Kritika

S:
pedig vele ellennél 2 hétig simán
DjZoNe:
2 hétig 😀
köszi 😉
S:
„Imádok énekelni, billiárdozni, bowlingozni, kártyázni, horgászni… Szeretek jó társaságban hülyülni, és imádom a romantikát…”
S:
ez kb 10-12 napba besűríthető
lol
DjZoNe:
:DDDDDDDDD

MLM rabszolgái voltunk

Nagyjából fél éve láttam ezt elöször kiplakátolva valamelyik Metró alluljáróban, – akkor is hatalmasat röhögtem a címén – most pedig egyik weboldalon ismét szembe találkoztam vele…

Úgy érzem ez magasan a „sosem veszem meg” kategóriába tartozik, ahogy pl ez is.

MLM rabszolgái voltunk

Ahol Győzikék megélnek vastagon, ott az ilyen könyvek írói is… „MLM rabszolgái voltunk” bővebben

Egy nyugis este

Az irodában bent üldögéltem háromnegyed kilenckor, amikor meglátogatott András, a szigetjegyéért. Körbe mutogattam neki az irodát, majd úgy gondoltuk kajáljunk egyet Don Pepében. Az áldozat részemröl a fokhagymás-tejfölös csirkés pizzájuk volt. (In memoriam Szeged :P) Majd elindultunk hazafelé. Felmentünk hozzám, leraktam a cuccom, és elkisértem Mechwart-ligetig. Visszafelé úton azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy korán hazaérek, lefekszem, és kialszom magam a holnapi Szigetelésre.
„Egy nyugis este” bővebben

Look into my eyes, you will see what you mean to me.

Tegnap este ismét sikerült letévednem Morriba. Eredetileg úgy volt, hogy jön András, valamint Seedorfék is kilátásba helyezték az érkezést, valamint Richnovszky úr és Joci is jelezték látogatási szándékukat. „Look into my eyes, you will see what you mean to me.” bővebben

On a night like this…

Nos, szóval az volt a tegnap esti program, hogy délután ötre hazaérek, jön egy Gls futár, lerak nálam egy csomagot, kifzetem, elmegyek Szandihoz, beszélgetünk, aztan pedig Mossellen.

A terv ott bukott meg, hogy a futár 7re jött… Azért 8-ra így is már Andrással, Gandival, Kalózzal és kangival ültem egy asztalnál, úgy hogy Szandinál is voltam kb 15 percet. Aztán tova libegtünk Morrison’s felé. „On a night like this…” bővebben

Day by day

Szóval igy nagyon össze-vissza blogoltam az elmúlt pár napban. De rászánom magam, hogy leírjam mi is volt pontosan az elmúlt pár napban.

Szóval péntek estét Csákváron tölöttük az előző post tanulsága szerint. „Day by day” bővebben

Legénybúcsú

Nos hát igen, ez is eljött 😉
Kolumbán Tibor nevű barátunkat fogjuk leinni ma este igen csunya körülmények közt, Csákváron.
Most fogok indulni, hogy találkozzam a volt kolegáinkkal és induljunk lefelé, őt meglependően.

Ellenben még fut a hírlevél küldés, amit az egyik ügyfelünknek csinálok. A kedvenc hibaüzenetem ma ez volt:

(connect to performance.com: Connection timed out)

No, elfut ez már nélkülem is, már csak 1300 cimzett 😉
Indulok, és ezennel feltettem a koronát a 400. postomra 😉

Legénybúcsú

Még 7 dolog

Gondoltam, hogy reflektálva Timi tegnapi 7 pontjára, ma közzéteszem azt a hét pontot, amit tegnap a kanapémon ülve mesélt el magáról…

De, úgy gondoltam ennyire gonosz csak nem leszek, az érem másik oldala pedig az hogy nekem is sikerült annyit inni tegnap este, hogy ma nem tudom elolvasni a lista 7. pontját… 😀

L’ecsó

Remy

Nos szóval tegnap este sikerült megnéznünk a Lecsó címet hordozó Pixar csoda mesét. Eredetileg hárman mentünk volna, majd úgy gondoltuk, hogy Timit is magunkkal csábítjuk 😉

Szerintem a Pixar egyre nagyobb animációs filmeket alkot, és jelen esetben a „látványos, animációs, jajj de poénos, jajj de édes” dolgokra rakódott egy mély morális mondanivaló is. Ezen kivül jól megformált személység rajzokat vonultattak fel, belső harcot vívtak a szereplők magukban, és persze ismét egy alternatív happyendet láthattunk. Ezért tenném a „mindenki számára kötelező” kategóriába.

A film végén Anton Ego monológja pedig zseniális. Elmondta többek közt, hogy kritizálni nagyon könnyű, mivel a kritikusnak semmilyen felelőssége nincs, amíg az alkotónak csak az van. Érdekes volt figyelni a személység változását a képkockák alatt.

Számomra a legérdekesebb az volt az egészben, hogy egy klasszikusnak mondható siker receptet követett fő hösünk Remy. Volt egy álma, hogy főszakács legyen. Mindezt annak ellenére, hogy ő csak egy mezei rágcsáló volt. És bármennyire is elérhetetlennek tűnt, harcolt érte. Megtanult olvasni, fellül emelkedett saját korlátain, és elérte amire vágyott.

Persze, nyilván hollywoodi fantazmagória, de a Lecsó (Ratatouille) mondanivalója szerintem megszívlelendő.