Hogyan jutott el Fluor Tomi a Mizutól a Rakpartig?

Tegnap volt egy ilyen bejegyzésem Facebookon:

https://www.facebook.com/lzs84/posts/1005152456161848

Nyilván nem szeretném egy ilyen olcsó poénnal elütni a dolgot, nézzük meg egy picit komolyabban is ezt a kérdést.

Tagadhatatlan, hogy 2011 tavasz végén, félelmetes gyorsasággal söpört át az országon a Mizu bárgyúan egyszerű, dilettáns szövege, ami akkor felrobbantotta az internet magyar nyelvű szegleteit, és sokakból – ide sorolom magam is – köpködést váltott ki és erős #wtf fejeket, hogy ez ugyan mi a szar. Ekkor ismerte meg az ország nagy része Tomi arcát, karakterét, valamit korábbi munkásságát, olyan remekbe szabott, mint mondjuk a Gecigránát vagy a Partyarc. A későbbi Halendáról, majd az ezt követő Partyállatról már nem is beszélve.

Ez rendben is van, Fluor is tudta, hogy ez gáz és érezte, hogy nem tudott úgy végig menni egy fesztiválon, hogy ne fujjogjanak rá, de szerintem azzal is tisztában volt, hogy ha mocskos mód ismert és sikeres akar lenni, akkor ez velejár, és ő ezt bevállalta.

De, 2012-ben valami megváltozott, Tomi lejött a tizenéveseknek szóló témákról és stílusról. Nem tudom, hogy ennek konkrétan mi volt az oka, hogy volt-e köze ahhoz, amiről az önéletrajzi filmjében szólt, hogy iszonyatosan kimerült, havi 40 fellépést tolt le, majd a végénél a kimerültség miatt többször volt sürgősségin, majd 4 napig aludt. Vagy csak az, hogy elköltözött a Pixával és SP-vel közös albérletből a Teréz körút 58-ból.

Lehet, hogy ez volt-e a fordulópont, vagy csak hozzájárult ahhoz, hogy más jellegű közönséghez akarjon szólni. Kérdés még az is, hogy a nagy nevű szponzor megjelenése, mint mondjuk a Vodafone Red, a Budapest Bank, vagy a Red Bull oka a változásnak, vagy csak okozata a változásnak. Úgy rémlik, hogy a korábbi szponzor, az Adidas nem határolódott el tőle például a Gecigránát szövege miatt, hanem ezt egy fajta művészi szabadságnak tudták be, így nem hiszem, hogy a szponzorok ilyen irányba befolyásolták volna.

Szerintem, csak elkezdett felnőni, és már a 2012-ben készült életrajzi filmjében is már teljesen más srác volt, mint aki a Mizut, vagy Partyarcot csinálta.

Érdekes, hogy amikor Tomi elköltözött a Teréz körútról, ő ott úgy tűnik lezárt egy korszakot, zeneileg is, és a lakótárs SP, szintén lezárt nem csak egy zenei korszakot, hanem az addigi tinisztárságát fogasra akasztotta és inkább a divat fotózás irányába ment tovább.

Akárhogy is, a változás jól érezhetően emelt olyan 10 évet a potenciális közönségének átlag életkorán. Nem mellékesen az underground hiphoptól, eljutott a tinipopig és onnét tovább a ’90-es éveket idéző retro pop felé tolta a zenét, az egy mikrofonos + bejátszott alapos fellépésektől a fesztiválos élőzenekaros bulik felé indult el és ez láthatóan működött.

Ennek állomásai Az Út a cél, a Képkockák, a Felébredi máshol, a Pilvakerek, az MR2 Akusztik és persze a Képkockák akusztikus feldolgozása – ami sikeresebb lett, mint az eredeti és már minden ízében Wellhello.

Biztos vagyok benne, hogy nem a véletlen hozta így a dolgot, hogy jajj a jól borotvált kisfiú az egyik klippjében véletlenül borostás maradt, és kipróbálta magát egy másban is. Az Út a cél című számának első percében van egy ilyen rész hogy „Változni nem ciki, sőt szükséges, csak maradj magadhoz hűséges.” majd egy picit később „Tudom, mitől leszek boldog, attól, ha olyanokhoz szólok, akik értik, amit mondok” a klippben pedig megjelentek a későbbi szükséges kellékek: a rakpart, a lányok és az elmaradhatatlan rosé fröccs.

Azt hiszem a Wellhello sikere, már a Felébredni máshol című dal közös munkájában is benne volt, de a Képkockákra állt össze teljesen, onnét már nem volt megállás a közös formáció felé vezető úton. Nagyon jó orra van Tominak a trendekhez, ahogy anno a Mizuban is belenyúlt a népszerűséget jelentő tutiba, úgy a Wellhelloval kapcsolatban is nagyon jól megérezték, hogy mire vevő a cél közönség, csak az elmúlt években a célközönséget választották meg jobban. A Rakpart már egy nagyon jól kitalált koncepcióba illet bele, és ezt a vonalat erősítette. Az Apu vedd meg szemérmetlen promózása (ami Puzsért is kiakasztotta) pedig szintén hozta az eredményt, de a népszerűség mellett sikerült beszólni a közönségük műmájer felének is.

Érdekes volt magamon észrevenni, hogy ahogy a mizus fluór köpködésből hogyan zökkentett ki a Képkockák akusztikus változata, amit hetekig hallgattam folyamatosan és persze pénzért megvettem Google Playben. Ezek után pedig megvettem az összes normális Wellhello dalt (Rakpart, Apuveddmeg, Sokszor volt már így és a Halott Pénzzel közös Emlékszem, Sopronban).

Egy szó, mint száz, nagy utat tett meg Tomi a 2004-es tehetségkutató megnyerésétől, 2015 nyaráig amikor is egy igényes produkcióval valamennyi hazai fesztivál és budapesti nyári koncerthely nagyszínpadát elfoglalhatták.