér érkezéséig tüzetesen körbenéztem a helyet. Alapvetően a meleg színek, a lekerekített sarkok, és az old school stílus dominált mindenhol, a díszítéstől, a székeken át az asztal terítőig.

A hely nagyrésze dohányzó asztalokból áll, de létezik egy emeleti nemdohányzó rész, valamit – legfőképpen nyáron – kint is van lehetőség a 33 asztal valamelyikénél helyet foglalni.

A zene kellemes, funky/soul beütésű volt, bár hallani véltem némi szolid, tört ütemű dolgokat is a zenei repertorában. Nos, ennél a percnél gondoltam azt, hogy azért járnék egy kört, amig az étel készül, és megnézem a mellékhelyiséget is. Azt mondják egy vendéglátó ipari egység legkomolyabb fokmérője.

Valóban, rendezett, tiszta, és csukott szemmel megsaccoltam, hogy az épület melyik részén van. Pont ott ahol gondoltam, és még sosem jártam itt. Nice. Mire visszatértem az asztalomhoz, már ott is gőzölgött az étek. Leültem, és elkezdtem kóstolgatni, mire a pincérem előkerült, hogy jó étvágyat kívánjon. Milyen figyelmes.

Menza étterem vacsora

A nodeklire nem csak ráírva volt, hogy tojásos, hanem ennek szemmel látható nyomai is voltak, az ízéről nem is beszélve. A borjú paprikás pedig ízletes, nagyon enyhén csípős, és egyáltalán nem volt rágós. Első ránézésre a tányéron egészen kis adagnak tűnt, de az elfogyasztása után éreztem csak, hogy valójában nem éppen gyermeteg méretű volt.

Egészen gyorsan végeztem, és sikerült nem leennem magam, ami fehérben még cikibb lett volna, mint amugy. Elvitték a teljes eszcájgom. Közben érdeklődött a felszolgálóm, hogy mennyire ízlett. Biztosítottam róla, hogy nagyon, majd kértem a számlát.

Megérkezett a kis bőr tartóban a számla, mellette az étterem névjegyével, és az oldschool hatást erősítendő tejkaramellával, amin hatalmasat mosolyogtam.

Elraktam a számlát, az összeget és a borravalót a vékony kis bőrbukszában az asztalon hagyva angolosan távoztam. Kifelé menet begyűjvte az ajtón álló kislány széles mosolyát.

A hely értékelése nálam 10-es skálán legalább 8, szóval ide még vissza fogok menni vacsorázni biztosan.

A mellékelt képek illusztrációs célokat szolgálnak és a Menza Étterem honlapjáról valók.

“Egy kicsit retro, egy kicsit kerek, de kényelmes, és finom” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Jaja, oda mi is el akarunk menni már régóta. Csak jót hallottunk a helyről. Ráadásul a kellemes zene bang&olufsen hangfalakból szól 🙂

  2. A dolog szlussz poénja. Morrison’sban támasztottam a pultot, és éppen beszélgettem egy mosolygós barna, Niki névre hallgató kiscsajjal – aki kivételesen nem kangi volt -, és közben a tárcámból elővettem a Menzán kapott blokkot.

    Ez állt rajra:

    Pincér: Bárány Attila

  3. Nem értem az összefüggést a csajt és a blokk között… vagy meg kellett neki mutatni hogy ilyen helyeken uzsizol? 😀

  4. Hümmhümm, érdekes..Nekem nem tetszett, legalábbis, mikor mi voltunk, SZNOBáradat volt, mondjuk, egy picit te is az vagy, úgyhogy akkor minek is hümmögök?:D De a kiszolgálás tényleg jó ;]

  5. pedig a kellemesen mosolygo barnak eseteben illik elovenni es megmutatni nekik. a blokkot felesleges 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.