A vihar utáni csend

Tegnap sikerül azért non-stop 7 órát táncolni, és közben ellenni egy kiscsajjal, akit a bejáratnál ismertem meg, és igazából a nevét sem tudom.

Valójában nem is ez a lényeg, mert közben másra gondoltam, mással smseztem, csak ő nem lehetett velem…
De szórakozásnak tökéletes volt. Erős szeretet hiányban szenvedek; talán ezért esett tegnap olyan jól, hogy jobban bújt mint egy hónapos kiscica 🙂

Most pedig jóllakva, a kellemes hidegben bámulom a plafont, a barna függönyön átszűrődő napfényt, hallgatom ATB Future Memories albumát, élvezem a takarómat párna gyanánt, és megint fehérben vagyok, mint tegnap…

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

“A vihar utáni csend” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. “Nyitott hazassag”, huh? 😛 Massal beszelsz, masra gondolsz, de megsem vele vagy. Mitobb, a blogra is kiirod ezt.
    Ez lehet valami uj tisztazasi forma 😀 Meglat valamelyik ismeros es akkor azt gondolod, hogy inkabb leirod a blogon, hogy te nem is a lanyra gondoltal, akivel fizikailag latott 😛
    Jopofa dolog.

  2. Tupacko, nem vagyok házas, mitöbb barátnőm sincs jó ideje. Szóval a gondolat menet, már itt vérzik 🙂

    Viszont, semmi rosszat nem látok abban, ha egész este táncolok valakivel, még az olyan járulékos dolgokkal együtt sem mint, kézenfogva táncolás, összebújások, és ilyesmik.

    Egész este tudtam, sőt hetek óta tudom, hogy kit akarok, bárkinél jobban. Talán ezért is hallgatom napok óta a My Everything című számot.

  3. Biztos csak az ajándék csápjait akarta ledolgozni :]
    Amúgy asszem valami Andi volt…talán.
    Most nézem, hogy Wali is volt…:O

  4. Szilvi 🙂

    Hm, Walinára gondolsz? Igen, ott voltak, csak nem volt rá érkezésem, hogy megkeressem őket 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.