Azt hiszem még nem említettem, korábban, de imádom a Kiskunfélegyházi vasút állomást.
No, nem azért mert olyan különleges lenne, vagy éppen kiváltképpen modern, de vannak kedves és kényelmes funkciói.
Például, ami nekem nagyon szimpatikus a nem dohányzó és a dohányzó várom terem elválasztása, sőt az hogy egyáltalán ez van. A légtér is teljesen elválasztott egymástól, plusz a nem dohányzóban (és a két termet összekötő folyosón is) vannak elérhető és mindig üzemelő konnektorok, ezzel szerezve apró örömet, a hozzám hasonló notebook buziknak, akik akkumlátor hatótávolságon kívül is szoktak utazni 😀
A másik dolog, amiért nekem megéri ezt az átszállási pontot preferálni a Kecskeméti átszállás helyett az az, hogy a büféjükben van egy olyan szendvics, amivel még sehol máshol nem találkoztam. Egy másfél arasz hosszú szezámos bagett szerűségre kell igazából gondolni, ami a mérete miatt sorolódikc sak ebbe a kategórába valójában zsömleként funkcionál. Ez van megkenve valami krémsajttal, megtömve szolidan salátával, és csirkemell sonkával… Az összhatás több, mint pompás. Főleg a megfáradt koránkelő utas számára, aki reggeli gyanánt tömi ezt magába, mint a fenti sorok írója.
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.