FSOE 300

Amikor átnéztem az este programjár Bryan Kearney egy kicsit-nagyon kakukk tojásnak éreztem a felhozatalban, valahogy úgy, mint anno a Rio Summer Fesztiválon trance előadók közé beékelve Myon & Shane54 és ATB között Chris Laket.

Sikerült késve érkeznünk, ami annyit tesz, hogy éjfél után pár perccel, így a warmupból kimaradtunk, és már Sied Van Riel állt szinpadra épített piramis lemezjátszói mögött.
Nagyobbnak hittem ezt a helyet, kiindulva, az eddigi prágai buli élményeimből, ami elsőre feltűnt, hogy a hangrendszer valami aljas cselekmény áldozata lehetett, mert végig sírt, és nagyon fals módon szólt.

Kerestünk némi italt, fotózkodtunk, és már is Fila állt a lejátszók mögött.

1011551_540840419316016_2081366444_n

Az este fénypontja számomra az volt, amikor Fila fél háromkor elkezdett We control the sunlightot játszani letérdelt a DJ pult mögé, majd azt követte a teljes tánctér is.
Hatalmas volt. Levezetés képpen következett még egy órányi lengyel csoda Arctic Moontól, amit Kittike annyira nem élvezett. Viszont, az ő settjét már én is csak félig töltöttem a tánctéren.

Majd helycserés támadás jött, én nem voltam hajlandó Kerneyre bemenni.
A vele kapcsolatos számításaim be is jöttek, az első kiállásra, és az első dallamra alig negyedórát kellett várni, közben a folyamatos monoton szögelés ment, és bar bőszén cserélgette a korongokat az úriember a pultban, nagy különbséget nem éreztem, a második kiállás és és dallam együttes egy újabb negyedóra ács szakkör után érkezett. A nálam sokkal kevésbé melódiákat kedvelő, tanult kolléga ide is hajolt hozzám, hogy “Hát, mi ez a tempó te?!”

Még csak a fellépés fele közeledik, és jóformán fel sem izzottak a pendriveok a lejátszókban, de attól tartok, hogy most nem fogok a tanctérre keveredni.

A féltelezésem jó volt, bár most éppen, így 13 perccel a vége előtt egy uplifting szerű dolog szól, dallamokban az elmúlt 20 perc sem bővelkedett, egy trackben szólt némi éneklő női hang. Úgy tűnik, így a végefelé közeledve, csak igazodik emberünk a rendezvény zenei stílusához…

Tényleg hatott a fellépés felénél végrehajtott kábelcsere, ami egy másik szempontból pedig oltári ciki, viszont a zene valamelyest normalizálódott, a végén még az utolsó óra előadója, tud uplifting vonalat folytatni, és befejezni az estét, úgy ahogyan egy ilyet illik.

Nézzük mit tartogat a következő 8 percre a mi kis feketebárányunk 🙂 No csak, énekelteti a közönséget, egy kis Don’t deserve you… 4 perccel a vége előtt. Technikus barátaink már meg is jelentek mögötte, így az én kis közvetítésem is véget ér. When I walk away…

Ami azt illeti Fadi & Miha sem a dallamos éráből jött, amit játszanak az valahol a techno, a hardstyle és a harddance határán van…
Bizarr, nagyon bizarr.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.