Bunkertúra a Csepel Művek területén

Egyelőre csak képeket teszek fel erről a túráról, aztán majd összeírom az élményeimet is 🙂

Nos, egy kicsit a bunkertúráról.
Facebookon futottam bele a csepeli bunkertúra eseménybe, méghozzá a péntek estibe, amin először sajnálkoztam is, mert érdekelt volna, de már megbeszélt programom volt akkorra. De gondoltam megnézem, hátha lesz máskor is, és igen, szombaton délelőttre is volt időpont.

Írtam egy e-mailt Somogyi Leventének, hogy érdekelne a dolog. Ekkor neki volt pár kérdése, hogy egyedül jönnék-e, és elkérte a mobilszámom. Akik régebbóta ismernek, vagy olvasnak tudják, hogy nem szoktam ismeretlen számokat felvenni, rejtett számokat pedig pláne, ezt le is írtam neki, megnyugtatott, hogy csak vis major esetre van szüksége rá. Írt egy smst péntek este emlékeztetőként. A regisztráció megerősítése képpen pedig elküldött 3 pdfet. Az egyik egy korabeli dokumentum stílusában készült visszaigazoló volt, amiben leírta a részleteket és tudnivalókat a túráról, a másik pdfben budapest bombázásáról volt szó, a harmadikban pedig egy rövid képes összefoglaló a bunkertúráról.

Már itt érezni lehetett, hogy nem kispályás a jövendőbeli túravezetőnk 🙂

Másnap időre odaértem – csodával határos módon – a Csepel Művek bejáratához, ahol a gyülekező kis csoport, feltünő jelenség volt. A túravezetőnk az elejétől kezdve nagyon laza volt, és jó kedéllyel beszélt a Weiss Manfréd gyár történetéről, Budapestről a két világháború között, a Horthy korszakról, a nyilas hatalomátvételről, Budapest bombázásáról, majd a vörös uralomról.

A magával hozott is tableten, és az azt kiegészítő külső hangszórón gyakran mutatott saját készítésű és gyűjtésű filmekkel mutatta be az eseményeket.

A túra először, érthető módon, egy kis sétával indult, ahol megismerkedtünk a Csepel Művek légkörével. Több megállás és majdnem 1 óra elteltével értük el a megcélzott bunkert – amiről én előzőleg valamiért azt hittem, hogy földalatti létesítmény lesz. Ugyanis, a fejemben az volt, hogy valami földalatti járatokban fogunk sétálni. Írom ezt úgy, hogy nem mélyedtem el az összeesküvés elméletekben, szóval a túra előtt nem hallottam soha a Csepel Művek alatti állítólagos titkos földalatti város legendájáról, de valami miatt mégis volt egy ilyen tévképzetem.

A bunkerbe lépést korhű körülmények között ejtettük meg, vagyis lekapcsolt villanyok és padlón lévő út jelölő fények segítségével botorkáltunk be. Itt megismerhettük az óvóhelyek létrejöttének történetét a környéken.

Az egyik, történelmileg számomra érdekes és egyben felháborító információ az volt, hogy képes volt a gyár akkori vezetése a frontvonal mindkét oldalára egyszerre termelni lőszert… Innét csoda, hogy az SS átvette a gyár irányítását a megszálláskor azonnal?

Érdekes, hogy mennyi a korszakból megmaradt dolgot sikerült egyben megmenteni és összeállítani, a későbbi kommunista pártpropaganda anyagoktól, az irredenta térképeken át, az 5 éves tervek alatt készült kötözőszerekig.

A túra kétségtelenül legemlékezetesebb része a légitámadás szimuláció volt, ami természetesen nem arról szól, hogy több tonnás bombákat dobáltak ránk, hanem az egyik erre kialakított helyiségben, a megfelelő hangtechnikával, megkaptuk azokat a hanghatásokat, melyek érhették az óvóhelyen tartózkodókat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.