Szombatom

A péntek esti mókás és korai hazaérkezés a nagy mennyiségű vér aldehid szintünk miatt következett be.
Ezért én reggel 10 elött nem voltam hajlandó (gyk. nem tudtam) felkelni. Judit sietett Móricz felé, én pedig valami kaját magamba emelni, így az áldozat számomra Mammut II mekije volt, majd pedig átkúsztam egybe. Szinte szó szerint “Szombatom” bővebben

L’ecsó

Remy

Nos szóval tegnap este sikerült megnéznünk a Lecsó címet hordozó Pixar csoda mesét. Eredetileg hárman mentünk volna, majd úgy gondoltuk, hogy Timit is magunkkal csábítjuk 😉

Szerintem a Pixar egyre nagyobb animációs filmeket alkot, és jelen esetben a “látványos, animációs, jajj de poénos, jajj de édes” dolgokra rakódott egy mély morális mondanivaló is. Ezen kivül jól megformált személység rajzokat vonultattak fel, belső harcot vívtak a szereplők magukban, és persze ismét egy alternatív happyendet láthattunk. Ezért tenném a “mindenki számára kötelező” kategóriába.

A film végén Anton Ego monológja pedig zseniális. Elmondta többek közt, hogy kritizálni nagyon könnyű, mivel a kritikusnak semmilyen felelőssége nincs, amíg az alkotónak csak az van. Érdekes volt figyelni a személység változását a képkockák alatt.

Számomra a legérdekesebb az volt az egészben, hogy egy klasszikusnak mondható siker receptet követett fő hösünk Remy. Volt egy álma, hogy főszakács legyen. Mindezt annak ellenére, hogy ő csak egy mezei rágcsáló volt. És bármennyire is elérhetetlennek tűnt, harcolt érte. Megtanult olvasni, fellül emelkedett saját korlátain, és elérte amire vágyott.

Persze, nyilván hollywoodi fantazmagória, de a Lecsó (Ratatouille) mondanivalója szerintem megszívlelendő.

Péntek estém Szeparéban

Szóval ezen a hétvégén megint sikerült a lovak közé csapni 🙂

Úgy indult, hogy péntek este eleresztettem egy nagyobb körtelefont, hogy ki mit csinál. Kalóz és kangi Prágában voltak, a Lesz testvérek és Márk a Balatonban áztatták magukat. Szóval az maradt, hogy Ákoskával elmentünk Szeparéba vacsorázni.

Majd rájöttem, hogy neki sincs kártyája. De ekkor bevillant, az egyetlen legális és járható út, ahogy bejuthatunk, ismerős és protekció nélkül is 🙂

A vacsiból két cézár saláta lett, némi burn társaságában. Valamivel később kiváncsiságunk áthajtott minket ZPbe, ahol megnéztük milyen az “ágyas meggy”. Majd tettünk egy nagy kört, és sikeresen átestem 6 kiscsaj táskáján, amivel tuti beloptam magam a szívükbe. Majd az egyik sarokban egy szőke kiscsaj nyúl utánnam, hogy “Várj!”.
A másfél burn és a pálinka jó hatással volt az emlékező tehetségemre, így azt sem tudtam ki ő… De hirtelen ráeszméltem, hogy igen, őt Timinek hívják, és Judit pesti barátnője, aki még csak 17, de már most is nagyonjócsaj… No végülis annyi lett, hogy kapott tölem névjegyet, meg hogy a blogját átkéne alakítani így meg úgy, és tudok-e benne segíteni. Mondtam hogy ofkorsz 🙂

Aztán Virgin Mojitokat iszogattunk, és megvártuk amig noel befut 😉
Megérkezett nem sokkal utánna dr. Gullai két csajjal és két sráccal. Majd szolid sörözgetésbe bonyolódtunk Molnár Imre aktív aszisztálása és noel felé irányuló “zaklatása” mellett. Egyik hölgy kísértetiesen hasonlított Kéri Kittyre, de nyílván nem ő volt az 🙂

Majd 3 körül úgy dönöttem, hogy én bizony elhúznék haza.
A 906-os megállójában kedves ismerősökkel találkoztam. Habbival és Semiramissal, meg jó pár barátjukkal.
Ugye Habbinak aznap volt a szülinapi partyja, amit Buddha helyett végülis ZPben ünnepeltek (és mégcsak nem is hívtak…).
Aztán hazaérkezés, és gyorsan alvás, mert reggel megyek Zugligetbe.