Kittike névnapi ajándéknak azt kapta, hogy Den Boschba kihoztam ASOT 500-ra.
Tő mondatokban a buliról eddig: Markust elég gyorsan meguntuk, Andy Moor es Oakey nagyon rendben volt, Alex M.O.R.P.H. zsir, Orjan Nilsenhez kellene valami cucc belém, a kék arena pedig épp zárva, mert túlsokan vannak bent, hiszen Armin percekent bellül kezd.
A biztonságiak nagy része játsza a hülyet, vagy azzal hárit, hogy nem tud semmit, vagy egymásnak tökéletesen ellentmondanak, pl az egyik nem akar visszaengedni a kék terembe, a másik szinte vörös szőnyeget terit elénk, ahogy mutatjuk a Deluxe karszalagot, és olyan is van aki a nagy Exit Only feliratú ajtón is beenged vele.
Armin konkrétan szar volt. Aly & Filabol, persze csak Fila volt itt, de kellemes volt az upliftinges dolog amit játszott. Elődék a narancsos teremben jót toltak, bar ez a terem volt a legkisebb. First Staten ugraltunk meg nagyot, egész addig, amig Sophie Sugar átadta a lejátszókat.
4 körül azon gondolkodtunk, hogy maradjunk meg Shah-n egy órát, vagy induljunk vissza a hotelbe. Mivel 23 órája voltunk ébren kisebb-nagyobb megszakitásokkal (a vonaton es a repülőn is hagytam aludni, de én nem mertem elszenderedni, mert akkor ki száll le…), igy elindultunk.
A parkoló őrök informaciójára, es a táblákra hagyatkozva jutottunk el a vasúthoz 10 helyett 25 perc alatt, majd sikerult az utolsó vonatot 1 perccel lekésni, igy életem egyik legszarabb éjszakája következett… 3 órát fagyoskodni, egy fedett, de erősen szellős vonatállomason, 24 óranyi ébrenlét, fel kontintensnyi repüles, és sok-sok orányi sétálás, meg 5 órányi bulizás után. Egy fajta ironman dolognak is beillene 😀
Amikor először meghallottam, hogy mikor indul a vonat, es hogy 1 perccel kestuk le, először elmentem sétálni egy kört, mert feltudtam volna robbani az idegtől. A vasúti informacios rendszer teljes csődje miatt, az érkezes/indulás jelző táblák végig üresek voltak, még reggel sem irták ki a közlekedő járatokat. Így a sétaló, kalauz formaruhát viselő, de gyakorlatilag biztonsagi őrként funkcionáló emberektől lehetett kérdezni, hogy merre mikor megy vonat. Mivel több mint ezer ember gyűlt össze az első vonat indulás idejére ezért volt is dolguk rendesen.
Egy örökkévalóságnak tűnt, a hidegben lassan múltak a percek. Levettem az ingem, es azon ültem, hogy legalább ne fázzak fel, és sikerült is bealudnom kétszer 5 percre a lépcsőn. Kittike mellettem kuporgott, és a magyar zászlóba csavarodva melegitve magát, és aludt közben. Majd sétálgattam, és egy magyar sráccal váltottunk pár szót, amikor éppen úgy volt, iszonyatosan lehangolt voltam az egész töketlenség miatt, és utálom a tétlenséget, amikor semmit nem lehet csinálni.
Azért az agyon szidott MAV az első vonatokat nem 8 előtt 10 perccel inditja, egy Győr meretű városból, azt pedig főleg nem csinalják, hogy azt mondjak, hogy pálya felújitási munkak miatt nem járnak a vonatok, bocs. Hanem, vonatpótló busz mindig van, bezzeg a hollandoknál, ahol Europa állitolag egyik legjobb vasut hálózata van, ezt simán megcsinalhatták.
6 és 7 között nyitott a pékség, ahol lehetett forró csokit venni, ami némi fűtőtestként funkcionált a következő kb 1 órára, és kezdtem már én is kimerülni, aminek első jele, hogy a szinte mindig meleg kezem jéghideg lett. Kittike a pékség mellett kuporgott tovább a földön, s így a zászlo miatt ránk talált pár srác otthonról, akikkel dumalgattunk egy keveset, meg elmondtuk, hogy mikor indulnak visszafele vonatok, es megosztottuk velük a pályaudvaron töltött éjszaka élményeit.
Igazi katartikus élmény volt, amikor kiderült, hogy a vonatunk már bent áll, és zsúfolásig megtelt. De, valahogy mindig volt még egy hely.
Fél kilenc körül értünk Eindhovenbe, és 5 perc múlva már a hotelben reggeliztünk, tányerba bukó fejjel. Majd kiraktam a „Don’t disturb” tablat, és egy szolid 9 órát aludtunk, egyhuzamban
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.