Horology

Néhány hónappal ezelőtt kezdődött a dolog, hogy elkezdtem YouTubeon órákkal kapcsolatos videókat nézni, és feliratkoztam számos ilyen tematikus csatornára, hogy végignézzek mindent a témában amit tudok. Ez leggyakrabban TGV által prezentált The Urban Gentry, de gyakran tévedek a The Time Teller és Watchfinder csatornákra is.

Az egész úgy kezdődött, hogy gyerek korom óta szeretek órát hordani, az általános iskolától az érettségiig számtalan órám volt, de mióta a kedvenc kerámia órám tönkrement, egy másikkal pedig átvertek azóta hanyagoltam a témát. Ha egy plázában sétáltam, mindig megálltam az óra üzletek előtt, végignéztem a kínálatot – ha Lauval voltunk, mindig nagyon figyelt, hogy mi az ami nekem nagyon tetszik, hátha megtud lepni vele karácsonyra. De évek óta vergődtem, hogy a super geek techie guy szerepében tündököljek inkább és okosórám legyen, vagy valami klasszikusabb darab.

Egyik évben megláttam az MVMT órákat, és hogy mindig is imádtam a minimalizmust, ezért megtetszettek és az áruk is barátságos volt. Felkerültek a todo listámra, hogy ilyet bizony venni kell. Aztán 3 hónapja augusztusban néztem José csatornájáról valamelyik videót, amiben órákat ajánlgatott, régen az MVMT szponzorálta pár videóját, de feltűnt, hogy most a Vincero. Gondoltam, hogy utána nézek egy picit a témának, mert bár kacérkodom a polihisztorsággal mindig találok olyan területet, amiben nem vagyok otthon megfelelőképpen, és most jött el az idő, hogy elmélyüljek az órák világában.

Gyorsan kiderült, hogy a Vincero, az MVMT, a Daniel Wellington és hasonló jól hangzó nevek valójában 5 forintot nem érő szemetek. Ebben az összes fent felsorolt csatorna egyetértett. Nyilván, nem vagyok teljesen hülye és találkoztam már nagy óra márkákkal, mint az Omega, a Tag Heuer vagy a Rolex, de nem gondoltam rá, hogy egy párszázas ajánlat keretében beruházzak egy ilyen órára.

Tehát, jött a kérdés, hogy milyen órám is legyen, ami nem 5 forintos ipari hulladék, de mégsem kell eladni a vesémet, hogy valami legyen a karomon, ami jól néz ki, ami egy értékes és hozzám illő kiegészítő.

Ekkor találtam rá szerintem TGV fent említett The Urban Gentry csatornájára, és lenyűgözött, ahogy tud lelkesedni egy olcsó Seiko SKX007-ért, annak ellenére, hogy a saját kollekciójában sok ezer dolláros órák is vannak szép számmal. Itt kezdett el igazán foglalkoztatni, hogy mi tesz egy órát értékessé, mik azok a szempontok amiben mérve egyáltalán összemérhető egy 100.000 forint környéki óra egy 3 millió forint feletti óra.

Eldöntöttem, hogy el kell kezdenem beleásni magam a témába jobban, és ezzel együtt összegyűjteni magamnak egy néhány órából álló kollekciót (a cél egyelőre a 3 óra) elérhető árú és normális órákból. Ez alapján vettem egy Tissot T033.410.16.053.01 -et, és egy Timex Weekender Fairfieldet (TW2R27100), a harmadik ami egyelőre listán van az egy Seiko SKX009.

Három különböző óra, három különböző funkció, három különböző gyártótól. De, mindháromban közös az, hogy minőségi és megbízható órákat gyártanak elég régóta. A Timexet egy általános órának szántam, mivel fehér-acél ezért szinte bármihez fel lehet venni, a Seiko egy tök sportos dolog, viszont a kék-piros-fekete árnyalata miatt behatárolt, hogy mihez lehet igazán felvenni, de ő az igazi mindennapos óra, de úszáshoz kiváló, ha már egy búvár darabról van szó, és ez bírja gyűrődést a legjobban. A Tissot pedig az igazi elegáns elvtárs, klasszikus dress watchnak számít. Ezenkívül még azért is kiemelkedő, mert a Tissot, mint gyár, több, mint 150 éves múlttal rendelkezik és persze svájci.

Úgy gondoltam, hogy néhány videó erejéig foglalkozom majd óra kérdéssel, ha már beleástam magam a dolgokba, hátha irányt tudok mutatni néhány hozzám hasonló keresőnek ebben is.

De, hogy ne csak a dolgot szép részével foglalkozzak gondoltam, hogy el kell merülni egy kicsit az óra ipar mocskában is, ezért eldöntöttem, hogy beszerzek néhány olcsó kínai szart is, hogy legyen mihez mérni az igazán jó órákat. Ezért AliExpresszen megkerestem az MVMT órák gyártóját közvetlenül, és tőlük berendeltem ugyanazokat az órákat, amiket ezek a remek emberek 30-40 ezer forint környékén árulnak, darabját ezer forintért, és egy „luxusnak” címkézett órát, ennek az árnak a kétszereséért. (Azért címkézték így az órát, mert az AliExpressen nem lehet replikákat árulni, és a Rolex nevet sem lehet leírni, pedig valójában ez egy Rolex GMT Master II koppintás szeretett volna lenni).

Így azok után, hogy egy belépő szintű kollekció kétharmada már rendelkezésre áll, most emberkísérletnek vetem alá magam, és szánt szándékkal rossz kínai órákat fogok hordani a következő hetekben, és gyűjtöm a tapasztalatokat.