Kopár Csárda – Talán a Pilis legjobb étterme

Tegnap délben, egy egészen masszív este után rángatott el Scold ebédelni a Piliscsabai Kopár Csárdába. A mérsékelten másnapos, de főleg gyűrött gyomromnak nagyon jót tett, a vidéki levegő, nyugi és az étterem által kínált földi jók.

A neve alapján nem számítottam sok jóra, sőt a megérkezés után a szabadtéri ülőhelyek látványa bennem az általános iskolai “erdei iskola” hangulatát idézete fel. A pincérünk sem volt kimondottan az a kedves fazon.

Akkor esett le az állam, amikor kihozták a Gulyás levest. Bevallom a tálalás módja önmagában tekintélyt parancsolt, az ízében semmi kivetni való nem volt. Az ízek a helyükön voltak, a hús kellően puha, mintaszerű gulyás.

Igazából egy jóféle vörös-boros marhapörköltet ettem volna, de csak vörösboros-vaddisznó volt (nem eszem még mindig disznót), vagy borjú pörkölt. Versenyzett még egy pisztáciás.feta sajtos pulyakamell a főételnek való helyére, de végülis Pulykamell Polgármester módra lett a választásom. Míg István egy jó Kijevi csirkével adózott ukrán barátaink javára.

Amíg várakoztunk a főételre befáradtam a főépületbe, amiről – mivel tele volt vendégekkel – nem igazán akartam fotózni, de igényes kialakítású volt a vendég tér. Viszont, a mellékhelyiség ilyen szempontból csalódás volt, a hely igényességéhez mérten. Konkrétan egy vidéki város volán pályaudvarán éreztem magam.

Kifelé menet tűnt fel, a bejárattal szemben lévő bor bemutató rész – nem pult -, ami különösen figyelemre méltó volt. A hely szelleméhez méltóan a belső térelválasztó elemek fából készültek, és a falon több agancsot és hasonló trófeákat lehetett látni.

Mire visszaértem a főétel is megérkezett, ami nem hagyott kérdőjelet bennem arra vonatkozólag, hogy a hely méltó a 40 éves hírnevére. Ez kezdődött a paradicsom salátával, ami ahogy lent is látszik egészen szép adag volt, és nem víz ízű semmilyen alapanyagból volt, hanem zamatos érett példányokból.

A főétel ízhatása inkább szokatlan volt, mert még nem volt szerencsém a csirkemell, a sajt, a gomba és az ananász ízeit összeházasítva, és egybe panírozva ilyen formációban szakrálisan elfogyasztani. Mesés kompozíció volt egyébként.

Úgy keltünk fel az asztaltól, hogy ez a kis kiruccanás, mindennel együtt bőven megérte, így a legközelebb sem fogok tiltakozni, ha Pilis-vörös-boros-csaba felé megyünk ebédelni 🙂