Az egyik, nálam msnen fent lévő hölgyemény neve mellett olvastam a következő bölcsességet:
A jó kislány pizsamában alszik, a rossz meztelenül, az okos a helyzettől függően…
Egy picit elkapott a röhögő görcs, amikor párhuzamba állítottam a több mint 1 éve lezajlott első és utolsó esténkkel.
Olyat, mint gasztro, elég régen írtam, szóval jöjjön most egy ilyesmi 🙂
Valamikor novemberben nyitott a Westendben egy új hamburgeres, amire az utóbbi pár hónapban sikerült is kegyetlenül rákattanni. Sőt, jó szokásommá vált, hogy embereket viszek, küldök oda gyomor tartalmukat megtölteni. De mi is ez a hely?
Az előbb kaptam Csu-csutól,a The Room névű „blog” linkjét.
Az alap történet annyi, hogy egy állítólagos Neuman Ádám nevű programozó srác Erdélyben meglátogatta két ismerősét, és egy panzióban szállt meg éjszakára. Reggel egy tökéletesen lezárt szobában ébredt, ahol minden van, ami az élethez kell, csupán kijárat nincs…
Igazából bor témában nem túlságosan számítok szakérőnek, sőt az izlés világomon, mind a kemény vonalas borászok, mind pedig a bor fanok mosolyognak.
Bár, ez engem igazából a legkevésbé sem érdekel.
Tény azonban, hogy az elmúlt években bármennyire is próbálkoztam, szárazsági szintben a fél édes alattiakat nem tudom meginni, így nálam csak a desszert bor kaliberű dolgok, aszuk, esszenciák, gyümölcsborok és ilyesmik kerülhetnek szóba. Több könnyed, friss bort is kóstoltam, idén is, meg úgy általában is, aminek jó lehet, az illata megnyerő, az első korty után vattát köpök tőle.
Ezért azok, akik szerint a száraz bor az igazi, a többit pedig ki kell önteni, kérem most távozzanak, mivel hatalmas eretnekségek fognak következni.
(tovább…)
A mai meleg felvonulás kapcsán gondolkodtam el azon, hogy mitől lesz valaki egyenlőbb a másiknál, mitől van valamitől több joga, mint bárkinek, mitől lesz hangosabb a hangja, mitől szabad neki többet, és egyáltalán miért tehet meg valamit amivel ha közvetve is mások alkotmányos jogát korlátozza.
A folytatás utáni írást, csak azok vegyék magukra, és csak azokra vonatkozik, akik kimentek felvonulni ma. Nincs bajom a melegekkel, viszont azokkal igen, akik mások nyugalmát, és alkotmányos jogait akadályozzák közvetlenül, vagy közvetve a meleg lobbin át a hatóságon keresztül.
Tegnap délben, egy egészen masszív este után rángatott el Scold ebédelni a Piliscsabai Kopár Csárdába. A mérsékelten másnapos, de főleg gyűrött gyomromnak nagyon jót tett, a vidéki levegő, nyugi és az étterem által kínált földi jók.
Tegnap galád módon meghívtam ebédelni Anitát 2 órára, ezzel szemben, negyed nyolckor jöttünk ki a Palace Westendből, a címben említett film után, fájó rekeszizmokkal. Ami talán nem véletlen, mivel ez a Cooltúra rendezőjének új filmje.
Egy teljesen vállalható módon kretén filmet láttunk, ahol nem csak az agyatlan baromság domináltak, kellően mozgalmas, és csavarokkal teli volt a történet, persze az elmaradhatatlan rózsaszín klasszikus amerikai esküvő sem maradhatott el.
Meglepődtem magamon anno, hogy mennyire magával ragadott a kosztümös, háborús kaliberű fantasy világ, anno amikor a Gyűrűk ura második részét megnéztem. Mivel az egyről sokan lebeszéltek. Nos, szánom-bánom de azt a részt még nem pótoltam, csak nagy vonalakban.
Viszont a Király visszatérbe beleszerettem, ezután pedig az Eragorn, és az Arany Iránytű is elvarázsolt.
Ma találtam egy HD minőségű profi filmet, ami a következő A hobbit című történet és a trilógia első része, a Gyűrű szövetsége közti történetet dolgozza fel. A címe Vadászat Gollumra.
Miután múlt vasárnap Vörivel megebédeltettük Scoldot, megtudakoltam Rebekától, hogy kívánja-e láttamozni ma is a csúnya fejem, és mi lenne, ha egy kommersz mozizást iktatnánk ma, a tegnapi ismerjük meg a várost séta helyett.
A cél annyi volt, hogy valami vígjátékot nézzünk, amit egyikünk sem látott. Ennek a kritériumnak tökéletesen megfelelt a Hannah Montana című film.
Önmagában évek óta idegesít a jelenség, amikor valamely embercsoport, azt hiszi, hogy ő felsőbbrendű, és bármilyen jogalapja is van mások relatíve normális életét megzavarni azzal, hogy krónikus feltűnési és bandázási viszketegségek közt utcára vonul. Teszik ezt, akár árpád-sávos zászlóba öltözve, akár Dr. Molotov koktéljaival felvértezve, akár szivárvány sátornak díszítve, vagy mint tegnap biciklivel.
Vasárnap este galád módon levadásztam egy doboz Pilóta kekszet, és erős feltevéseim vannak, meg pár összeesküvés elméletem.
Nos, a történet lényege annyi, hogy Roninak a záros határidőn belül meg fog jelenni az első könyve (remélem nem az utolsó 😉 ), amivel kapcsolatban az a megtiszteltetés ér, hogy én tervezem a borítót.
Kitaláltam, hogy nagyjából milyen képi hatást szeretnék, ezt előadva neki beleszeretett az ötletbe. Ezután elkezdtem belemászni a stock fotó szájtok végeláthatatlan tengerébe, amikor is sikerült találnom egészen sok esélyes képet. A nagy részüket egyszeri maximum 15 dolláros áron, akkora méretben, hogy tapétázni lehetne vele.
Az ünnepek előtt egyik este ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy nekivágjak az Andrássy út, Jókai tér, és Liszt Ferenc tér által határolt ubranisztikai és gasztronómiai dzsungelnek, némi táplálék keresési célból.
A fejembe vettem, hogy megnézem mit tud az Andrássy úti Pizza Marzano, mivel szinte minden reggel és este előtte megyek el, de ég a pofám, hogy még nem voltam, ezért erőteljesen éhes állapotomban betértem, és megnéztem.
Hónapok óta tart az előrendelés a kanadai post-grunge srácok új, sorban hatodik albumára. A folyamat koronájaként hozzám is eljutott az új korong, és nagyjából háromszor hallgattam eddig végig, hogy ne ítéljek elsőre.
Tegnap este beszélgettünk Chico barátommal az albumról, és mindketten egyetértettünk abban, hogy többet vártunk tőle. Bár, már igazából beletörődhetnék, hogy a legtöbb albumon, ha van 2-3 szám, ami nagyon bejön, akkor az már jónak számít. Nos, ez természetesen megvan.
Az elmúlt évek alatt, egészen pontosan körvonalazódott számomra, hogy a Bëlga névre hallgató csodálatos formáció miatt sosem fogom véresre sírni a párnámat, no meg eszeveszetten tobolni a koncertjükön az első sorban.
De, tegnap este átestem a tűzkeresztségen, mivel Zsuzsit elkisértem Morrison’s 2-be, ahol a fent említett, magukat mókásnak tartó hipháp együttes koncertjére.
Azt hiszem, sosem vártam még ennyire, hogy egy koncertnek vége legyen. Hogy telt ház volt, az csak egy apró szelete az estének, de sajnos nem tudom elviselni azt a fajta igénytelenséget, ami „dalszövegeikből” árad.
Oké, lehet, hogy sokaknak viccesek a szövegek, és én vagyok prűd. De én mocsok mód nem tudok ezen röhögni, inkább csak erőteljesen szánakozó arcot tudok vágni azokra, akik ezt értékelik.
Egy-két-há
K*rva anyád
Négy-öt-hat
Szopd le a f*szt
Hét, nyolc, kilenc, tíz
Nyeljél g*cit, vagy négy-öt decit
Ez most jó, nem?
Ezek után egyébként miért csodálkozunk azon, hogy a felnövő generációknál tök normális, hogy 12-13 évesen cifrábbul káromkodnik, mint amit én valaha vidéken hallottam.
Nos, amiről korábban már hallani lehetett, bizony lesz régi-új fémpénzünk, miután megváltunk itt az 1 és 2 forintosoktól. Méghozzá a 200 forintos.
Aki emlékszik, 1992-ben volt már egy pár környi fém 200-as kibocsátás, aminek az első körét vissza is hívták, mert túl sok volt az ezüst tartalma a pénznek, és olyan 10x annyi volt az érem tényleges értéke, mint a névleges. Ezután jött még újabb veretű érme, amikben már csökkentve lett az ezüst tartalom. Az első nagyon magas ezüst tartalmúnak a hátoldalán a Nemzeti Bank épülete volt, a második veretűn szintén, a harmadik körben pedig Deák Ferenc jelent meg a hátoldalon, ha jól emlékszem.
Ma reggel olvasgattam valamelyik online marketing blogot, és ott is láttam a hozzászólások között be spammelve ezt a csodás blogot. De mivel, nem vagyok sem debreceni, sem csaj, és még meleg sem, ezért valahogy nem éreztem indíttatást arra, hogy megnézzem az oldalt. Egészen addig, amíg ma plörkön nem mutatta wildgica.
Ezért végülis megnéztem, és a röhögve sírás közben kiemelnék belőle pár dolgot.
(tovább…)
Ma néztem a goldenblog 2008 oldalán a Komplex kategória zsűrijét, és egy picit hátra hőköltem.
Nem egy mai film, mert már egy jó ideje forog a mozikban, sőt most kezdik levenni programról teljesen. De én, csak most hétvégén jutottam el oda, hogy megnézzem.
Tegnap ebédeltem a Picante nevű helyen, a Szépvölgyi út és a Folyondár utca sarkán, ahol is szembe találkoztam a következő elsőre meghökkentőnek ható itallal:
